Az eredeti cikk 2020.09.15-én került publikálásra a „The Daily Beast”-en. (link)

 Abe Shinzo miniszterelnököt annak jobb kezeként szolgáló embere váltotta, egy olyan könyörtelen politikus, akinek beceneve is a Japán történelem egyik legbrutálisabb hadurára utal.

Illusztráció: Elizabeth Brockway/The Daily Beast/Getty.

Japán leghosszabb ideje hivatalban lévő miniszterelnökének, Abe Shinzo-nak lemondása után annak bizalmasa veszi át tőle a tisztséget. Ugyan az az ember, aki az adminisztráció számára összehozta a sajtó feletti ellenőrzést, valamint segített elásni az Abe-t lemondásra kényszerítő korrupciós botrányokat.

Japán kormányzó pártja, a Liberális Demokrata Párt (LDP), a hétfőn megtartott szavazásukkal, melyet hátsószobás alkukkal előre eldöntöttek, megválasztották Suga Yoshihide-t a párt elnökének. Mivel az LDP kezében van a japán parlament alsó háza, ezért az elnökük lesz egy személyben az új miniszterelnök is. A Suga által sikeresen betört japán sajtó elkövetett mindent, hogy megszőhessék az egyszerű, de keményen dolgozó, vidéki prefektúrából származó fiú történetét, aki egészen csúcsig küzdötte fel magát. Ellenben az igazi Suga nem egy vidéki suttyó, hanem egy információfüggő, kontroll mániás, főnökéhez túlontúl is hűséges, kegyetlen és haragtartó ember, aki a legcsekélyebb szívességet vagy megalázást sem felejti el. A maga módján több olyan sajátossággal is rendelkezik, melyek ideális második számú emberré tennék bármelyik yakuza szervezetben. És valóban, most hogy hatalomra került, a yakuza-hoz való régi kötődései akár vissza is térnek kísérteni őt.

Ki is az a Suga Yoshihide?

Suga Yoshihide-t ismerő legnagyobb szaktekintély az maga Suga. Gyakorlott tanulmányíró, aki munkáit időszakosan publikálja, emellett már saját könyvet is írt The Resolution of a Politician (2012) (Egy politikus határozata) címen. A most 71 éves Suga egy mezőgazdaságból élő Akita prefektúrabeli faluban született, ahol tehetős családja egy sikeresen működő eperültetvényt vezetett. Dacára, hogy legtöbben az alsó-középiskolából (7-9. osztály) kilépve rögtön a munkaerőpiacon helyezkedtek el, a vidékre jellemzően, Suga inkább a felső-középiskolában (10-12.osztály) folytatta tanulmányait. 38 éves korában belépett a politikába, mint Yokohama városának egyik képviselő-testületi tagja, és egy évtized se kellett hozzá, hogy az országgyűlésben találja magát. Mikor 2006-ban Abe elindult az LDP elnöki tisztségéért, Suga teljes mellszélességgel támogatta.

Miként Abe egyre emelkedett politikusként, úgy Suga is. Mikor Abe első ízben lemondott – mivel a botrányok és betegség által sújtva már nem volt gyomra 2007-ben a pozíciójához – Suga, hűséges vazallushoz méltón, még a részint politikai száműzetés közepette sem hagyta magára urát. Azzal, hogy megnyerte a befolyásos szélsőjobboldali sintó szekta, a Nippon Kaigi támogatását, Suga kikövezte Abe hatalomba visszatérésének útját.

Suga a japán történelem leghosszabb ideje hivatalban lévő kabinettitkára, ez pedig kritikus pozíció. A kabinettitkár napi két alkalommal beszél a sajtóval, és bizonyos tekintetben akár az is állítható, hogy voltaképpen ő vezeti az országot. A minisztériumok között a titkár hozza összhangba az irányelveket, csatorna a miniszterelnök és annak pártja között, krízisek kezelésekor 24/7-ben elérhető telefonon, néha pedig még „árnyék miniszterelnöknek” is nevezik. A Mori Isao által 2016-ban írt könyvben, The Reflection of The Prime Minister-ben (A miniszterelnök kritikája) kifejti, hogy ennek a pozíciónak a révén Suga valójában mennyire hatalmassá is vált.

Suga saját politikai eredményei meglehetősen csekélyek. Az ő érdeme, hogy a telekommunikációs cégek levitték az arányaiban drága mobiltarifáikat. Ő szorgalmazta a vízumszabályok enyhítését, ezzel lendítve fel Japán turizmusát. Ő találta ki a furusato nouzei (szülővárosi adófizetés) programot, amely engedélyezi azok számára az adócsökkentést, akik az általuk választott helyhatóságnak adományt fizetnek.

