A forrás cikk 2020.12.06-án került publikálásra az „AsiaTimes”-on. (link)
Kezdve a ténnyel, hogy a szervezett-bűnözés az egész gazdaságot kényszerzubbonyba bújtatja.
Az Olympus lejtmenetét akkoriban ezzel a hírfotóval hangsúlyozták, melyen az Olympus elnöke, Sasa Hiroyuki látható a 2012. június 8-án, Tokyo-ban tartott sajtókonferencián. A botrány sújtotta kamera és orvosi eszközöket gyártó vállalat vezetője elmondta, hogy nagyjából a munkavállalói 7%-ától megválnak annak érdekében, hogy a yakuza-hoz köthető, veszteségeltusolási botrányból talpra tudjanak állni. AFP/ Yamanaka Toru
Ez a cikk a negyedik azon öt részes sorozatból, ami a yakuza továbbra is széleskörű jelenlétéről szól Japánban.
Az első rész itt, a második itt, a harmadik pedig itt olvasható (magyarul).
Valóban számítana, hogy a szervezett-bűnözés mélyen beásta magát Japán gazdaságába és társadalmába?
Japán rendelkezik a világ harmadik legnagyobb gazdaságával, valamint sok tekintetben vonzó és biztonságos közösség, ahol stabil körülmények között lehet üzletelni. Mindezért a nyugatiak hajlamosak bagatellizálni – vagy teljesen figyelmen kívül hagyni – a yakuza befolyását, és az azzal együtt járó kockázatokat egyaránt. Ugyanakkor, tekintetbe véve az ebben a sorozatban eddig elhangzottakat, kérdezzük meg, hogy ha az Egyesült Államokról és Szicíliai maffiáról lett volna szó, akkor is számítana-e? Igen, számítana.
Számos oka van, hogy a yakuza befolyása miért is számít a szigetországban.
Ott van a gazdasági és társadalmi oldala:
A szervezett-bűnözés az egész gazdaságot kényszerzubbonyba bugyolálja. Ezt kiválóan példázza Japán Buborék korszaka és az azt követő évei, ami az 1980-as és a korai 1990-es éveket ölelte fel. Mikor a gazdasági buborék végül kipukkadt, és megkezdődtek a furyosaiken-ek (nem teljesítő ingatlanpiaci kölcsönök, amik jelentős részben hozzájárultak a buborék felduzzasztásához) kitakarítására tett erőfeszítések, kiderült, hogy jelentős mennyiségű pénz vándorolt kölcsönök formájában a yakuza-hoz és hozzájuk köthető fiókvállalatokhoz, amelyben nem kevés korrupt politikusnak és bankárnak volt benne a keze.
Nagy horderővel bírt kettő, a kölcsönök beszedésével megbízott bankár meggyilkolása, ami végül is bebiztosította, hogy a rossz kölcsönök problémájának megoldására tett kísérletek ne vezessenek komoly eredményre. Vitathatatlanul az, hogy a kormány nem foglalkozott ezzel annak korai szakaszában, hógolyó-hatást váltott ki, amely a gazdasági stagnálás két évtizedének közvetlen kiváltó okává vált.
Ezt követte a törvényes vállalkozások yakuza általi megszállása és kiszorítása – mivel ezt nehéz vagy lehetetlen szabályozni vagy megadóztatni – ami rendszeres (és egyre bővülő) jövedelemforrásokat biztosított, amelyek tovább erősítették az alvilág hatalmát és politikai befolyását.
A yakuza amúgy sem nagyon fizet adót a bevételei után – vagy csak annyit, amennyit ők akarnak. Ez megfosztja a kormányt olyan bevételektől, amit sokkal gyümölcsözőbb dolgokra is költhetne, mint a védelmi költségek megemelése, vagy az összes japán diák számára középiskolai díjak eltörlése, vagy a küszködő egyedülálló anyukák támogatása.
