Az eredeti cikk 2020.04.15-én került publikálásra a „Nikkei Asia”-n. (link)

Miközben egy Tv sorozat is kilátásban van, a könyv írója elmereng, hogy az évek során miként is változott a törvényszegés.

Három yakuza Tokyo Kabukicho szórakoztató és piros lámpás negyedében, 1971-ben. (Watanabe Katsumi)

Több mint két évtizeddel ezelőtt publikáltam a „Tokyo Underworld” (Tokiói Alvilág) könyvemet, amiből 50.000 példány kelt el az Egyesült Államokban, és mai napig tervezik film vagy Tv sorozat formájában feldogozni; eddig 5 stúdió jelezte a szándékát, legutóbb idén februárban a Legendary. A könyvet japánra is lefordították, és számos listán első helyet ért el.

A könyv a Japánt alacsony és magas szinteken is átszövő korrupcióval foglalkozott, és hogy ebben az Egyesült Államok miképp vett részt, egészen a megszállás idejéig visszamenőleg, mikor Japán feketepiaca többet tett az amerikaiak és a japánok összehozásáért, mint a MacArthur tábornok főhadiszállásán ügyködő, csillagszemű szakértők együttesen.

A „Tokyo Underworld” a bűn homályos univerzumában fél évszázadnyit festett meg a gengszterek, korrupt vállalkozók, kéjnők, ágrólszakadt sportszervezők, dörzsölt opportunisták, hírszerzők, politikai ezermesterek és pénzzel üzérkedők világából, akik saját jogukon is rengeteget tettek az Amerika-Japán kapcsolatok befolyásolásáért, minthogy sokkal rafináltabb és tiszteletnek örvendőbb partnerek voltak, mint akadémiai, mint kormányzati szinteken; azonban a tankönyvek ritkán emlékeznek meg róluk.

A szubkultúra jelentősebb melléktermékei – melyet a japán szerzők „illegális gazdaságnak”, „árnyékkormánynak” és „yami shakai” vagy sötét társadalomként írtak le – a következők voltak:

• A yakuza bandák, az amerikai kiskatonákkal együttműködésben történő, a megszálló parancsnokságok személyzenének szánt import termékek nagyszabású, szisztematikus lopása Yokohama dokkjaiból.

Robert Whitings 1999-es könyvének, a „Tokyo Underworld”-nek a borítója. (a szerző tulajdona)

• A titkos wall street-i cselszövés, amely az egyéni nyerészkedés kedvéért aláaknázta Amerika hivatalos japán-politikáját.
• A soviniszta, professzionális birkózó szövetség politikai vezetők és alvilági főnökök általi promózása, akik amerikai birkózók látogatásában utaztak, hogy azok később japán ellenfeleik ellen szándékosan veszítsenek, és akik jó pénzeket adományoztak a kormányzó konzervatív Liberális Demokrata Párt hatalomban tartására.
• Egy könyörtelen koreai bandavezér, aki a CIA segítségével verseng a város irányításáért, és akire szükségük volt a növekvő kommunista fenyegetés és Phenjanból érkező, tömegesen beömlő drogok elleni harcban, melynek eladásával a Japán Kommunista Pártot támogatták.
• Egy szervezett yakuza sereg, akiket a Japán földön állomásozó amerikai katonáknak ellent feszülő balos csoportok elfojtására hoztak létre.
• Az ipari kémkedés művészetére kiképzett nightclub hoszteszek, akik két nyelven kémkedtek amerikai és japán főnökeik számára.

A japán birkózó legenda, Giant Baba (jobbra), amerikai ellenfelét kényszeríti térdre. A háború utáni évek jövedelmező kereszteződése képződött a professzionális birkózás, a politika és a szervezett-bűnözés találkozásából. (a szerző tulajdona)

• A Lockheed ügyet is magába foglaló repülőgép-megvesztegetési botrányok, amelyek olyannyira megrengették a Csendes-óceán mindkét partját, hogy a korábbi miniszterelnök és hatalommal üzérkedő Tanaka Kakuei-t végül el is ítélték.
• Egy vállalat, amely Japán harmadik legnagyobb bűnszervezetének fejének, az alvilági tőzsde manipulátor Ishii Susumu tulajdona volt, üzleti kapcsolatba lépett az amerikai elnök, George Bush gyanútlan testvérével.^*1
• Válogatott szélhámosok és arany csempészek gyülekezete, valamint „Tokyo maffia főnökének” nevezett amerikai, aki óriási vagyonokat nyert, illetve vesztett – négy házasságon keresztül – és a város kiemelkedő éjszakai mulatói közül is nem egyet alapított, ahol mindezen szereplők összegyűlhettek.

