A nem túl cuki japán

Manual Ningen

Manual Ningen

Kenőpénz, korrupció, yakuza: Más lesz-e a 2020-as Japán Olimpia? (Teljes írás)

2020. január 20. - Manualningen

cikk_004k_kep01.jpg

Miraitowa, az olimpiai játékok kabalája (balra), és Someity, a paraolimpiai játékok kabalája (jobbra), Forrás: jrailpass.com

Sok jót és rosszat lehet mondani az olimpiáról. A sok versenyszám és dicsőség hajszolás mellett egy dolog van, ami, ha más nem, az utóbbi időkben bizonyos volt: nem lehet megúszni szennyes ügyek nélkül.

A 2016-is Rioi játékok is bővelkedtek a mocsokban, legutóbbi ügyben a Brazil Olimpiai Bizottság elnökét, Carlos Nuzmant vádolták meg pénzmosással, korrupcióval és a devizatörvények megsértésével. Sérgio Cabral, Rio de Janeiro állam kormányzója börtönben ül hivatali visszaélésért, Leonardo Grynert a Brazil Olimpiai Bizottság volt elnökét és Arthur Soarest ( egy üzletembert) pedig szintén korrupcióval vádolnak. Mindnyájuk ellen az a vád, hogy különböző afrikai országok vezetőit vesztegették meg, hogy segítsenek a 2016-os játékokat Brazíliának ítélni.

Mi is megpróbálkoztunk a rendezés megszerzésével, csak sajnos a mocsok „álom-gyilkosok” megakadályozták, hogy a 2024-es olimpiai projektekre szánt sok milliárd forintot el tudják majd sikkasztani az arra kijelölt hűbéresek és oligarchák. Ami rossz hír, hogy a jövőben a pályázat meghívásos alapokra kerülhet, kizárva az eleve esélytelen (főképp pénzügyileg) jelölteket.

A 2020-ban rendezendő Olimpiai játékok házigazdája Tokyo lesz, megverve Madridot és Isztambult 2013-ban, annak ellenére is, hogy kételyek felmerültek fel a Fukushima-ból szivárgó radioaktivitás, és az atléták életét veszélyeztető, augusztusi hőség miatt. De vajon ezúttal más lesz? A látszólag tiszta, fegyelmezett és tiszteletteljes Japánban minden tisztán fog menni? Ezúttal minden másképp lesz?

Erre én nem fogok választ adni. A három részes írás végén mindenki vonja le a maga következtetését, és alkossa meg a saját véleményét.

A mocsok viszont mindenhol ott van, csak más arcot visel. Itt sincs másképp, japán nem kismértékben képmutató ország, és a felszín alatt ugyan az van, ami bárhol máshol, egyedül a kulturális sajátosságok árnyalnak az összképen.

 

Az írás során igyekeztem a nevek eredeti (romaji-s) írását használni, az eredeti név sorrenddel egyetemben. Hogy miért nem magyarosan írom a japán szavakat? …Nekem így tetszik. Sok kifejezést alapból hagytam meg eredetiében, viszont több (főleg városnév) írását szoktuk meg magyaros verzióban. Kifejezetten a következetesség kedvéért maradok inkább mindegyik japán szó esetében annak eredeti írásánál, mint a magyarosított változatnál. Emellett, mivel az írások döntő része mégiscsak fordítás, a legvégén mindegyik jelentős forráscikk linkjét fel fogom tüntetni (az utolsó írás legvégén).

 

Egy: A kenőpénz

 

Honnét indult?

A francia ügyészség lépéseket tett egy lehetséges vádemelés felé a Japán Olimpiai Bizottság elnöke, és a 2020-as Olimpiai Bizottság korábbi vezetője, Takeda Tsunekazu ellen, mert állítólag vesztegetésben való segédkezéssel segített megnyerni Tokyo-nak a rendezési jogokat. Az egész ügy központjában egy 2,8 millió szingapúri dolláros (~2 millió USD), a Japán Olimpiai Bizottság általi kifizetés van, amit egy olyan vállalatnak utaltak, aminek köze van a Nemzetközi Atlétikai Szövetség korábbi elnökéhez, a Szenegáli Lamine Diackhoz, aki jelenleg körözés alatt áll. Úgy tűnik, a cég azért kapta ezt a pénzt, hogy befolyása által rávegyek az Afrikai Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) tagjait, hogy Tokyo javára döntsenek. A francia hatóságok azt mondják, hogy ezt a pénzt, amire „2020-as tokiói olimpia licit”-ként hivatkoznak, egy kifejezetten erre a célra nyitott japán bankszámláról utalták el.

cikk_004k_kep02.jpg

Takeda Tsunekazu; forrás: zimbio.com

Ami azt illeti, az állítólagos vesztegetés mögötti történetet a Zaiten és a FACTA japán havilapok is részletesen leközölték, emellett az olimpiát körülvevő egyéb botrányokról részletesen értekeznek az Ichinomiya Yoshinari oknyomozó újságíró által írt „2020 The Dark Money Of The Tokyo Olympics„című könyvben, egész 2014-ig visszamenően. Később, a Francia Nemzeti Pénzügyi Ügyészség megtervezett egy előzetes vádemelést, ami annyit jelent, hogy a vizsgálóbíró megállapította egy bűntény alapos gyanúját, de még nem hozta meg a vádemelés döntését.

2015 végén, francia ügyészek nyomozást indítottak a tokyo-i pályázati kampány kivizsgálására, és 2016-ban be is mutatták az eredményeket: Valamikor a 2013-as olimpiai szavazás körüli hónapokban, egy 2 millió amerikai dolláros utalás történt egy szingapúri tanácsadó cég, a Black Tidings számlájára, amely kapcsolatba hozható Papa Massata Diack-al, Lamine Diack fiával.

cikk_004k_kep03_1.jpg

Papa Massata Diack; forrás: insidethegames.biz

cikk_004k_kep03_2.jpg

Lamine Diack (balra) Sheikh Ahmad (jobbra) társaságában; forrás: insidethegames.biz

 Papa Massata Diack barátja, a szingapúri Ian Tan Tong Han-t (aki a Black Tidings feje) állítólag szálak kötötték a Dentsu-hoz, Japán legnagyobb reklámügynökségéhez, ami a 2020-as olimpia marketingjét is végzi. Lamine Diack 1999 és 2005 között a Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) elnöke volt, emellett a nemzetközi sportesemények befolyásos hatalmassága is a tokyo-i pályázat idején. Most hivatali visszaélés vádjával áll bíróság előtt Franciaországban, a fiát pedig az Interpool körözi nemzetközi korrupcióban részesség, és kenőpénz elfogadás vádjával. Egy 2016 januárjában készült riportban megvádolták az orosz dopping-botrányban való részességgel is, emellett befolyásával marketing tanácsadó posztba juttatta Papa fiát. (Igen, kissé zavaros lehet, hogy Papa a fiú és Lamine az apa, nem fordítva.) Ugyan itt a Black Tiding és a Dentsu kapcsolata is szóba került.

A Japán Olimpiai Bizottság (JOC) azt mondta, hogy kapcsolatban állt a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (IOC) ezekkel a kifizetésekkel összefüggésben. Takeda, a JOC és a korábbi 2020-as Olimpiai Bizottság vezetője ezt mondta 2016 májusában: „Tipikus illetmény volt csupán a tengerentúli konzultációs költségek fedezésére, és minden, a játékokra való pályázás érdekében tett munka tisztességesen lett elvégezve.”

Dentsu kapcsolat

cikk_004k_kep04.jpg

Dentsu tokyo-i központja, Forrás:asia.nikkei.com

A Japán média kifejezetten vonakodik beszámolni arról, hogy a Dentsu esetleg elősegíthette ezeket az utalásokat. A beszámolók szerint, a vállalat titkos szerződésekkel állt kapcsolatban a Diack család egyes tagjaival. A Kyodo News-al lefolytatott 2016-os, exkluzív interjúban Papa Massata Diack állítólag azt mondta a francia riporternek, hogy nem kapott semmit a pénzből. Azt is mondta, hogy a Black Tidings vezetőjével, Ian Tan Tong Han-al a 2008-as Pekingi olimpia óta barátságot ápol, és nem tudta (állítja), hogy Tan cége munkákat kapott volna Japán olimpiai pályázatával kapcsolatosan. Papa elismerte, hogy látogatása során együtt vacsorázott az Olimpiai Bizottság tagjaival, de állítja nem kapott semmilyen pénzt a bizottságtól.

Mivel a Kyodo News-nak részben a Dentsu a tulajdonosa, a riport során mellőzni kellett azokat a kérdéseket, amik a Dentsu esetleges részvételét firtatják. Emellett, egy WADA (Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség) által készített interjú megerősítette, hogy Ian Tan Tong Han tanácsadóként dolgozik a Luzern (Svájc) székhelyű Sportoló Menedzsment és Szolgáltatásoknál, ami a Dentsu sporttal foglalkozó fiókvállalata. A Dentsu tagadott mindenfajta kapcsolatot Tannal.

2018 márciusában, a Japán FACTA magazin megszerzett és publikált egy, a Dentsu vezetői és a Diack család tagjai közti, állításuk szerint titkos szerződést. A francia hatóságok úgy hiszik, hogy ezek a szerződések szerepet játszhattak a Japánnak győzelmet jelentő szavazatok megvételében. Továbbá nyomoznak annak lehetőségének kivizsgálásában, hogy a Dentsu közvetítő szerepét játszotta-e a Takeda által jóváhagyott utalások közvetítésében, ami gyakorlatilag kenőpénznek minősül. A Dentsu nem kommentálta a dolgot.

A ’98-as téli játékok

cikk_004k_kep05_1.jpg

Nagano olimpiai stadionja, Forrás: gaijingojapan.com

Japánt már korábban is vádolták az Olimpiai licitálás/pályázás kapcsán szabálytalanságokkal. A 90-es évek második felében, a nagano-i játékok támogatói bőkezűen szórták a dollármilliókat az IOC (NOB) képviselőire, vendéglátás címszóval. Egy névtelenséget kérő, akkoriban nekik dolgozó amerikai azt mondta az Asia Times-nak: „Nekem természetesen kenőpénznek tűnt. De ki tudja? A vendéglátás kiadásaival kapcsolatos dokumentumokat, ahogy lehetett megsemmisítette a bizottság.”

1992 márciusa körül, tíz nagy doboznyi dokumentumot halmoztak fel Yamaguchi Junichi városházi irodájában, ahonnét egy lezárt raktárba pakolták át azokat. Eztán a teli dobozokat átvitték a város égetőműjébe, ahol a tűzbe vetve elégették az egyedüli ismert könyvelési iratokat arról, hogyan is volt képes egy kis japán alpesi városka több mint 14 millió dollárt (mai értéken kb. 25,6 millió dollárt) elkölteni a 1998-as téli olimpia rendezésének megszerzésére.

Yamaguchi kulcsszerepet töltött be a pályázó bizottságban hivatalnokként, és elmondása szerint a dobozok feljegyzéseket tartalmaztak arról, hogy Japán látogatásuk során, hogyan költött Nagano első-osztályú repülőjegyekre az IOC 62 tagja számára, és azok kísérőire, hogyan szállásolták el őket Tokyo, Kyoto és Nagano legjobb hoteljeiben, és miképp adtak lakomát a tiszteletükre, szórakoztatták őket gésákkal, reptették őket helikopterekkel.

Az IOC fényűző életmódja annak elnökének, Juan Antonio Samaranch kezelésében testesült meg leginkább nagano-i látogatása során. Ajándékokat kapott, köztük egy díszkardot, egy festményt, és szállást ötcsillagos hotelben, miközben összes költését a város állta. Yamaguchi egy interjúban azt mondta, hogy a japánoknak jól kellett bánniuk az IOC tagjaival, ha reménykedni akartak a rendezési jogok megszerzésében. „Ezek az emberek voltak a kellő pozícióban, hogy „Nagano” nevét írják a választási papírra.” Yamaguchi azt is megjegyezte, hogy az IOC tagjai megkérték Nagano hivatalnokait, hogy ne számoljanak be a tevékenységeikről; a dokumentumok elégetése pedig „előzékenység” volt irányukba. A nagano-i hivatalnokok aggódtak az iratok nyilvánosságra kerülése miatt, mivel azok „kellemetlenségeket okozhattak volna nekik [az IOC tagjainak]. Ezt nem akartuk.”

A tisztviselők azt mondták, hogy a Nagano bizottságnak átlagban, legalább 10.000 dollárt kellett fizetni első-osztályú repjegyekre, és 5.000 dollárt az IOC tagok elszállásolására. A legtöbben olyan országból érkeztek, ahol soha nem esett hó, és nem is vett részt téli játékokon. Mikor Samaranch 1991 májusában ellátogatott Nagano-ba (egy hónappal a kiválasztása előtt), egy három-szerelvényes külön járaton vonatoztatták el a helyszínre. Amint megérkezett, megajándékozták egy helyi mesterember által, kézzel készített karddal, ami a média beszámolók szerint legalább 14.000 dollárt (~25e$ mai értéken) érhetett. Yamaguchi pedig maga adott át egy festményt Samaranch-nak, ami egy gésát ábrázolt, és egy nagano-i művész festett. Habár állítása alapján, a képet magától a művésztől kapta ajándékba Samaranch nem a bizottságtól. Ez a kép is körülbelül 14.000 dollár értéket képviselhetett.

A téli játékok alatt, Samaranch egy első rangú szobában volt elszállásolva a Hotel Kokusai 21-ben, amit a Naganoi Olimpiai Bizottság bérelt ki 30 napra, és a hotel szóvivője szerint, a szervezők csak Samaranch szállásolására költöttek napi 2.700 dollárt – a 30 nap alatt több mint 80.000 dollárt.

Egy nagano-i civil csoport perre ment az adófizetői pénzek visszaszerzéséért, amit Nagano költött a játékok rendezési jogainak megszerzésére, ami hozzávetőlegesen az összköltség 40%-a volt. A csoport azt állította, hogy a hivatalos, 14 millió dolláros szám durván alábecsült érték a ténylegeshez képest, de mivel a könyvelési anyagok elégtek bizonyíték nincsen.

Nem csak az IOC tagok Japánon belüli szórakoztatására költöttek nem kevés pénzt, hanem még ennél is több ment el arra, hogy a japán tisztviselők körbejárták velük a földet, a különböző országokban is folytatván a szórakoztatásukat. A dokumentumok nélkül viszont szinte semmit sem tudni az utazásokról. „Ha nem történt törvénytelenség, akkor okuk sem lett volna megsemmisíteni a dokumentumokat,” mondta Ezawa Masao, a csoport vezetője, aki évekig folytatott hadjáratot a nagano-i olimpiai ellen. Ezawa könyvet is írt, amiben többek között azt is tárgyalja, hogy miképp szoríthatta ki Nagano a többi pályázót az IOC tagok megkenésével. Mindemellett hiszi, hogy a japán pályázó bizottság még arra is adott pénz más városoknak, hogy azok visszalépjenek a kiválasztási folyamattól.

„A pályázási folyamat a vesztegetésről szól… rendkívül csúf része ez az olimpiának,” mondta Ezawa, az IOC tagjait pedig fényűző bánásmódot követelő, „mocskos arisztokratáknak” nevezte. „Ők lényegében üzletemberek, akik árucikket (az olimpiai játékokat) értékesítenek a legtöbbet ígérőnek,” mondta az aktivista.

A pályázati ciklus, ami 1989 márciusától 1991 májusáig tartott, egy pénzügyileg igen bőséges időszaka volt Japánnak. Az ország „gazdasági buborék” napjait élte, és igen nehéz lett volna olyan japán hivatalnokot találni, aki az IOC-nek szánt bőkezű szórakoztatást és ajándékokat másnak látta volna, mint okos üzletnek.

A Naganoi Olimpiai Játékokkal kapcsolatban már akkor merültek fel a pénzzel és befolyással összefüggő kérdések, mikor még csak bejelentették a pályázás szándékát. A szemöldökök egyből magasba szöktek, amint kiderült, hogy Tsutsumi Yoshiaki kulcsember lesz a pályázás során.

cikk_004k_kep05_2.jpg

Tsutsumi Yoshiaki (1989), Forrás: slice.ca

A Fortune magazin Tsutsumi-t rangsorolta a világ leggazdagabb emberének 1987–94 között, nem mellesleg Samaranch egyik bizalmasa, és szoros kapcsolatot ápol az IOC-vel is. Tsutsumi az egyik legnagyobb magán adományozója volt a Lausanne-i (Svájc) Olimpiai Múzeumnak, ahol az IOC is székel, a neve egy dísztáblára van gravírozva Samaranch-éval.

Akkoriban, Tsutsumi nagykutya volt üdülés és vasút téren, hoteleket birtokolt, sípályákat és más birtokokat egész Nagano-ban; több olyan sí számot is azon a hegyen tartottak, ahol ingatlanai voltak. Több kritika is érte ugyanakkor a játékok népszerűsítése miatt, mivel a nagy volumenű közösségi fejlesztések kifejezett haszonélvezői közé tartozott.

Mi lesz Takeda-val?

A Japán Olimpiai Bizottság feje Takeda Tsunekazu, akivel szemben a francia hatóságok nyomozást folytatnak korrupciós ügyekben, szintén kapcsolatba hozható a nagano-i játékok pályázatával és annak menedzselésével. Viszont Japánban, Takeda ártatlansága már előre eldöntetett. Egy 2016 szeptemberében publikált jelentésben, egy, a Japán Olimpiai Bizottság által felállított, állítólagosan független panel szerint, a Black Tidings-nak átutalt pénz törvényes volt, a tanácsadási szolgáltatások ellenértéke. Hayakawa Yoshihisa egy három-emberes panelt vezető ügyvéd szavai szerint, a 2020-as pályázatban kenőpénz semmilyen formában nem játszott szerepet. Viszont a korrupciós ügy miatt Takeda végül lemondott a JOC éléről 2019.március 21-én, illetve az IOC tagságáról is.

Még ha Takeda-t meg is vádolnák, kevéssé valószínű, hogy valaha is bíróság elé állna Franciaországban, mivel úgy hírlik, hogy távoli rokona a Japán Császári családnak. Maga Meiji császárnak a szépunokája, azáltal szinte érinthetetlen.

 

Kettő: Yakuza szálak

 

 

cikk_004k_kep06_1.jpg

Tradicionális stílusban készült tetoválások, Forrás: thetimes.co.uk

A 2020-as olimpiai pályázatot körülvevő megvesztegetési botrány csupán a legutóbbiak egyike. Már korábban is (2016 előtt) kivizsgálás célpontja volt a Japán Olimpiai Bizottság (JOC), konkrétan annak korábbi alelnöke Tanaka Hidetoshi, és az ő lehetséges yakuza kapcsolatai. Tanaka jelenleg és korábban is közeli barátságot ápolt Takeda-val, 2020-as Olimpiai Bizottság korábbi vezetőjével.

A Japán parlament egyik, 2015. áprilisi ülésén, Maki Yoshio törvényhozó felszólította kormányt, hogy vizsgálja ki a yakuza és a JOC tagjai közti lehetséges kapcsolatot. Alátámasztásképpen, Maki számos újság és magazin cikkét mutatta fel, amin a Yamaguchi-gumi (Japán legnagyobb szervezett-bűnözési csoportjának) vezetőjét ábrázoló fotó volt látható Tanaka társaságában; erre várva magyarázatot. Akkor Maki megkérdezte az oktatásügyi minisztert, Shimomura Hakabun-t is, aki szintén megbízott volt a tokyo-i játékok előkészületeinek felügyeletével, hogy eddig a kormány miért nem vizsgálta ki a szervezett-bűnözéssel kapcsolatos kötődéseket. Erre válaszul Shimomura megígérte a vizsgálatot, viszont annak eredményét sosem hozták nyilvánosságra.

Shimomura maga is részesült politikai adományokból egy Yamaguchi-gumi fedőcégtől, és a szervezet egyes tagjaival személyes kapcsolatban is áll. Mellesleg.

2018-ban újabb botrány robbant ki a yakuza és az olimpia kötődése kapcsán. Széles körben számoltak be arról, hogy a Japán Amatőr Boksz Szövetség korábbi vezetője, Yamane Akira többszörös hivatali visszaélés vádjával néz szembe: Többek között a bírók kényszerítése meccsek megbundázására, valamint a közpénzek hűtlen kezelése miatt. Ő is régi kapcsolatot ápol a Yamaguchi-gumi-val, és annak egyik, mostanra visszavonult vezetőjével, Morita Masao-val. Hogy véget vessen az újabb botránynak, Yamane 2018 augusztusában lemondott.

Még 2016 márciusában a Taisei Kensetsu, aki az egyik legnagyobb építési fővállalkozója az új nemzeti stadion építésének, együtt a Tokiói Rendőrkapitánysággal és más szervezetekkel, a nagyközönség előtt tettek ígéretet arra vonatkozóan, hogy távol tartják a szervezett-bűnözést az építkezési folyamatoktól. Ugyan ezt az ígéretet fogalmazták meg más építkezési és üzleti vállalkozások is, akik valamely olimpiai projektben részt vesznek.

Még így is, a Tokiói Olimpia költségei nem kis mértékben ugrottak meg az eredetileg tervezett, 2013-as 7,3 milliárd dollárról, a jelenleg becsült 30 milliárdra. Felmerült az a vélekedés is, hogy a költségek drasztikus megemelkedésében szerepet játszhat a korrupció és a szervezett-bűnözés is.

A költséges kép

cikk_004k_kep06_2.jpg

Tanaka Hidetoshi (balra), Tsukasa Shinobu (jobbra), Forrás: vice.com

2014 szeptemberében, a Keiten Shimbun jobboldali szennylap megszerzett egy fotót, amin Tanaka Hidetoshi látható, aki a Japán Olimpiai Bizottság korábbi alelnöke és a Japán Egyetem (Nihon University) főigazgatója is egyben. Mellette pedig nem más, mint Tsukasa Shinobu, a Yamaguchi-gumi kumicho-ja (a yakuza család feje) üldögél.

A fotót, ami a rendőrség szerint valamikor 2005 elején készülhetett, névtelenül küldték el több médiaorgánumnak, beleértve a Keiten Shimbun-t is. Egyik magazin a kép mellé egy jegyzetet is kapott, amin ez volt olvasható: „A Japán Egyetem egyik munkatársa vagyok, ahol többen is konfliktusban állunk Tanaka igazgatóval. Hat vagy nyolc évvel ezelőtt, mikor Tanaka-t főigazgatóvá nevezték ki, egy nagoya-i klubba ment megünnepelni az előléptetését a Yamaguchi-gumi fejével és a szervezet több tagjával együtt. Az évek alatt többször megmutatta nekünk a képet megfélemlítés céljából, hogy eszünkbe se jusson beszélni. Kérem, vizsgálják ki.”

A yakuza egy összefoglaló kifejezés Japán 21 szervezett-bűnözési csoportjára, amik összesen 60.000 fővel büszkélkedhetnek. Mindegyik fél-legális entitás, irodákkal és névjegy-kártyákkal, sőt, még rajongói magazinokkal is. Pénzüket főképpen zsarolással, uzsorázással, csalással, behajtással, tőzsde manipulációval keresik– és építkezéssel; a számos olimpiai projekt következtében pedig rengeteg pénz van az építőiparban.

Rendőrségi és más források szerint, a Keiten Shimbun egyik újságírója megkísérelt megerősítést szerezni a Japán Egyetemtől és magától Tanaka-tól is, hogy mikor készült a kép, és milyen kapcsolatban áll Tanaka a Yamaguchi-gumival. Nem sokra rá, szeptember 30-a estéjén, miközben az újságíró sétált visszafelé az újság irodájába, két fémütővel felszerelt ember megtámadta, és ismételten teste egy bizonyos pontján kezdték ütlegelni. A rendőrségi forrás nem konkretizálta a sérülés pontos helyét, mivel azt csak a támadók ismerhetik, és visszatartásával könnyebben kiszűrhetik a hamis vallomásokat.

A támadás utáni napon majdnem mindegyik (Japán) médiaorgánum fenyegető telefonhívásokat kapott, hogy véletlen se közöljék le a képet. Egyik magazin anonimitást kérő szerkesztője megosztotta (a VICE News-al) a fenyegetés tartalmát: „Mi támadtuk meg a Keiten Shimbun-t. Ha nagy mellénnyel publikáljátok a kettejükről készült képet, ti is ugyanarra a sorsra juttok.”

Több mint egy hónappal később, a kép továbbra is kiadatlan maradt (a VICE News volt az első leközlő), azonban október végével a Keiten Shimbun újabb képet tett közzé Tanaka-ról. A lentebb látható kép valamikor 2004 környékén készülhetett, amin Tanaka mellett a Yamaguchi-gumi egy másik, Tsukasa-hoz egykor közel álló, idősebb tagja látható, név szerint Yamamoto Iwao. Yamamoto ma már nem él, elődje sírjánál lőtte le magát, még 2010 decemberében.

cikk_004k_kep07.jpg

Tanaka Hidetoshi (jobbra), Yamamoto Iwao (balra) 2004, Forrás: vice.com

„Akár kapcsolatban áll a Yamaguchi-gumi tagjaival, akár nem, kivizsgálásra szorul”, mondta a Nemzeti Rendőrségi Intézet egyik tisztviselője. „Tokyo szervezett-bűnözés elleni törvényeinek értelmében, ilyen kötődések illegálisak volnának.”

Tanaka-nak megvan a maga múltja a kétes alakokkal. A lenti kép egy ünnepi összejövetelen készült a tokyo-i New Otani hotelben, 1998 szeptemberében, ahol Fukuda Hareaki előléptetését ünnepelték, aki a Sumiyoshi-kai bűnszervezet vezetője – egy, a Yamaguchi-gumival rivalizáló csoporté. Állítólag Tanaka gratulálni ment oda Fukuda-nak. Egy Sumiyoshi-kai béli forrás szerint, valamikor 2003 körül kezdett Tanaka szorosabb szálakkal kötődni a Yamaguchi-gumihoz.

cikk_004k_kep08.jpg

Tanaka Hidetoshi (balra) 1998-ban a Sumiyoshi-kai partiján, Fukuda Hareaki társaságában, Forrás: vice.com

Fukuda és Tsukasa is jól ismert alakok az amerikai hatóságok számára. Az egyik szövetségi szervezetnek dolgozó nyomozó azt mondta, hogy „2012-ben, az Egyesült Államok gazdasági szankciókat léptetett életbe a két yakuza szervezettel szemben. Emellett megtiltotta az amerikai állampolgároknak, hogy kapcsolatba lépjenek ezekkel a csoportokkal, vagy azok vezetőivel. Ezek a képek súlyos aggályokat vetnek fel Japán, kontinenseket átívelő bűnözés elleni harcának komolyságával kapcsolatosan.”

A Japán Olimpiai Bizottság látszólag nem osztja az aggályokat. A helyi bizottságnak fontos szerepe van az IOC óhajainak végrehajtásában, továbbá, hogy a játékok simán menjenek. Azt is mondják, hogy az olimpiai építkezésekkel kapcsolatos információkat bizalmasan kezelik, mivel a megfelelő információk ismeretében könnyebben lehet megszerezni a jövedelmező építkezési szerződéseket.

A gyanú szerint, a támadásért és a fenyegetésért legkevésbé valószínű gyanúsított maga a Yamaguchi-gumi. Tsukasa befolyásának eredményeként, a szervezet rendszerint nem folyamodik ilyesfajta eszközökhöz. Fegyverhasználattal összefüggő börtönbüntetése után, a 2011-ben szabaduló, régi motoros yakuza visszahozta az egykori (yakuza) szabályokat: Ne támadj civilekre, ne vegyél rész piti tolvajlásban és rablásban, ne használj és adj el drogot. Azt mondják, a szervezeten belül nem mindenki osztja Tsukasa hitét a tradicionális yakuza-család értékeiben.

Tanaka nem csupán alelnökként dolgozott a JOC-nél és főigazgatóként Japán legnagyobb egyetemén, hanem a Nemzetközi Szumó Szövetség elnöke is egyben. A rendőrség azt gyanítja, hogy a szumós kötődései révén ismerheti Tanaka Tsukasa-t és a Yamaguchi-gumi más tagjait is. A szumót egy 2009-es csapás gyötri még most is, mikoris több birkózó fogadást kötött baseball meccsekre Yamaguchi-gumi-s bukmékereknél. Az a gyanú is felmerült, hogy a birkózók maguk is megbundáztak meccseket, de a rendőrségi kivizsgálás nem járt eredménnyel.

A Japán Egyetem szóvivője azt mondta: „Az egyetem megkapta ezeket a képeket az írásbeli fenyegetéssel együtt még szeptember elején, és a fenyegetés miatt feljelentést is tettünk a rendőrségnél. Tanaka úr nem emlékszik arra, hogy ezekkel a személyekkel valaha is találkozott volna, továbbá a fotókat hamisnak tekintjük.” Az egyetem nem küldte el a képeket külső intézmények számára törvényszéki analízisre, és nem tudták elmagyarázni, miképpen lehetnek a képek hamisak. Még 1990-es években, Tanaka találkozott a Yamaguchi-gumi tanácsadójával, Heo Young Joong-al, de állítja, hogy nem voltak közeli barátságban. Jelentések szerint, a találkozót azért tartották, hogy a politikai befolyással rendelkező Joong segítségével a szumót hivatalos olimpiai sporttá tegyék 2008-ra.

De a kérdés még mindig megválaszolatlan: Ki támadta meg az újságírót és fenyegette meg a kép miatt a többi lapot? A rendőrség arra gyanakszik, hogy a Sumiyoshi-kai szivárogtatta ki a képeket és rendezte meg a támadást úgy, hogy a Yamaguchi-gumi-t higgyék felelősnek. Ez keményen érintené a Yamaguchi-gumi-hoz tartozó összes, az építőiparban dolgozó fedőcéget, eltessékelve őket a jövedelmező olimpiai projektek közeléből. A torta maradékát pedig fel tudná a többi yakuza csoport osztani egymás között.

A FACTA nevű havilap szerint, Tokyo regionális adóhivatala adóelkerülés gyanújával végzett vizsgálatot a Japán Egyetemen, és lehetséges, hogy a munka során kerülhettek elő a képek. A hozzájuk csatolt feljegyzés pedig még hiteles is lehet: Egy frusztrált vezetőségi tag kiszivárogtat képeket, amiket Tanaka politikai ellenfeleinek megfélemlítésére használtak az egyetemen. A rendőrségnek még nem sikerült megállapítania a képek készítésének dátumát, de hitelesnek tekintik azokat.

Mindennek ellenére kétséges, hogy a múltbéli vagy jelen kapcsolatok feltárása Tanaka és a yakuza között bármilyen sikerrel járna a bizottság, vagy az olimpia megtisztítása céljából. Abe Shinzo miniszterelnök nagyapja, Kishi Nobusuke, aki maga is betöltötte a miniszterelnöki tisztséget, baráti kapcsolatokat ápolt a Yamaguchi-gumi-val. 1971-ben, Nobusuke segített pénzt előteremteni a Yamaguchi-gumi egyik, gyilkossággal vádolt tagjának óvadékára. 2012-ben előkerült egy 2008-ban készült kép, amin Abe látható Nagamoto Ichuu, Yamaguchi-gumi taggal, valamint Mike Huckabee amerikai politikussal.

cikk_004k_kep09.jpg

Mike Huckabee , Abe Shinzo és Nagamoto Ichuu, Forrás: foreignpolicy.com

Abe ragaszkodik hozzá, hogy nem ismeri Nagamoto-t, és csak egy „photo-bomb” áldozata lett.

Az is lehetséges, hogy a yakuza, olimpiával való összefonódása nem is gond, mivel az Abe adminisztráció nem látja annak. Ahogy látszólag az atom-, szórakoztató- és építőipari kötődéseiket sem vélik problémásnak. A Tokyo körzeti bíróság 2013 januárjában azt a döntést hozta, hogy az egyik jelentős, olimpiai projekteket kezelő építőipari cég yakuzákat bérelt fel, hogy a tárgyalások során bizonyos valakit megfélemlítsenek. De ez a döntés nem volt befolyással arra, hogy a cég továbbra is építési megbízásokat kapjon.

Ahogy az olimpia tervezgetése és hozzá kötődő építkezések haladnak előre, továbbra is lesz lehetőség kérdéseket feltenni. De az esélye annak, hogy riporter a yakuza befolyásról kérdezzen kb. annyi, mint amennyi a szumónak van arra, hogy 2020-ban végre hivatalos olimpiai szám legyen.

Hivatalos reakció

A képeket hónapokon keresztül láthatták az emberek cirkulálni szerte az interneten, de jó ideig semmiféle hivatalos reakció nem érkezett, pedig a képen egy igen magas rangú ember bratyizik a legnagyobb japán maffiacsalád legelső emberével. Hónapokkal későbbig, 2015.04.14-ig kellett várni az első, jelentősebb hivatalos válaszra.

Viszont az oktatásügyi miniszter, Shimomura Hakabun azt mondta Maki-nak a bizottsági ülésen, hogy nincs tudatában problémának. – Ahogy a Japán Egyetemnek, úgy a 2020-as olimpia felügyeletét is az Oktatásügyi Minisztérium látja el.

cikk_004k_kep10.jpg

Maki a 2015 januárjában kiadott VICE News-t tartja a kezében a bizottsági ülésen, Forrás: vice.com

A keddi ülésen, Maki a januári VICE News kiadását lóbálta a kezében (a Tanaka sztorival), és aggodalmait fejezte ki Tanaka-val kapcsolatban, várva az Oktatásügyi Minisztérium válaszát.

„Megkérdeztük a JOC-t és az egyetemet a vádakkal kapcsolatban”- mondta egy minisztériumi dolgozó, „és azt a választ kaptuk, hogy nincs semmi probléma.”

A minisztérium válaszát Maki „módfelett hanyagnak” nevezte, és azt mondta, hogy mikor ő maga beszélt „kulcsemberekkel” az egyetemen, mind azt mondták, hogy tisztában van mindenki Tanaka yakuzás kötődéseivel… és féltik az életüket, ha ezt nyilvánosságra hozzák.

A bizottság ülésén Maki megkérdezte a Nemzeti Rendőrségi Intézet tisztviselőjét annak megerősítéséért, hogy érkezett-e feljelentés az ügyben, de a tisztviselő kétszer is megtagadta a válaszadást.

Maki sugalmazta, hogy az Oktatásügyi Minisztérium független vizsgálóbizottságot indít az ügy felderítésére. „Ez az első alkalom, hogy hallok erről a problémáról” mondta Shimomura Maki-nak, „Fontolóra vesszük egy vizsgálat indítását a minisztériumon belül, vagy rábízzuk az egyetemre egy harmadik fél vezette vizsgálóbizottság létrehozását. Személyesen szeretném vezetni a kivizsgálást.”

Ez meglehetősen lelkes válasz attól a Shimomura-tól, aki adományokat kapott egy Yamaguchi-gumi-hoz köthető fedőcégtől, és kivizsgálás alatt áll, mert állítólag kapcsolatban áll Toyokawa Masashiro-val (szintén Yamaguchi-s üzlettárs), aki pénzt adott neki egy politikai támogató-csoport létrehozására.

Mindamellett, sem a Japán Olimpiai Bizottság (JOC), sem pedig a felügyeleti szerve, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) nem tűnt különösebben nyugtalannak a gyanúsítás miatt. Egy e-mailben, amit egy IOC szóvivő írt, az áll, hogy nem az ő dolguk távol tartani a bűnös elemeket a 2020-as olimpiától. Valamint, hogy az IOC nem áll vizsgálat alatt.

„Az IOC-nek, mint sportszervezetnek, nincs hatalma vagy jogköre a törvények alkalmazására.” mondta a szóvivő. „Ha volna bármilyen nyom vagy bizonyíték bűncselekményben való közreműködésre, akkor az a japán ügyészség és bíróság dolga lenne, hogy vádat emeljen és szankcionálja az ebben részt vevő egyéneket.”

Az Abe kabinet sarkában már jó ideje ott lohol a szervezett-bűnözéssel való kapcsolatának vádja. Az Abe által a Közbiztonsági Bizottság élére kinevezett Yamatani Eriko-nak (aki a Nemzeti Rendőrségi Intézet felügyeletét is ellátja) régre visszanyúló érintettsége van a yakuza által támogatott jobboldali csoporttal, a Zaitokukai-al, amely szervezetet a Nemzeti Rendőrségi Intézet közbiztonsági kockázatként tart számon. A rendőrségi források szerint, a csoportot a Yamaguchi-gumi háttértámogatására hozták létre, és egész mostanáig szoros kapcsolatban állt a Sumiyoshi-kai-al, Japán második legnagyobb bűnözői csoportjával.

Ahogy a fenti képen látható, Abe miniszterelnököt együtt kapták lencsevégre a Yamaguchi-gumi egyik fő pénzelőjével és a Zaitokukai tagjával, de tagadta, hogy ismerné.

Nem csak az állítólagos yakuza szálak körüli botrányok keserítik meg Tanaka életét. Egy, a Yomiuri Shimbun 2015. februári számában megjelent cikk szerint, állítólag 42 ezer dollárnyi részesedést kapott az egyetemhez köthető építkezési projektekből.

Hajléktalanok felhajtása munkásnak

cikk_004k_kep11.jpg

Forrás: rt.com

2018. októberi hírek szerint, hat yakuza tagot tartóztattak le, amiért illegálisan közvetítettek az építőipar számára munkásokat. A szektor egyébként is krónikus munkaerőhiánnyal küzd, hogy megfeleljen az olimpiai határidőknek.

A rendőrség beszámolója alapján, szerdán (2018.10.10) tartóztatták le az említett 6 embert, közöttük a 69 éves Hiroo Mitsunobu bandavezért, aki kapcsolatban áll a Tokyo székhelyű Kyokuto-kai bűnszervezettel. A Kyokuto-kai-t 1993-ban erőszakos szervezetnek nyilvánították, de még ma is 14 különböző prefektúrában operál.

A 2000-es évek elején, az 1.200 fős yakuza csoport vérre menő bandaháborúban állt a Matsuba-kai-al, amely során egy tagot le is lőttek a Shinjuku körzeti SunLite hotel előterében.

Az Asahi újság értesülései alapján Hiroo elismerte, hogy a banda pénz kapott Shinjuku körzeti hajléktalanok toborzásáért, és hogy őket Tokyo különböző építkezési területeire küldje.

Habár az elmúlt években csökkent a főváros utcáin élő hajléktalanok száma, de még így is nagyjából 5.000 főre tehető a számuk. Mivel kell nekik a pénz, ez könnyű célpontjává teszi őket az építkezési cégeknek munkaerőt folyamatosan vadászó yakuzának. Habár jelentések nem szólnak róla, a szakértők azt mondják, hogy nem lehet kizárni, hogy külföldi bevándorló munkásokat is alkalmaznak illegálisan az olimpiai projekteknél.

A gengszterek állítólag díjazást kaptak az építkezési cégektől, amiért naponta bizonyos számú munkaerőt szállítottak nekik, miközben a munkások fizetéséből is leakasztottak valamennyi százalékot. A munkások napi fizetése körülbelül 10 ezer jen volt (akkori árfolyamon olyan 90$). Most már talán a hatóságok is tüzetesebben vizsgálják majd a helyzetet, mivel tartanak a megszégyenüléstől.

„A közvetlen háború utáni korszak óta számít belső betegségnek a yakuza az építőiparban.” mondta a szociális problémákra szakosodott Kyle Cleveland professzor. „A hosszú évek alatt a nagy vállalatok, az építőipar és politikusok hathatósan hozzájárultak ehhez, és csak az ehhez hasonló esetek tudják felfedni a helyzet krónikus, hosszú távú realitását.”

Most, hogy a játékok szinte a küszöbön állnak, és a világ szeme Tokyo-t fürkészi, talán feltámad a változás szele.

Cleveland azt mondja: „A hatóságok talán tüzetesebben vizsgálják majd a helyzetet, mivel tartanak attól, hogy valamilyen reveláció miatt megszégyenülnek, mivel nagyon fontos nekik, hogy látszólag meg tudjanak felelni a nemzetközi normáknak. Ez talán azt jelzi, hogy a kormány tényleg meg akarja oldani a problémát. Viszont azt is jelentheti, hogy legalább külső szemlélő számára tűnjenek olyannak, mint akik kézben tartják a problémát.”

A letartóztatás csak egy még negatívabb, az olimpiát érintő hírt követett. A vizsgálóbizottság feltételezései szerint, az olimpiai játékok megrendezésének teljes költsége meghaladhatja a 3 trillió jent (ami kb. 26,5 milliárd $), ami sokkalta nagyobb a 2017 decemberében becsült 1,35 trillió jennél.

A felmerült számok nem kevés indulatot gerjesztettek. A Mainichi vezércikkében írta, hogy ezek a számok „teljesen eltérőek”, hozzátéve: „Ha előre lehetett volna tudni, hogy a teljes költség ilyen roppant méretű lesz, sokkalta több kérdés merült volna fel az olimpiai játékok rendezését illetően.”

 

Három: Olimpia ellenes hangok

 

cikk_004k_kep12_1.jpg

Az Okotowari csoport tüntetése, Forrás: thenation.com

Az eddig megismert információk és a nemzetközi példák alapján nem mindenki várja repesve a 2020-as játékokat. A korrupciós ügyek, a szervezett-bűnözési kötődések és az egyre emelkedő költségek mellett japán nyári időjárása, és maga a játékok okozta társadalmi hatások is ártalmasak lehetnek, mint a helyieknek, mint pedig a sportolóknak. Az ország nemzetközi megítéléséről nem is beszélve; és ami a leginkább jellemző, hogy a hivatalos szerveknek/kormánynak ez utóbbi fájna a legjobban.

Nolimpia

cikk_004k_kep12_2.jpg

Ichimura Misako (balra) a Hangorinokai-tól (NoOlympics 2020), Korábbi futballista és olimpia ellenes aktivista Jules Boykoff (középen), Annei Orchier a Los Angelesi NOlympics egyik szervező tagja, Forrás: japantimes.co.jp

Egy 2019 nyarán, Tokyo-ban megtartott sajtókonferencián több aktivista is szembehelyezkedett a 2020-as Olimpiai és Paraolimpiai játékokkal. Mint mondják, a magas költségek és a normális élet megzavarása következtében az esemény ártalmas lesz az egyénekre és a cégekre egyaránt; a kisszámú politikai, gazdasági és média elit számára pedig csupán tiszavirág életű nyereséget jelent.

Az olimpia ellenes szervezetek képviselőit a Japán Külföldi Tudósító Klub megbeszélésén kérdezték az újságírók, köztük a japán alapítású aktivista csoportot, a Hangorin no kai-t és a NOlympics LA-t, ami egy 25 kaliforniai szervezetet tömörítő szövetség.

Közleményében, a Hangorin no kai azzal érvelt, hogy a játékokat „a veszélyesen forró nyár közepén” fogják megtartani, ami káros lehet a sportolók, a közönség és az önkéntesek számára is. Továbbá, az esemény „megsérti az emberi jogokat”, mivel megzavarja a tömegközlekedést és a hajléktalanok áthelyezésével is jár, mindemellett az új stadion építéséhez használt fát az esőerdőkből illegálisan kivágottakból szerezhették.

„Nem látni a szegény és dolgozó népeket egyként felszólalni: Pályázzunk az olimpiára, mert az segíteni fog nekünk”, mondta Jules Boykoff, korábbi profi futballista, aki azt a hatást vizsgálja, amit a játékok gyakorolnak a rendező városokra. „Ez egy nagyon-nagyon-nagyon rövid távú pénzinjektálás lesz egy nagyon-nagyon-nagyon kicsi politikai és földrajzi térbe.”

Boykoff azt is állította, hogy az olimpiai játékok szinte mindig túlköltekezéshez, áttelepítéshez/kilakoltatáshoz, a rendőrség militarizálásához, korrupcióhoz és „zöldmosáshoz” („greenwashing”) vezet. A zöldmosás kifejezés arra utal, amikor valaki ál-jótékony munkát végez a látszat kedvéért, nem pedig a fenntartható változás miatt. Mikor például egy multinacionális vállalat, ami a tevékenysége következtében nagymértékben szennyezi a környezetet (pl. túlzott széndioxid kibocsátás) nagy sajtófelhajtás kíséretében elültet pár tucat fát, és azt hazudja, hogy ők mennyire környezettudatosak.

Boykoff szerint, az olimpia megreformálására történtek már erőfeszítések, viszont kevés eredménnyel. Ha valaki most próbálkozna az átalakítással, annak az olimpiai faluval kellene kezdenie, ami annó azzal az ígérettel épült, hogy a játékok után át lesznek az épületek alakítva a helyiek számára, megfizethető lakhatás céljára.

„A városainkban uralkodó problémákat nem az olimpia okozza, viszont közvetlenül súlyosbítja mindegyiket.” Mondta a konferencia alatt Annie Orchier, a NOlympics LA szervezet egyik alapítója. „Nálunk [Los Angelesben] rengeteg probléma igényli a város figyelmét és erőforrásait, és amiknek magasabb prioritást kellene élvezniük egy olimpiához hasonló, felfújt látványossághoz képest.”

Orchier egy túlnyomó részben dolgozó-osztály béli bevándorló közösségben él Los Angelesben. És hogy miképp képes egy nemzetközi esemény a helyiek kizsákmányolásához vezetni? Azt az 1984-es Los Angelesi olimpiával illusztrálta.

„Fontos megérteni azt a valóságot, amivel sok L.A.-i gyereknek kell szembesülnie.” mondta. „Garantáltan azt fogják választani, hogy a saját otthonaikban éljenek a családjukkal anélkül, hogy félniük kellene az áthelyezéstől, legyen az deportálás vagy kilakoltatás, mint azt az esélyt választani, hogy talán láthatnak majd egy sportolót.” Azt is hozzátette: „Az olimpiai játékok nem nekik szólnak, nem lesznek rá meghívva. A családjaiknak nem telik rá.”

Los Angeles rendezi majd a 2028-as olimpiát, és a játékok számos áldozata közé sorolja Orchier magukat a sportolókat is, rámutatva Larry Nassar-ra, akinek bűnei szolgáltatták az amerikai tornászok szexuális zaklatási botrányát 2016-ban, és akit végül életfogytiglanra ítéltek pedofília és szexuális zaklatás vádjával.

„Azt látjuk, hogy bárhol is próbálkoznak az újításokkal, ott rendre el is buknak. Csak egyvalami működik: az elutasítás. Egyre több városban gyűlnek össze az emberek, és mondanak nemet.” Orchier azt is hozzátette:”Számunkra ez a legéletszerűbb terv, mivel ez az egyetlen dolog, ami eddig bevált.”

Ugyan ez történt nálunk is. Rengeteg ellenzője volt a Budapesten esetleg megrendezésre kerülő 2024-es játékoknak. Végül sikerült is kiharcolni egy népszavazást a kérdésben, megkérdezve az embereket, hogy akarják-e egyáltalán. De még a népszavazás kiírása előtt bejelentette a kormány, hogy visszalépnek a pályázástól, megelőzve a projekt esetleges elbukását. Így formálhattak maguknak jogot az áldozati póz felvételére, az olimpiát ellenzők szidalmazására és a folyamatos siránkozásra. Nálunk működött a nemet mondás.

Forró szelek, párás nyarak

cikk_004k_kep13.jpg

Forrás: Sarah Rogers/thedailybeast.com

„Ha a megtévesztő Olimpiai tervekért járna érem, Tokyo vinné az aranyat.” Jake Adelstein

A Tokyo-i Olimpia két, óriás-szemű kabalájának nevét 2018-ban jelentették be. Egyiket az olimpiára, másikat a paraolimpiára szánták. A kék és fehér kockás kabalát Miraitowa-nak keresztelték el, ami 2 szóból tevődik össze: egyik a mirai, vagyis jövő, másik a towa, ami jelenthet folytonosságot, örökkévalóságot, időnként halhatatlanságot is. Bizalomkeltő név, főleg annak tükrében, hogy az olimpiák történetében ez ígérkezik az eddigi leghalálosabbnak.

A 2018-as nyári hőhullám kifejezetten durva volt: Rengetek hőguta és a hőséghez köthető haláleset. A 2020-as játékokat július 24. és augusztus 9. között tartják, ami a rendezők szerint épp ideális: „Számos enyhe és napsütötte nappal, ez az időszak tökéletes klímát biztosít a sportolók számára, hogy azok legjobb formájukat tudják nyújtani.” A 40 °C és 74%-os páratartalom valóban halálosan ideális.

2018. július 23-án (hétfőn) megdőlt Tokyo melegrekordja. Ome-ban, a Tokyo nyugati szélén lévő városban, 40,5 °C-ot mértek. A Saitama prefektúra béli Kumagaya-ban pedig megdöntötte a hőmérséklet a valaha mért legnagyobb értéket: 41,1°C-ot jegyeztek fel. Az ezt megelőző napon, a tokyo-i tűzoltóság (aki az ambuláns szolgáltatásért is felelős) összesen 3.125 járművet küldött ki. Ez szintén a legnagyobb szám, mióta 1936-ban elkezdtek vészhelyzeti betegellátást biztosítani. A tűzoltóság azt mondta, hogy ezt a megugrást a hőhöz kapcsolható megbetegedések és sérülések okozták. A Tokyo-t befedő hőhullám olyasfajta tűz, amit nem tudnak eloltani. Azokban a hetekben, a hőguta és a hőséghez köthető rosszullétek országszerte tucatjával szedték a halálos áldozatokat, és ezreknek okozott károsodást/megbetegedést.

Előzetes becslések Tokyo nappali átlaghőmérsékletét 27-29°C-ra mérték július és augusztus hónapokra, viszont ez az érték nem veszi számításba a páratartalmat, ami felkúszhat 80% fölé is. A Meteorológiai Szolgálat felhívta a tanácsadók figyelmét, hogy buzdítsák az embereket gyakori vízfogyasztásra, és hogy tegyenek egyéb lépéseket is a napszúrás megelőzésére.

cikk_004k_kep14.jpg

Forrás: Jake Adelstein facebook oldala

Japán már rendezett korábban is nyári olimpiát még 1964-ben. Ősszel. Tekintetbe véve az időjárást, ez remek ötlet volt. Viszont nyáron megrendezni már sokkal kevésbé az. Lehet azt gondolni, hogy ezek a hőhullámok csak szeszélyes időjárási események, viszont egy dolog tény, akár hisz az ember a klímaváltozásban, akár nem: Tokyo fokozatosan melegszik, ez pedig meteorológiai tény.

Említést érdemel az egyik publicista, aki előre megjósolta a 2020-as olimpia kockázatait, és akit pár éve félrelöktek, rémhírterjesztő tetvészkedőnek bélyegezve. Robert Whiting, a Tokyo Underworld írója, és a japán baseball egyik szakértője több, a The Japan Times-os cikkében elsőként kongatta meg a vészharangot. Egyik „Az 1964-es Olimpia negatív hatásainak gyökere” című, 2014-es cikkében megemlítette, hogy a benyújtott olimpiai pályázat hihetetlenül képmutató. Megjegyezte, hogy a hőmérséklet valószínűleg „extrém kockázatot jelent a sportolóknak”, valamint „nagymértékben veszélyes a maratonistákra nézve”. Egyedüli pozitív pont, amit talált, hogy az atlétikai számokat az új, teljesen légkondicionált Nemzeti Stadionban fogják tartani.

Bárki, aki már jó pár éve él Tokyo-ban tudhatja, hogy az a szöveg, amivel japán pályázott a rendezésre, egy cinikus hazugság. Idézem még egyszer: „Számos enyhe és napsütötte nappal, ez az időszak tökéletes klímát biztosít a sportolók számára, hogy azok legjobb formájukat tudják nyújtani.” Marha meleg van ebben az időszakban, és talán nem véletlen, hogy a japán gyerekeknek júliusban van a nyári szünetük. Túl meleg van olyankor a szabadban, vagy az iskola épületében.

Ennek ellenére, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (IOC) látszólag elhitte a szöveget. A 2020-as Értékelő Bizottság (2013-ban) a következőt jegyezte meg egy jelentésben: „Tokyo javaslatában július 24. péntekétől augusztus 9. vasárnapjáig tartaná a 2020-as Olimpiai Játékokat, mely időpontokat éghajlati okokból választották, beleértve az ünnepnapi periódust is, ezzel maximalizálva a nézők számát és a forgalom-csökkentést.” Se megjegyzés, se kérdés nem merült fel az „éghajlati okokkal” kapcsolatosan.

Persze az IOC-nak talán lehettek más okai is, amiért bevették az érvelést, és Tokyo-t választották a 2020-as Olimpia megrendezésére. 2 millió amerikai dollár a jelölők zsebébe is megteszi, de persze, bizonyíték még nincs rá.

Ez alkalommal a nyerő pályázatot egy hazugságra alapozták, és még fel is vágnak vele. Amit terveznek, az gyakorlatilag egyenértékű a gondatlanságból elkövetett emberöléssel. Ha valaki ismeri a Japán büntetőtörvényeket, az tudja, hogyha emberek halnak meg az olimpián, és megfognak, ha nem tesznek semmit a probléma gyökeres kezelésére, akkor lehetséges lesz vádat emelni a szervezők ellen, szakmai hanyagságból bekövetkezett haláleset miatt.

És ami a Robert Whiting által említett pozitív pontot illeti a légkondis stadionnal. Nos, szétszedik/szétszedték. A Zaha Hadid féle stadion nem felelt meg az embereknek, mert nem akarták, hogy egy „külföldi építse a stadionunkat”, emellett a tervezett költségek is legalább a duplájára emelkedtek, így lebontották, amit eddig megcsináltak, és újratervezték az egészet. Mellesleg, ez a stadion volt az egyik kulcs elem az olimpiai pályázatban.

Tettek azért pár lépést a problémák orvoslására. Az IOC engedélyezte, hogy a maraton kezdési időpontját reggel 7-re tegyék át, a férfi sétálóversenyt pedig még korábbra. Ez megoldja a problémát? Aligha.

Ami viszont némi bizalomra ad okot, hogy az IOC saját hatáskörében úgy döntött, hogy a japán ellenkezés ellenére, Sapporo-ba (az ország északi prefektúrájába) helyezi át a maratont és a sétáló versenyszámokat is.

Túlköltekezés

cikk_004k_kep15.jpg

Az épülő új Nemzeti Stadion, Forrás: nippon.com

2019. november 4-én a Japán könyvvizsgáló bizottság nyilvánosságra hozta a legújabb előrejelzését, miszerint Japán várhatóan 1,06 trillió jent (ami nagyjából 9,77 milliárd $) fog összesen költeni a 2020-as Tokyo-i Olimpiai és Paraolimpiai játékokra, beleszámítva a kapcsolódó projekteket is.

Az adatok alapján, a kezdetben megállapodott 150 milliárd jennel ellentétben eddig hétszeresen költekeztek túl; ezt a pénzt 340 különböző projektre szétosztva. A könyvvizsgáló bizottság sürgeti a kormányt, hogy határozza meg a teljes pénzügyi képet, aztán hozza nyilvánosságra, mivel csak a projektekhez közvetlenül kapcsolódó költségeket tárta fel, elkerülve a projektekkel összefüggő ráfordítások teljes összegét.

A bizottság 2018. novemberi előzetes kalkulációi szerint, a 2003-2007-es fiskális időszakban, 286 olimpiai projektre, összesen 801,1 milliárd jen (7,38 milliárd $) kiadás keletkezett. A könyvvizsgáló bizottság legutóbbi becsléséhez információt kért mindegyik minisztériumtól és képviselettől, vizsgálva 15 terület 71 tervezetét 2018-ban, és arra jutott, hogy a kiadások közel 260 milliárd jennel emelkedtek. Ebben benne van az új nemzeti stadionra szánt 62 milliárd jen (571 millió $), 10,3 milliárd jen (95 millió $) a bővülő nevelő központokra, és még 14,8 milliárd jen (136 millió $) a biztonsági feladatokkal összefüggő projektekre.

A jelentés kitér arra, hogy a kormány három nagyobb csoportra osztotta szét a költségeket:

  1. Az olimpiával és paraolimpiával összefüggő közvetlen költések.
  2. Olyan költségek, amelyeknél nehéz eldönteni, hogy a játékokhoz vagy az adminisztratív tevékenységekhez kapcsolódnak.
  3. Valamint a játékokhoz relatíve csekély mértékben kapcsolódó kiadások.

Ezek közül csak a közvetlen kiadásokhoz készített kalkulációt a kormány, a másik kettőt jegelte. A bizottság ellenben ezeket is elkészítette.

A bizottság rámutatott egy 13,4 milliárd yenes (123 millió $) kiadásra, ami kimaradt a legutóbbi költségvetésből, miután várható adósságteherként lett elkönyvelve az államkasszában, mivel a kifizetés várhatóan a következő, vagy még későbbi pénzügyi évben fog megtörténni. Ezt az összeget ideiglenes rendőrségi őrhelyek felállítására szánták, amiket japán különböző szegleteiről érkező rendőrökkel akarnak feltölteni, és a közvetlen költségek között kellett volna elszámolni.

Ami a Nemzeti Stadiont illeti, a vizsgálóbizottság kihangsúlyozta azt az eshetőséget, hogy az államnak kell fedezni a fenntartási és gazdasági költségeit, ha a játékok utáni privatizáció esetleg elhúzódna. Emellett a „Toto” jegyek eladása folyamatosan csökken a sorsjáték piac zsugorodása miatt, és azaz összeg, amit a Japán Sporttanács kölcsönzött a nemzeti és a fővárosi kormányzattól a stadion építésére (nagyjából 78 milliárd jen, 718 millió $) újabb költségeket jelenthet az államnak.

Az Olimpiai és Paraolimpiai játékok kalkulált összköltsége jelenleg 1,35 trillió jen (12,4 milliárd $). A megállapodás szerint, a fővárosi kormányzat és a Tokiói Szervező Bizottság fejenként 600 milliárd jennel száll be, még a nemzeti kormányzat csak 150 milliárddal, továbbá a fővárosi kormányzat félretett további 810 milliárdot a „kapcsolódó költségekre”. Ebben a becslésben még nincs is benne a maraton és a futóversenyek Sapporo-ba történő áthelyezése, mivel csak a jelentés után hozták a döntést nyilvánosságra.

Válaszul a Könyvvizsgáló Bizottság jelentésére, a Kabineten belüli, az Olimpiáért felelős igazgatási hivatal titkára „módfelett kevéssé” relevánsnak nevezte a kiadással kapcsolatos kalkulációkat, amik „híján vannak a precizitásnak”. Hozzátették: „A [költségeket], ahogy korábban is tettük, csoportokra bontjuk és a bizottság elé tárjuk”.

December 20-án újabb cikk jelent meg a Mainichi angol kiadásában, ami szerint, az olimpiai szervező bizottság változatlannak tartja az előre kiszámított ráfordításokat, azaz továbbra is 1,35 trillió jen (~12,6 milliárd dollár) kiadásra számítanak. Ezzel szemben a könyvvizsgáló bizottság az országgyűlésnek készített 177 oldalas jelentésében ennél sokkalta nagyobb költést jelzett előre.

A vizsgálat kimutatott egy további 1,06 trillió jenes (9,7 milliárd dolláros) költséget, ami az olimpiával kapcsolatos és eddig nem számoltak bele. Emellett ott van még a 810 milliárd jen is (7,4 milliárd dollár), amit az olimpiához közvetlenül és közvetve kapcsolódó projektekre szánnak. Ebbe beletartoznak az akadálymentesítések a paraolimpikonok számára, kiképző programok az önkénteseknek, hirdetések és turisztikai tervek. A szervezők ellenben vitatják, hogy több költség egyáltalán összefügg az olimpiával.

A tekintélyes japán pénzügyi újság a Nikkei és az Asahi napilap szintén kikalkulálta az olimpiai költségeket, szerintük a ráfordítások sokkalta nagyobbak, mint amit a szervezők állítanak. Számításaik szerint a mindenre kiterjedő összköltség 3 trillió jen körül lesz, ami nagyjából 28 milliárd amerikai dollárnak felel meg.

Hiányzó dokumentumok

cikk_004k_kep16.jpg

Takeda Tsunekazu, forrás: mainichi.jp

Úgy fest, hogy egyes papírok előszeretettel tűnnek el, még Japánban is.

November 18-i hír, hogy a külföldi konzultációs cégekre költött 900 millió jent részletező könyvelési dokumentumok szőrén-szálán eltűntek, tudta meg a Mainichi Shimbun.

Az újság összesen 20 egyént kérdezett meg: Mind a 18 korábbi olimpiai pályázó bizottsági tagot, a főigazgatót és a helyettes igazgatót is, de egyikük sem tudott világos válasszal szolgálni. A dokumentumokat nem küldték tovább egyik pályázó bizottsággal együtt dolgozó szervezeteknek sem, beleértve a JOC-t, a fővárosi kormányzatot és a játékokért felelős Tokyo-i Szervező Bizottságot is.

Mint azt korábban írtam, a francia ügyészség vizsgálatot folytat a Szingapúri Black Tidings ellen, a pályázati győzelmet jelentő szavazatok megvásárlásával összefüggésben.

A pályázó bizottság még 2012 áprilisában alakult, azután nevezték ki a JOC elnök Takeda Tsunekazu-t annak állandó elnökévé, és Mizuno Masato-t, aki a sportszer gyártó Mizuno Corp. tanácsadója (és korábbi vezetője), a bizottság igazgatósági elnökévé; a további tagok pedig jellemzően JOC vezetők és idősebb Tokyo-i kormánytisztviselők voltak. Tokyo-t a 2013. szeptemberi IOC gyűlésen választották ki az olimpia megrendezésére, 2014 márciusában pedig, Mizuno felügyeletével, felszámolták a pályázó bizottságot.

2019 augusztusa és szeptembere között a Mainichi hírlap mind a 20 tagnál érdeklődött a dokumentumok felől. Heten nyíltan kijelentették, hogy fogalmuk sincs, hogy hol vannak, kilencen viszont homályos válaszokat adtak: „Már nem vagyok (a pályázó bizottság) vezetője”, és hogy „Tokyo és a szervező bizottság csupán képviselőként szolgál a pályázati tevékenységekhez.”

A kilenc, Takeda, az olimpiai miniszter Hashimoto Seiko és a Japán Sportügynökség megbízottja Suzuki Daichi azzal a szöveggel vágta ki magát a válaszadásból, hogy a dokumentumokat, ahogy a „jelentésből is kiderült”, kiadták, miután JOC elkezdte vizsgálni a bizottság Black Tidings-os költéseit.

Másik három, beleértve a titkári hivatal főigazgatóját úgy hiszi, hogy a dokumentumok Mizuno felügyelete alatt vannak, viszont Mizuno maga tagadta, hogy nála lennének. „Nincsenek nálam és nem is tudom, hogy hol vannak” mondta. A főigazgató azt is leszögezte, hogy a bizottság bevételei között nincsenek adófizetői pénzek, ezért (könyvelési) információkat nem tárunk a nyilvánosság elé.”

A pályázattal összefüggő tevékenységek jelentése szerint, a bizottság eredményesen kezdte a 2011. szeptemberi kampányát, több mint 6,5 milliárd jent költve lobbizásra és egyéb törekvésekre. Az említett költségen, a bizottság hozzávetőlegesen 786 millió jent különített el „tengerentúli konzultációs költségekre”. Ehhez még hozzáadódik 135 millió jen a Black Tidings számára, ami „restancia és adomány” jogcímen lett elköltve, így összesen 921 millió jent költve tengerentúli konzultációra.

Miután nyilvánosságra kerültek a Black Tidings-al kapcsolatos gyanúk, a JOC még 2016 májusában vizsgálóbizottságot állított fel az eset kivizsgálására. A Mizuno-val folytatott konzultációjuk után megkapták a Szingapúri vállalattal kapcsolatos szerződéseket és könyvelési anyagokat is.

A vizsgálatot vezető Hayakawa Yoshihisa ügyvéd azt mondta a Mainichi-nek, hogy a 2016 szeptemberében nyilvánosságra hozott vizsgálati eredményeket követően visszajuttatták Mizuno-nak a papírokat. Mindezek után veszett nyoma a könyvelési anyagoknak, és a hollétükről semmilyen információ sincs.

A Mainichi benyújtott egy információszabadság kérelmet a tokyo-i kormányzat felé, de az egyetlen értesítés, amit kaptak, hogy a dokumentumok „nem léteznek”. A JOC PR és tervosztálya tagadja, hogy dokumentumok náluk lennének, és a szervező bizottság stratégiai PR osztálya azt állítja, hogy a pályázó bizottság nem adta nekik tovább a papírokat, mert ők két különböző bizottság.

Koike Yuriko, Tokyo kormányzója igen problémásnak látja a helyzetet, és szándékában áll megkérni a szervező bizottságot, hogy rendesen tárolják a kapcsolódó iratokat a 2020-as játékok végétől kezdődően.

Vagyis kaptak egy „ejnye-bejnyét”.

Még fél év

cikk_004k_kep17.jpg

1964-es olimpiai megnyitó, forrás: independent.co.uk

A megnyitó ceremónia már nincs messze. Nagyjából fél év, és elkezdődik az egyik legmelegebb nyári olimpia.

Úgy hiszem, hogy sikerült lefedni ezzel az írással az eddig kiderült lényegesebb elemeket. Ezek határozzák majd meg a játékokat, és az azt követő időszakot, habár, azt úgy vélem korai volna kijelenteni, hogy mindent tudunk; meg is lepődnék, ha valami nem kerülne még elő. Ha valami nagyobb horderejű derülne ki a játékok kapcsán, azzal soron kívül fogok foglalkozni, mégiscsak aktuális, a legtöbb fordításra váró cikk pedig úgyis régebbi.

Viszont így a végére érve újra feltenném a kérdést: Ezúttal minden másképp lesz? Egy tisztább, átláthatóbb és fair módon szervezett játékot fogunk látni?

Aki figyelmesen elolvasta az írást, annak úgy vélem, már van kialakult, saját véleménye (legalábbis bízom benne). A kritikus hozzáállás és a saját gondolatok nagyon fontosak, erre biztatok mindenkit. Akit érdekel a téma, az figyelje a híreket, olvasson utána, sose lehet tudni, mire bukkan az ember.

Köszönöm mindenkinek, aki ezt a hosszúra nyúlt irományt végigolvasta, és ahogy azt az elején ígértem, lentebb találhatjátok a jelentősebb forráscikkeket megjelenésük időrendjében, linkekkel egyetemben.

 

Felhasznált cikkek:

  • (1999.01.21) [Washington Post] Nagano Burned Documents Tracing '98 Olympics Bid
  • (2015.01.02) [Vice] This May Be the Most Dangerous — and Most Costly — Photo in Japan
  • (2015.04.16) [Vice] Photos Allegedly Linking an Olympic Official to the Yakuza Keep Causing Him Problems
  • (2018.07.24) [The Daily Beast] Tokyo Is Boiling. Will It Be Too Hot for the 2020 Summer Olympics
  • (2018.10.12) [The Star] Japanese yakuza are recruiting homeless people to build facilities for 2020 Tokyo Olympics
  • (2019.01.30) [Asia Times] French probe casts light on dark practices in Tokyo’s Olympics bid
  • (2019.07.23) [The Japan Times] We'll all be losers in 2020, anti-Olympic activists say
  • (2019.11.18) [The Mainichi] Tokyo Olympic bid committee's docs on huge consultancy fees missing
  • (2019.12.04) [The Mainichi] Japan gov't spending on 2020 Games estimated at 1 tril. yen, 7 times original amount
  • (2019.12.20) [The Mainichi] Tokyo 2020 organizers say Olympics will cost $12.6B; audit report says much more

A bejegyzés trackback címe:

https://manualningen.blog.hu/api/trackback/id/tr2815416974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

süti beállítások módosítása