A szervezett-bűnözéshez köthető csalások és kifizetések egy újabb adóként jelennek meg a vállalkozások oldalán. A 2000-es évek végén, egy szimpla tokyo-i ingatlan átépítési projekthez köthető yakuza kifizetések összege a 200 millió dollárt is meghaladta (habár ugyan ezen időszakban egy másik, Roppongi-ban megvalósított igen jelentős ingatlanfejlesztési projektnél csak 35 millió dollár vándorolt yakuza zsebekbe, hogy a dolgok olajozottan mehessenek). Ilyesfajta kifizetések manapság is léteznek.
Ito Iccho, Nagasaki polgármesterének testét a rokonai viszik haza 2007. április 18-án. Ito-t Shiroo Tetsuya lőtte le az ezt megelőző napon, aki az egyik yakuza-csoport tagja. A beszámolók szerint Shiroo dühös volt, mert a bandájához köthető építőipari vállalattól a város hivatala megtagadott egy szerződést. Fotó: AFP / JIJI PRESS / STR
Ezek a kifizetések kétségtelenül elviszik a cégek tőkéjét, amit sokkalta hasznosabb dolgokra is felhasználhatott volna. Azt a nagyjából 1 milliárd dollárt, amit az Olympus kifizetett a yakuza-nak, állítólag a zsarolástól való félelmében, elkölthették volna kutatásra, fejlesztésre vagy mérnökök felvételére – vagy akár a részvényeseiknek is kifizethették volna osztalék gyanánt.
Mi több, mikor a yakuza kapcsolatba kerül egy vállalkozással, azt az átlagemberek sínylik meg – olykor pedig sokan kénytelenek megszenvedni. Erre egy nevezetes példa 2012-ből egy pénzügyi vállalat, az AIJ, ami több ezer kis- és középvállalkozásnak kezelte a nyugdíjalapját még tönkre nem ment – legalább 1 milliárd dollárnak veszett nyoma. Ez több millió embert érintett (az alkalmazottakat és családtagjaikat is beleértve), akik számítottak ezekre a nyugdíjpénzekre.
A befektetési alapot egy kiemelkedő japán pénzügyi vállalat korábbi vezetői alapították és irányították – azonban ezt, a jelentések szerint, yakuza-tagok segédletével tették. Ennyit arról a képzettársításról, hogy a yakuza Robin Hood-ként viselkedve védelmezi a védtelen „kisembereket” – vagy hogy ők ártalmatlan ritkaságnak számítanak, akiknek vajmi kevés hatásuk lenne bármilyen fontos dologra.
Hogy a probléma még összetettebb legyen, a közműves projektek és természeti katasztrófák utáni helyreállítási munkálatok költségei jelentősen felduzzadnak, ha a yakuza is érintett benne – ugyancsak megrövidítve azt a pénzalapot, amit a kormány kioszthatott volna az átlagpolgárokat és az ország egészét sokkal produktívabban segítő törekvésekre.
A 2011 3/11-es földrengés és szökőár utáni fukushima-i nukleáris feltakarítás és a nagyszabású Tohoku helyreállítási akció – ami összesítve a 200 milliárd dollárt is meghaladta – úszott a yakuza befolyásban. És miközben csupán néhány yakuza-tagot tartóztattak le illegális munkaerő-közvetítésért, a nukleáris iparon belül többnyire akadálytalanul működhetnek.
Suzuki Tomohiko japán újságíró, aki átmenetileg a fukushima-i nukleáris erőmű megrongálódott részén is dolgozott, a karórájába épített kameráját mutatja a Tokyo-ban tartott 2011. december 15-ei sajtókonferencián. Suzuki állítja, hogy a yakuza is benne volt a takarítóbrigád dolgozókkal való pótlásában. Suzuku azt is elmondta, hogy a yakuza-csoportok már régóta szerveznek ki munkásokat a nukleáris ipar számára, cserébe a dolgozóknak elengedik a feléjük fennálló adósságukat. Fotó: AFP / STR
Néhány becslés alapján, a japán közmunka büdzsé 10-20%-a a yakuza-nál köt ki. Ez nagyjából évi 50 milliárd dollár, amit jobban is el lehetne költeni. Egy példa a nem túl távoli múltból az a fehér elefánt*1 regionális repülőtér építési projekt, amit állítólag egy ismert yakuza-főnökkel együttműködve, illetve az ő érdekében valósítottak meg – sok milliárd dollárból. Valamint egy másik repülőtér építése, a Kansai Nemzetközi, a jelentések szerint masszív pénznyelő volt a szervezett-bűnözés számára.