Ezen furcsa, homályos világ remek példázata a kapzsiságnak, arroganciának és kétszínűségnek. Viszont 20 évvel később, mikor egy, a „Tokyo Underworld”-ön alapuló, 5 évados drámasorozat került kilátásba Terence Winter szövegíró („A Wall Street Farkasa”, „Gengszterkorzó”) és Sherry Marsh producer („Vikingek”, „A póz”) közreműködésével, felmerülhet a kérdés: Most hogy mennek a dolgok? Mi változott?

Az ehhez hasonló japán feketepiacok, mint ez is itt tokyo-ban, többet tettek az amerikaiak és japánok összehozásáért, mint a MacArthur tábornok főhadiszállásán ügyködő, csillagszemű szakértők együttesen. / Getty Images

Az új törvények korlátozzák az alvilág hozzáférését a bankszámlákhoz és irodahelyiségekhez, valamint a Nemzeti Rendőrségi Intézet adatai szerint, a tisztességes üzleti csatornák lecsapolták a yakuza tagságát a korábbi, 1960-as évek elején meglévő 180.000-ről kevesebb, mint 30.000 főre. Mindazonáltal a bűnelkövetések mennyisége lényegében nem változott – ami arra enged következtetni, hogy a yakuza továbbra is tevékenykedik, csupán titkosabb, leplezettebb formában.

A munkák jelentős részét jelenleg a hangure végzi, más néven kvázi-gengszterek a Kanto Rengo-hoz hasonló motoros bandákból.

Egy újabb keletű alvilági lövöldözés sejtetni engedi, hogy az amerikaiak és japánok közötti alvilági fegyverüzlet továbbra is él és virágzik, mivel a kivitelezést egy, az amerikai hadseregben rendszeresített M-16-os lőfegyverrel hajtották végre. Magasabb szinteken pedig a Japánban működő amerikai nagykövetség és az FBI együttesen szerzett beutazási engedélyt egy közismert yakuza-vezérnek, hogy az elsőbbséggel részesülhessen májtranszplantációban az UCLA egészségügyi központban még 2001-ben.^*2

A Tokyo-ban élő amerikaiak aránya az 1985-ös állapotokhoz képest mára megfeleződött, és a CIA keze már közel sem olyan szerteágazó, mint volt egykor. Annak idején még 1 millió dollár egyszeri adományt is biztosítottak a Liberális Demokrata Pártnak, viszont a Japánban csökkenő kommunista fenyegetés, az elhúzódó vietnámi háború, valamint Amerika és Japán között növekvő kereskedelmi civódás miatt fokozatosan kivonták a támogatásukat.

Ezen az 1983-as képen a korábbi miniszterelnök, Tanaka Kakuei, a Tokyo Körzeti Bíróságról távozóban üdvözli a sajtót, ahol bűnösnek találtak kenőpénz elfogadásában a Lockheed vállalattól. / Getty Images

Manapság az amerikai DEA^*3 ügynökök sokkal aktívabban próbálják megállítani a narkotikumok beáramlását, amiknek mostanra Kína és Mexikó lett a fő forrása. Régen Észak-Korea volt az ország fő kristály-metamfetamin (kristálymet) és fentanil ellátója, melyet mostanra felváltott az említett két ország. Viszont sokkal több manapság a kokain Tokyo-ban, mint előtte bármikor, a narkotikumok tekintetében pedig a rendőrség a „megállítás és átkutatás” gyakorlatát tette magáévá a város, külföldiek által leginkább látogatottabb területein.

Ahogy nő Tokyo-ban a külföldiek száma, úgy növekszik az aktivitásuk is a bűnözői ágazatban. Ilyenek például a nigériai átverő művészek, akik úgy rabolják ki a roppongi-i bárok kuncsaftjait, hogy azok észre se veszik. Vagy itt van a bitcoin váltót üzemeltető francia Mark Karpeles, akit adathamisításért elítéltek 2019-ben, habár felmentették a hűtlen kezelés vádja alól.

Edward James Montague Reid-et, a brit nemzetiségű Sony alkalmazottat, 2017-ben letartóztatták 20 millió yen értékű kokain és más, eladásra szánt stimulánsok birtoklásáért; viszont nem teljesen tiszta, hogy ezt milyen eljárás előzte meg.

2020 februárjában a kanadai állampolgárságú Tetayama Yoshiya-t tartóztatták le 240kg illegális stimuláns csempészésének gyanújával. Az utcai értéken 140 millió dollárnyi szert mirelit garnélás dobozokban találták meg.

Nick Zappetti, az amerikai „tokyo-i maffia főnöke”, aki óriási vagyonokat nyert, illetve vesztett az évek során, és a város kiemelkedő éjszakai mulatói közül nem egyet alapított. / Greg Davis

A legfrissebb Olympus és Nissan botrányok híven illusztrálják, hogy milyen veszélyekkel kell egy külföldi igazgatónak szembenéznie egy japán vállalat élén. Az előbbi esetében, az angliai Michael Woodford-ot 2011-ben nevezték ki vezérigazgatóvá, viszont nem sokkal rá el is vesztette az állását, mivel leleplezett egy igen nagy számviteli csalást.

Ugyan Woodford-ot kirúgták, de a kirobbant botrány miatt a vállalat teljes igazgatóságának le kellett mondania, emellett többüket le is tartóztatták, őt pedig a kötött alku részeként 10 millió fonttal jutalmazták.

A libanoni Carlos Ghosn-nak többször is sikerült hírnevét szerezte Japánban, elsőként akkor, mikor a szenvedő Nissan-t 1999-ben teljesen átszervezte és újjáélesztette, ezt követően pedig akkor, mikor 2018 telén letartóztatták, mert állítólag kevesebb fizetést vallott be. Az egyik ilyen esetet a vállalaton belüli ellenségei idézték elő; Ghosn tagadja a vádakat.

Ghosn hónapokat töltött a japán igazságszolgáltatási rendszer megismerésével, melynek keretében minden nap nyolc órán keresztül vallatták ügyvéd jelenléte nélkül, és fűtetlen szobában aludt, ahol egész éjjel égett a villany. Végül óvadékkal szabadulhatott, ami 9 millió dollárjába került, viszont a feleségével való találkozást megtiltották neki. Nem sokkal rá Bejrútba szökött.

A szűkös terjedelem miatt nem tudok több botrányt kitárgyalni, mint amilyen az 1998-as Nagano olimpia után napvilágra került, ahol a pályázó bizottság megközelítőleg 14 millió dollárt költött az olimpiai hivatalnokok szórakoztatására, vagy a Japán Olimpiai Bizottság elnökének, Takeda Tsunekazu-nak a tavalyi lemondása, mivel az a vád érte, hogy segített megvenni a tokyo-i olimpia megrendezéséhez szükséges szavazatokat.^*4

Ott van még az LDP-s, hokkaido-i törvényhozó esete, akit több milliós kenőpénz elfogadásával gyanúsítanak. Állítólag egy kínai cégtől kapta, akik kaszinó-üdülőt akartak építeni Japánban. (A törvényhozó tagadja a törvényszegést).

Elegendő annyit mondani, hogy bűnözésből és korrupcióból nem lett kevesebb az évek folyamán, csupán más formákat öltöttek.

Úgy tűnik, hogy a „Tokyo Underworld” sorozat végül megvalósul. A korábbi próbálkozásokat hozzám nem köthető pereskedések és stúdió előírások bénították meg, habár sikerült egy délutánt eltöltenem Martin Scorsese-vel, aki a balsorsú Warner Bros. projektet fogja rendezni.

Ha a „Tokyo Underworld” végül megjelenik, és Hollywood sorozatot akar belőle, akkor bőven elegendő bűneset áll majd az írók rendelkezésére.

Saját megjegyzések:

^*1                 Itt nevezetesen Prescott Bush-ról, George H.W. Bush testvéréről van szó, akit 1989-ben bérelt fel tanácsadónak szervezet (az Inagawa-kai). Bush tagadta, hogy bármit is tudott volna a kliensei bűnözői hátteréről. (wiki)

^*2            Az említett személy Goto Tadamasa, aki megegyezett az FBI-al, hogy cserébe segítségért és információkért a Yamaguchi-gumi Egyesült Államokon belüli tevékenységéről beengedik az államokba, hogy ott soron kívül kaphasson életmentő májátültetést. A műtét megtörtént, viszont törvénytisztelő barátunk alig adott használható infót a kompetens FBI-nak. Nem csak ebben a konkrét témában, de tudom ajánlani Jake Adelstein magyarul is megjelent könyvét, a „Tokió Vice”-t.

^*3                   A DEA az amerikai Kábítószerügyi Hatóság (Drug Enforcement Administration), ha valaki nem ismerné a Breaking Bad-et, akkor jó szívvel ajánlom figyelmébe.

^*4              Erről részletesebben tudtok olvasni a témát összefoglaló, korábbi írásomban is: [Kenőpénz, korrupció, yakuza: Más lesz-e a 2020-as Japán Olimpia? (Teljes írás)]