A zord viselkedésének dacára Suga végtelenül társaságkedvelő alkat. Minden egyes estéjét vacsorákkal és italozásokkal tölti újságírókkal, politikusokkal, akadémikusokkal, befolyásos politikai személyekkel, és időnként hivatalnokokkal is. A legtöbben akár be is rúghatnak, de ő sosem teszi, mivel nem iszik alkoholt. Suga másvalamire szomjazik: hatalomra, tiszteletre, befolyásra. Ami a reggelit illeti, üzletemberekkel, ügyvezetőkkel és közgazdászokkal étkezik. És hogy jó formában maradjon, napi szinten végez 100 felülést és spártai feszességű étrendet tart.

Ezen felül mohón fogyasztja a könyveket. Egyik kedvenc olvasmánya Toyotomi Hideyoshi-ról (1537-1598) szól, aki földműves háttérrel kapaszkodott fel és vált Japán egyik leghatalmasabb uralkodójává. Nem nehéz észrevenni Suga miért is csodálja. Élete legnagyobb részében Toyotomi az árnyékból tevékenykedett, de amint megszerezte a hatalmat hatékonyan és brutálisan uralkodott. Levezényelt egy sikertelen háborút Korea 1592-es elfoglalására, amely háborúban olyan szintű kegyetlenkedések estek meg, hogy még az akkori japán tudósok is lejegyezték ezeket az iszonyú embertelenségeket. Toyotomi nem kevéssé volt hiú, annak ellenére, hogy Nobunaga „kozaru”-nak (kis majomnak) nevezte el a megjelenése és alakja miatt. Suga-t LDP-n belüli ellenfelei szintén „kozaru”-nak hívják a háta mögött – de a szemébe sosem mondják.

Barátok sötét helyeken

A kormányzó LDP-nek régre nyúló kapcsolata van a yakuza-val, úgyhogy nem meglepő, hogy miután Suga lesz a következő miniszterelnök, ezek a tradicionális japán maffiához fűződő megkérdőjelezhető kötödések újból vizsgálat alá kerülhetnek.

A Shukan Shincho magazin mutatott rá, hogy Suga közeli kapcsolatban volt egy yakuza-hoz köthető vállalattal, a Suruga Corporation-nel, amelyet valaha a tokyo-i tőzsdén is jegyeztek. A cég több millió dollárt fizetett a Yamaguchi-gumi-s Goto-gumi egyik fedőcégének, hogy idős bérlőket és kiscégeket lakoltassanak ki olyan ingatlanokból, melyeket fejleszteni szándékoztak még 2001 és 2008 között. A cég ezen időszak alatt rendszeresen adományozott Suga politikai alapjának. Mindez 2008 márciusában került napvilágra, mikor a Fővárosi Rendőrség yakuza-tagokat tartóztatott le illegális kilakoltatásért. A Suruga Corporation-nél senkit sem tartóztattak le, mivel akkoriban a yakuza-tagok piszkos üzleti gyakorlatokra történő felbérlése technikailag nem számított illegálisnak.

A cég jó összeköttetésekkel is rendelkezett, valamint egy ex-ügyész és egy volt Nemzeti Rendőrségi Intézetnél dolgozó tiszt is helyet kapott az igazgatóságukban. Az ügyön dolgozó egyik nyomozó elmondta a The Daily Beast-nek, hogy „Suga és Iwata, a Suruga Corporation elnöke, közeli barátok voltak. Nem hiszem el, hogy Suga-nak fogalma sem volt róla, hogy mi folyik ott. A cégnek igen sok üzleti tevékenysége volt az ő választási körzetében.”

Ami azt illeti, az egyik bérlő, aki összetűzésbe került az őt kilakoltatni próbáló, a Suruga nevében eljáró yakuza-taggal, a tárgyalások során azt mondta: „Ebben a Suruga vállalat Suga mögött áll. Egyszerűen add fel és húzzál kifelé.”

Akkoriban ez nagy botrányt kavart, a Suruga-tól pedig azt mondták a sajtónak, hogy „nem volt róla tudomásunk, hogy ilyesmi történik.” Állítólag Suga hivatala később visszafizette a Suruga-nak az általa fizetett politikai adományokat.

Múlt év novemberében újabb yakuza-probléma buggyant a felszínre egy fotó képében, amin Suga pózol egy yakuza főnökkel a miniszterelnök által rendezett cseresznyevirágzás-néző partin. Mikor Suga-t kérdőre vonták visszautasította a válaszadást, arra hivatkozva, hogy lehetetlen definiálni az „antiszociális erőket” – ami egy szépítő kifejezés a yakuza-ra. Ennek a megjegyzésnek a következtében megerősödött a yakuza, mivel a hatályban lévő szervezett-bűnözés ellenes törvények nagyban függenek a kifejezések pontos meghatározásától.

Információfüggő és kontroll mániás

Miután Abe 2012-ben visszatért a hatalomba, három kihívással is szembesült. Első, hogy a közvélemény elfelejtse Abe katasztrofális első periódusát. Második, hogy megzabolázza a sajtót, amely megírná Abe új botrányait vagy a rossz döntéseit. Három, hogy engedelmessé tegye Japán független bürokráciáját és kormányzati szerveit, hogy ezzel biztosítsa az Abe által diktált politikának a követését. Suga sikeresen végrehajtotta ezeket a feladatokat. Ő volt a média szisztematikus korlátozásának és megszájkosarazásának megtervezője. 2012-ben Japán a Riporterek Határok Nélkül által meghatározott sajtószabadság rangsorban a 22. helyet foglalta el; jelenleg a 66. helyen áll. Ezért a jelentős esésért Suga-t illeti az elismerés.

Suga forrasztotta össze Abe borozzunk-és-ebédeljünk stratégiáját japán újság- és televíziós csatornáinak felsővezetőivel, miközben a kritikus médiafelületeket kizárta a nagyobb történésekből. Megszerettette magát a kabinet sajtóklubjának néhány tagjával, ami segített neki a sajtókonferenciák előtt beszerezni a neki szánt kérdések döntő részét, emellett aktívan korlátozza azokat a kérdéseket, amelyekkel zavarba hozhatják a kormányt. Ha egy keményebb kérdés mégis átcsúszna, arra sztoikus higgadtsággal képes hazudni, ahogyan azt tette nem egy botrány esetén. Tevékeny része volt abban is, hogy a Japánban megmaradt agresszíven kritikus hírműsorokból eltávolítsa a hírolvasókat és szókimondó tévériportereket.

A miniszterelnököt és kinevezettjeit érintő számos korrupciós botrány esetében Suga a kapcsolódó dokumentumok és bizonyítékok létezését is tudatosan elhazudta a sajtó előtt. Erre néhány riporter rá is mutatott, sajnálatukra, mivel Suga nem bánik elegánsan az ellenkező véleményt hangoztatókkal, különösképpen, ha az a riporter egy nő.

Suga kifejezetten kényes viszonyban van a Tokyo Shimbun tudósítójával, Mochizuki Isoko-val, mivel a sajtóklub azon kevés tagjai közé tartozik, akik keményebb kérdéseket is fel mernek neki tenni. Megvan benne az az elszántság, hogy a kérdések kikerülése közben is a témán tartsa a szót. Suga megpróbálta eltávolítani őt a sajtóklubból, és hónapokig folyamatosan semmibe is vette.

Sokak szemében közkedvelt hőssé nőtte ki magát, amiért szembe mert szállni Suga-val; ez a tette inspirálta a 2019-ben megjelent és meglepően sikeressé váló Newspaper Reporter című dokumentumfilmet is, amelyről a kritikusok is elismerően szóltak. Egyik sajtótájékoztatón, amin Abe szerepéről volt szó egy iskolai építkezés kétes jóváhagyásában, megkérdezte a kérdéseket minduntalan elkerülő Suga-t: „Egész pontosan mit gondol, mi a célja egy sajtótájékoztatónak?”

Erre a válasza: „Szükségtelen válaszolnom a kérdésére.”

Mochizuki múlt héten ezt írta a Weekly Post hetilapba: „Itt gyökeredzik a probléma. Nem érti meg, hogy mikor a sajtóhoz beszél, akkor az újságot olvasó emberekhez, a nyilvánossághoz szól, a köz informálása pedig a kötelessége volna.”

2015-ben Nakamura Itaru, aki valamikor Suga személyi titkára volt, a Tokiói Fővárosi Rendőrkapitányság vezetőjeként leállítatta Ito Shiori újságíró megerőszakolását kivizsgálni hivatott nyomozást. Az erőszakkal vádolt férfi Suga barátja volt, aki két dicsőítő életrajzi könyvet is írt Abe-ról. Mielőtt Nakamura leállítatta volna a már elrendelt letartóztatást még tanácskozott Suga-val.

Ito Shiori a polgári peres eljárást végül tavaly megnyerte, Suga viszont nem volt hajlandó kommentálni az ügyet. Mikor idén januárban Nakamura-t magas-rangú pozícióba helyezték a Nemzeti Rendőrségi Intézetnél, Suga a kinevezés korrektségét firtató kérdésekre azt válaszolta, hogy „ő a megfelelő ember a megfelelő helyen.” Ironikus módon, az egyik ok, amiért Abe-nak le kellett mondania, hogy nem Nakamura-t választották a Nemzeti Rendőrségi Intézet vezetőjének.

Suga ötletének nyomán próbálták meg úgy megváltoztatni a törvényeket, hogy az Abe-hoz közeli befolyásos ügyész, Kurokawa Hiromu lehessen az ország főügyésze. Ez biztosította volna Abe, és valószínűleg Suga számára is a bűnügyi nyomozásokkal szembeni immunitást. A terv isteneset zakózott, és ennek nyomán Abe támogatottsága eddigi legmélyebb pontjára zuhant.

Eltusolás és felemelkedés

Suga-nak benne volt a keze a Kabinet Személyzeti Hivatalának 2014-es átszervezésben, amellyel korábban példátlan, központosított hatalmat adott a kormánynak 600-nál is több hivatalnok kinevezése felett. Más szavakkal: Ha egy elit kormányzati dolgozó vagy, és szeretnél a csúcsra jutni, akkor mindent meg kell tenned a miniszterelnök kegyeiért, ellenkező esetben a partvonalra való sodródást kockáztatod. Ezzel olyan környezetet teremtve, ami minden nagyravágyó hivatali dolgozót arra ösztönöz, hogy a közérdek szolgálata helyett a kormánynak tetsző döntéseket hozzon.

A kritikusok rámutattak, hogy ezzel létrehozta a „sontaku” (vélelmezett cselekvések) problematikáját, amelyben a hivatalnokok nem csak a politikusoknak tetsző politikát folytatnak – ahelyett, hogy a hasznosságra törekednének – hanem önszántukból hamisítanak és semmisítenek meg dokumentumokat, hogy ezzel fedezzék a főnökeiket. Suga éber felügyelete alatt ezek az eltusolásban részt vállaló hivatalnokok jutalomban és előléptetésben részesülnek. Egy minapi TV-s szereplés alkalmával Suga megvédte az álláspontját: „Bármelyik kormányzati dolgozó, aki nem ért [velem] egyet, máshová lesz áthelyezve.”

A különvéleményt nem tolerálják. Egy magas-rangú hivatalnok szókimondásáért partvonalra került, mert bírálta Suga „szülővárosi adófizetés” programját, mivel az igazságtalanul kedvezett a vagyonosaknak. Emellett kikerült az úgynevezett elitből is.

Mikor 2017-ben Maekawa Kihei, egy korábbi Közoktatásügyi minisztériumi hivatalnok bizonyítékokkal ált elő Abe egy iskolai botrányban való érintettségéről, Suga állítólag rágalomhadjáratot szervezett az elhiteltelenítésére. A legnagyobb országos újság a Yomiuri Shimbun, ami olyan az Abe kormányzatnak, mint a Fox News Trumpnak, készségesen segített benne.

Tetszik vagy sem, Suga szakértő módon képes a médiára rákényszeríteni az akaratát.

Abe 2.0?

Sokan számítanak rá, hogy Suga hivatalba lépésekor többé-kevésbé egy Abe másolat lesz. Egy szeptember 2-ai sajtótájékoztatón, amelyen bejelentette az LDP elnökségéért való indulását, nem egyszer hangoztatta abbeli szándékát, hogy folytatni fogja az Abe-korszak politikáját, miközben egyértelműen jelezte, hogy nem szándékozik Abe korrupciós ügyeivel foglalkozni. A sajtó kérdéseire adott semmitmondó válaszaival és Abe nyomdokaiba lépésének szándékával olyannyira kikészítette a sajtósokat, hogy a Mainichi Newspaper egyik újságírója felpiszkálta a következő kérdésével:

„Olyan érzésem van, mintha Abe miniszterelnök nyilatkozatát hallanám. „Suga miniszterelnökként” csupán az Abe rezsim meghosszabbítása a célja? Ha van különbség, mi lesz a különbség, és miképp lesz más?”

Suga egy pillanat erejéig ledöbbent, utána kifakadva mondta, hogy felrázná a bürokráciát.

Kisebb változtatásokkal, de Abe katasztrofális gazdaságpolitikájának folytatására is számítanak tőle. Ez alkalommal „Suganomics”-nak nevezik majd.