Még a kormány abbéli erőfeszítéseit is meglékelték, hogy a japán vállalkozásoknak támogatást nyújtsanak. Erre példa a 2000-es évek elején az a kormányzati terv, hogy a kis- és középvállalkozásokat 2 milliárd dollár értékű támogatási alappal segítsék; a yakuza ebből is aranybányát csinált saját magának. Egyik gengszter el is mesélte hogyan alapított egy „céget” és jelentkezett a támogatásért. Rövid időn belül 1 millió dollárral sétált el. Nem is olyan rossz, ha az ember meg tudja szerezni.
Továbbá a yakuza állandósította az üzleti hatékonyatlanságot, amire a japán építőipar a legjobb példa. Emellett a szervezett-bűnözés hatásosan kizárta a külföldi és belföldi versenytársakat bizonyos iparágakból – ezáltal megakadályozva a hatékony és kevésbé költséges tevékenységeket.
Egy a nemzetközi szervezett-bűnözéssel foglalkozó, egykor az amerikai kormánynak dolgozó szakértő megjegyezte: „Kétségkívül a legalattomosabb és aggodalomra okot adó aspektusa a keizai yakuza-nak az az egyszerű tény, hogy az erőszakkal való fenyegetés (vagy legalábbis a márkájuk vagy hírnevük felhasználása az erőszakhoz) lehetőséget ad nekik a döntő mértékű versenyelőny megszerzéséhez a többi gazdasági szereplővel szemben. Ez az aszimmetrikus gazdasági döntéshozatal az ő előnyüket szolgálja és a többek érdekeivel ellentétes, beleértve a törvényes befektetőket, valamint képes és nagy valószínűséggel jelentős torzulást is okoz ezzel a teljes piacon, vagy legalábbis azokban az ágazatokban, amelyekben tevékenykednek.”
A yakuza machinációi eltorzítják és korrumpálják a pénzügyi piacokat, és képesek Japánt befektetésre kevésbé vonzó célponttá tenni. Gyakran még a helyi japánok is bizalmatlanok a pénzügyi piacokkal szemben – egy idő után rájönnek, hogy a játék túl gyakran van megbundázva. Miért fektessünk be, mikor a yakuza mindig profitál a „befektetéseiből” – a te károdra? Továbbá a szervezett-bűnözés már képessé vált a külföldi pénzpiacokon való működésre is, ezzel pedig Japán kiexportálja a maga yakuza-problémáját.
A 64 éves Takegaki Satoru, aki korábban az egyik Yamaguchi-gumi vezető testőreként dolgozott, egy bandaellenes kampány poszterét mutogatja az AFP-vel készült 2015-ös interjúja alatt Himeji-ben, Hyogo prefektúrában. Miután tíz évvel korábban visszavonult a bűnözök életétől, Takegaki Satoru napjait más ex-bandatagok segítésével tölti, hogy munkát találhassanak és képesek legyenek alkalmazkodni a maffián kívüli élethez. Fotó: AFP / Nogi Kazuhiro
Egy másik eredménye a szervezett- bűnözés erőszakos befolyásának, hogy valódi jogrendszernek nem sikerült kifejlődnie. A yakuza hatékonyan látja el a probléma megoldó gépezet szerepét, ahogy az üzleti, úgy a civil társadalomban is. Egy amerikai egyetem néhány évvel ezelőtt végzett úttörő kutatása igen ellenállhatatlan párhuzamot fedezett fel, miszerint a yakuza ugyan azt a szerepet tölti be, mint az Egyesült Államokban az ügyvédek.
