Az eredeti cikk 2019.05.27-én került publikálásra a „The Japan Times”-on. (link)

Egy Chubu régió béli 7-Eleven tulaj a családjáról készült képet nézi a telefonján, miközben a hajnal beállta előtt éppen szünetet tart, valamikor március végén. / Chunichi Shimbun

Egy ismerős, narancs és zöld színű cégtábla világít egy lakónegyed koromsötét, csendes utcáján. A boltban, ami egy 7-Eleven franchise üzlete, egy kisváros kertvárosi részén, a Chubu régióban, az üzletvezető épp az éjjeli műszakot viszi, ahogy azt teszi minden egyes nap.

A negyvenes éveiben járó tulajdonos elmondása szerint egy hónapban 500 órát dolgozik. Tanácskozott már a munkaminőséget ellenőrző hivatallal is, ahol viszont közölték vele, hogy nem foglalkoznak a tulajdonosok panaszaival.

Mikor a felesége is vele dolgozik, a 6 éves fiukat és 4 éves lányukat az üzlethelyiség hátsó szobájában tartják, ahol hagyják őket játszani, vagy a telefonjukon videókat nézni.

A gyerekek étkezését követően a padló csokoládétól foltos. Mikor a kislány influenzás lett, egymás mellé toltak pár széket, hogy arra tudjon lefeküdni.

„Ez majdhogynem zaklatás,” mondta a tulajdonos, miközben egy családi képet nézegetett, ami egy Kanto régióbeli vidámparkban készült. „Több idő kell töltenünk a gyerekeinkkel.”

Jól alakultak a dolgok, mikor 2012-ben megnyitotta az üzletét. Nagyjából 20 alkalmazottja volt – duplája a jelenlegi számuknak – és csak hetente egyszer kellett éjszakai műszakot vinnie. Viszont 2016 őszén egy FamilyMart nyílt a környéken, amit egy másik 7-Eleven követett, nem messze a saját üzletétől.

Az üzletek közötti fokozódó verseny az árak lezuhanásához vezetett, részmunkaidős dolgozókat pedig szinte lehetetlen volt találni.

Egyik hétfő estén, március végén, csupán 10 vásárló tért be az üzletbe a hajnal előtti utolsó három órában; ebben az időszakban kicsivel több, mint 6.000¥ bevétel keletkezett. Az üzlet már veszteséges volna, ha az éjszakai műszakokra felvenne valakit.

Ezeknek a kényelmi üzletláncoknak a vezetői folyamatos nyomás alatt tartják az üzleteiket, hogy azok be legyenek ágyazva a társadalomba, beleértve az éjszakai bűncselekmények megakadályozását, és a katasztrófahelyzetek alatti folyamatos áruellátást is.

De az üzletvezető, aki újabban magas lázzal küszködik, megkérdezte: „A társadalomba való beágyazottság azt jelentené, hogy rövidítsem meg az életemet az állandó nyitva tartás kedvéért?”

Az üzlettulajdonosok küzdelme már a statisztikákban is meglátszik. 2011 és 2017 között, a Seven-Eleven Japan Co. évente közel 1.000-el növelte az üzleteinek számát. Ugyan ezen időszakban, a munkaerőhiány sokkalta súlyosabbá vált. A munkaerő kereslet-kínálat aránya 0,56-ról 1,54-re emelkedett, és a súlyozott országos átlag minimálbér 730¥-ről 848¥-re emelkedett.

Kawabe Nobuo, a Waseda Egyetem nyugalmazott, gazdálkodás történelem professzora, aki járatos a kényelmi üzletekkel kapcsolatos problémák kérdésében, rámutatott arra, hogy az üzlettulajdonosok háttere is megváltozott.

Kawabe szerint, az újonnan nyílt üzletek tulajdonosai közül sokan korábbi céges alkalmazottak, akik híján vannak a vezetői tudásnak, a forrásoknak vagy a tapasztalatnak. Hagyományosan, sok üzlettulajdonos maszek üzletvezető, akik non-stoppá alakították üzletüket, birtokolva az üzletlánc vezetői részesedéseket, és a területet, ahol az üzletei jelen vannak.

„Akik otthagyták a cégeket (hogy üzlettulajdonosok lehessenek) most panaszkodnak, hogy nem jön a pénz, pedig azt mondták nekik, hogy ez az üzlet jövedelmező lesz,” mondta Kawabe.

A Seven-Eleven Japan „megfeledkezett a franchise üzleteivel való együttélés és együtt-prosperálás filozófiájáról, és képtelen volt meghallani a hangjukat,” mondta, kérve az üzlettulajdonosokat, hogy pótolják a hiányzó munkaerőt, vagy pedig gondolják újra az üzleteik nyitvatartási idejét.

Miután az első 7-Eleven üzlet megnyitott Tokyo Toyosu kerületében 1974-ben, a non-stopok igen nagy sikert értek el, gyakorlatilag hűtőszekrényként funkcionálva a fiatalok és az egyszerű háztartások számára egyaránt.

Ahogy az egyik mama-papa bolt alakult át a másik után, a non-stopok száma az 1988-as 10.000 darabról 1996-ra 30.000-re emelkedett, a Japán Franchise Egyesület adatai szerint.

Azonban a boltok számának növekedése lelassult a századfordulót követően; sokak szerint a piac már telítődött. Az üzletek ezért igyekeztek kibővíteni a szolgáltatásaik listáját csekk befizetési lehetőséggel, csomagkézbesítési szolgáltatással, ATM-ek elérhetővé tételével, emellett megállapodást kötöttek a helyi önkormányzatokkal a katasztrófahelyzetek alatti együttműködésre.

Kawabe elmondása szerint, a non-stopok újjászületése a 2011. márciusi, nagy kelet-japán földrengéssel jött el. „A katasztrófa sújtotta területeken tartózkodó emberek megkönnyebbültek, mikor a csapás dacára is nyitva látták az üzleteket,” mondta.

A mai éjjel-nappalik minden nemzedék számára szívesen látottak, beleértve ebbe az időseket is, és az üzemeltetőik, különösképpen a Seven-Eleven Japan, ismét elkezdték nyitni az új üzleteiket. Sokan jelként tekintettek erre, amely megcáfolta a piac telítettségének nézetét.

Másrészről viszont rengeteg üzlettulajdonos szenved az anyavállalat lehengerlő dominanciája miatt.

Évtizedek óta nem látott havazás sújtotta tavaly Fukui prefektúrát, és mint kiderült, egy 7-Eleven üzletnek megtiltotta az anyavállalat, hogy ideiglenesen bezárjon. A tiltás azok után is fennmaradt, hogy a tulajdonos felesége az agyonhajszoltságtól lebetegedett.

Idén februárban újra reflektorfénybe kerültek a folyamatos nyitva-tartással üzemelő éjjel-nappalik, mivel az egyik Higashiosaka-i (Osaka prefektúrában) 7-Eleven franchise üzlet, az anyavállalat hozzájárulása nélkül, és az üzletlánc vezető helytelenítése ellenére, megrövidítette a nyitvatartási idejét. Az ezt követő bírálatok után a Seven-Eleven Japan azt nyilatkozta, hogy felülvizsgálják a 0-24-es nyitvatartási politikájukat, és elkezdenek kísérletezni a rövidített nyitva-tartással néhány, közvetlenül menedzselt boltjukban és franchise üzletükben.

Mindeközben a Tisztességes Kereskedelem Bizottsága keresi a trösztellenes törvény érvényesítési lehetőségét, amivel meggátolnák a cégeket, hogy visszaélhessenek a hatalmi helyzetükkel, továbbá az éjjel-nappalikat üzemeltető üzletlánc vezetőket, hogy a franchise átvevőkre kényszeríthessek a folyamatos nyitva-tartást.

Április 25-én, válaszul a Gazdasági, Kereskedelmi és Ipari miniszter, Seko Hiroshige kérésére, az éjjel-nappalikat üzemeltető üzletlánc vezetők több cselekvési tervet is nyilvánosságra hoztak, amikkel a franchise átvevőiket szándékoznak menedzselni és támogatni. A Seven-Eleven Japan tervei között szerepelt még a franchise üzleteiknek nyújtott támogatás kibővítése, valamint az is, hogy csak szigorúbb szabályok mellett lehessen új üzleteket nyitni.

„Átengedjük a (franchise üzlet) tulajdonosoknak a végső döntést (, hogy csökkentik-e a nyitvatartási időt),” mondta Nagamatsu Fumihiko, a Seven-Eleven Japan elnöke.

A higashiosaka-i üzlet tulajdonosa, az 57 éves Matsumoto Mitoshi, végső megoldásként döntött a nyitvatartási idő lerövidítése mellett. Múlt év májusában vesztette el a feleségét, ő maga pedig „a lebetegedés és a karoushi (a túlfeszített munka miatti halál) határán billegett,” mondta.

Matsumoto az üzlet eladásainak és nettó jövedelmének csökkenésére számított, ezzel szemben a nettó bevétele megnövekedett.

Matsumoto Mitoshi a saját, higashiosaka-i (Osaka prefektúra) 7-Eleven üzlete előtt beszél. A bejáratnál olvasható írás szerint, az üzlete február óta csökkentett nyitva-tartással üzemel. / Chunichi Shimbun

Az üzlet eredménykimutatása alapján, az átlagos napi eladás tavaly februárban – mikor az üzlet 0-24-ben üzemelt – 570.000¥ volt, a teljes havi eladás pedig nagyjából 16 millió ¥.

Az idei év februárjában, miután a bolt elkezdte a reggel 6-tól hajnali 1-ig tartó nyitva-tartást, a havi eladás körülbelül 15 millió ¥-re esett vissza. Ugyanakkor az üzletlánc vezetőnek fizetett licenc díj, amit a bruttó nyereség után fizet, szintén csökkent. Viszont a nettó jövedelme 400.000¥-el növekedett az előző év februárjához képest, mivel a munkabérek költsége – amit a franchise átvevőnek kell fizetnie – lényegesen visszaesett.

A munkabérek után, az üzletek második legnagyobb költséggel járó kiadása a lejárt szavatosságú ételektől való megszabadulás, mivel a Seven-Eleven Japan rendszere eredményesen kényszeríti a franchise átvevőket az összes, lejárt szavatosságú étel megvásárlására, mint amilyen a rizsgolyó és a bento.

Matsumoto elkezdte február végén leakciózni a közeli-lejáratú ételeket, ami a márciusi nettó jövedelmének, az előző hónaphoz képesti, 100.000¥-es emelkedését eredményezte. Azt mondta, valaha úgy gondolta, hogy az ételektől való megszabadulás több profitot hoz, mert ezt mondta neki az üzletlánc vezetője.

Noha a Seven-Eleven Japan szerint, a franchise átvevők és az üzletlánc üzemeltető között „egyenlő partnerségi viszony” van, Matsumoto szerint inkább egy „hangya és elefánt” kapcsolatról van szó, rámutatva a hatalom és elérhető információk terén meglévő, hatalmas szakadékra.

„Minél jobban kimerült az üzlet tulajdonosa, az üzletlánc vezetője annál több pénzt keres, így működik ez a rendszer. Át lettem verve,” mondta Matsumoto.

Ennek éles ellenpéldájaként, a Sapporo központú Secoma Co. sikeresen alakított ki egyenlő partnerségi viszont a franchise átvevőivel. A cég Seicomart néven üzemeltet éjjel-nappali üzletláncot, összesen 1.189 üzlettel, főképpen Hokkaido-n.

A Japán Termelékenységi Központ mutatóján, amin a japán vásárlók elégedettségét mérik, 2016-tól kezdve már 3 egymást követő évben választották a Seicomart-ot a legkielégítőbb kényelmi üzletláncnak.

A sapporo-i Seicomart azt írja, hogy reggeli 6-tól éjfélig tart nyitva. Nagyjából a Seicomart-ok 80% nem üzemel napi 24 órában. / Chunichi Shimbun

A cég, amely Sake kereskedésként, és az italboltokat támogató vezetői filozófiával indította pályafutását, teljesen átadja a saját üzletük feletti irányítást a franchise átvevőinek.

Az üzletek alapesetben reggel 7 és este 11 között tartanak nyitva. Saját döntésük nyomán meghosszabbíthatják a nyitvatartási időt, de csupán 23%-uk üzemel napi 24 órában.

„Boldog vagyok, hogy már nem kapok késő éjjel telefonhívásokat,” mondta egy 45 éves nő, aki a Sapporo Egyetem mellett üzemeltet Seicomart-ot, reggel 6-tól éjfélig tartó nyitva-tartással. A nő el mondta, hogy korábban egy 0-24-ben működő üzletben dolgozott, de most, hogy este kilencre haza tud érni, már több időt képes tölteni a gyerekével.

A cég emellett területi jogokat is biztosít a partnereinek, elkerülendő, hogy egy meglévő üzlet közelében egy újabb nyíljon, elszívva egymás elől a vásárlókat és a munkaerőt.

A Secoma, a franchise licenc díját a bruttó nyereség 10%-ában fixálta le – ami, összehasonlítva a többi éjjel-nappali üzletlánccal, alacsonynak számít – és profitot termel azáltal, hogy a kapcsolt vállalkozásainak termékeit adja el a franchise átvevőinek.

Ezzel szemben a Seven-Eleven Japan a „terület-dominálás stratégiáját” tette magáévá, intenzíven toborozva franchise átvevőket egy korlátozott területen belülről, licenc díjként pedig a bruttó nyereségük 40-től 75%-ig terjedő részét kérve – ami ebben az iparban a legnagyobb értéknek számít.

„A terület-dominálás stratégiájának eredményeképp megnövekszik a hálózat átfogó piaci részesedése, ezzel eredményezve az üzletek eladásainak jelentős növekedését,” mondta a Seven & I Holding Co. egyik igazgatója, amely cég a Seven-Eleven Japan egy konszernje. „Cserébe (a magas licenc díjért), az üzletlánc vezető ügyviteli tanácsadást és egyéb támogatást nyújt.”

A frusztráció, amit a vállalat terület-domináló stratégiája okoz, valamint az, hogy a franchise szerződés megszüntetésével fenyegetőznek, ha valaki kedvezményesen próbálna valamit árusítani, életre hívott egy, kényelmi üzletek franchise átvevőit tömörítő szakszervezetet, amit pár 7-Eleven üzlet-tulajdonos alapított még 2009-ben. Viszont a szakszervezet eddig sikertelenül próbált egyezkedni a céggel. Emellett a Központi Munkakapcsolati Bizottság márciusban elvetette a szakszervezet kollektív tárgyalásra való kérvényét, és hogy ismerjék el az üzletek jogalapját, hogy a franchise átvevők önálló üzlet-tulajdonosoknak számítanak.

A Secoma elnöke, Marutani Tomoyasu szerint, a jelentősebb éjjel-nappali üzletlánc vezetők „kifogásként használva a szabad szerződéskötési jogot, egyedi szerződések megkötésével kihasználják a franchise átvevőket.”

„Hogy a fenntartható gazdálkodást meg lehessen valósítani, ahhoz az üzleteknek is profitot kell termelniük,” mondta Marutani. „Még ha sikeresen szembe is szállnak a 24 órás nyitva-tartás problémájával, hamarosan újabb gonddal kell szembenézniük.”

Saját megjegyzés:

Csak hogy tiszta legyen a dolog: Az eredeti, angol cikkben a „convenience store” kifejezést használják a boltokra, ami magyar fordításban legtöbbször vegyesboltként, vagy kisboltként fut. Szó szerinti átfordításban kényelmi üzletet jelent, utalva az üzlet rendeltetésére, hogy kis méretük ellenére, a lehető legszélesebb választékkal, a lehetőleg mindig nyitva tartva szolgálja ki a környék háztartásait. Figyelembe véve a rendeltetését és funkcióját, idehaza szerintem non-stopok/éjjel-nappalik töltik be ezt a szerepet, ezért ennek/ezeknek volt célszerű fordítani, és ezeknél a verzióknál is maradtam.