Egy szakértő megjegyezte, hogy Japán déli részén szinte minden egyes vállalat, egy bizonyos méret felett, alkalmaz yakuza-t – az ügyfelekkel, más cégekkel és akár a hatóságokkal szembeni problémák kezelésére.
A fent említettekből kiindulva ésszerűen állíthatjuk, hogy bizonyos fokig a yakuza felbomlasztotta a Japán államot. A kormány és törvényei már nem garantálják a gazdasági cserét.
Sajnálatos, ugyanakkor nem meglepő módon, az ügyészek beszennyeződnek, és a bűnüldözés olykor megvesztegethetővé és/vagy demoralizálttá válik. Ahogyan azt az anekdotikus bizonyítékok is sugallják: Mikor egy cég korábbi ügyészeket vagy rangosabb rendőrségi tiszteket vesz fel „tanácsadónak”, akkor meglehetősen gyakran fordul elő, hogy megpróbálnak eltitkolni valamit.
A yakuza befolyásának egy újabb megnyilvánulása, hogy a polgárság széles körben válik szkeptikussá – és olykor, a közintézményekre és azok megválasztott képviselőire a szervezett-bűnüzés cinkosaiként tekintenek. És valóban, nyugat-Japán egyik városának tanácsában egy valódi yakuza dolgozik.
A munkaerő közvetítő üzletágban szintén aktív a yakuza, időnként pedig be is segít a vállalatoknak a munkásszakszervezetek együttműködési hajlandóságát fenntartani. Egy kutató szerint, a Japán kormány alkalmi személyzet/munkás közvetítő iparága felé tanúsított szilárd támogatása, amiben a szervezett-bűnözés is mélyen érintett, komoly kárt okoz a japán társadalomnak. Megjegyzi, hogy szemben a külföldiek élethosszig tartó állásról alkotott elképzelésével, jelenleg a japán munkások 38%-a alkalmi dolgozó – keveset fizető pozícióban, igen kevés kilátással és eséllyel házasságra, még kevesebbnek van, illetve nevel gyereket.
És a helyzet csak romlik, ahogy az ellenőrizetlen szervezett-bűnözés hozzájárul olyan bűncselekmények virágzásához, mint amilyen az emberkereskedelem, gyermek-pornográfia és a kábítószer-terjesztés. A metamfetamin – Japán választott drogja – fő forrása hagyományosan Észak-Korea volt, de újabban Kínával és a mexikói kartellekkel együtt dolgozó yakuza lett a szer fő beszerzője.
Az elővegyszerekből való illegális drogok előállítását is kiszervezték Japánból Afganisztánba, közvetlen yakuza részvétellel. A „biztonságos” Japánnak ugyancsak megvan a maga lopott jármű problémája – luxusautókat, de még építkezési felszereléseket is ellopnak, hogy utána kivihessék a Közel-Keletre, Európába és Oroszország távol-keleti részébe.
Következő cikk: Soha ne bújj ágyba a yakuza-val
Saját megjegyzések:
*1 A fehér elefánt kifejezést a nagyon drága, cserébe haszontalan tárgyakra/holmikra/ajándékokra használják, illetve olyasmire, aminek túl drága a fenntartása. A közgazdaságban azokra a nagy állami beruházásokra használják, amelyek össztársadalmi nettó haszna negatív, azaz többe kerülnek az országnak, mint amennyi hasznot hajtanak.
Ahogy fentebb említést tesz róla a cikk, a yakuza igencsak tevékeny a munkaerő-közvetítésben. A fukushima-i katasztrófa során is közvetítettek olyan munkásokat, akik tartoztak nekik (főleg szerencsejáték tartozás), cserébe el sem árulták, hogy valójában milyen veszélynek lesznek ott kitéve. Erről részletesebben itt tudtok olvasni:
