Az eredeti cikk 2020.12.03-án került publikálásra az „Asia Times”-on. (link)

A szervezett-bűnözés mélyen be van ágyazódva japán pénzügyi, politikai, közigazgatási és legális kereskedelmébe.

Yakuza tagok, ahogyan a filmekben ábrázolják. Kép: AFP

Ez a cikk az első azon öt részes sorozatból, ami a yakuza továbbra is széleskörű jelenlétéről szól Japánban.

Az elmúlt években nem egy külföldi újságíró cikkezett Tokyo-ban arról, hogy az új yakuza-ellenes szabályozások következtében a japán szervezett-bűnözés – konkrétan a yakuza – hanyatlófélben van. Arra számítanak, hogy az ország egyedi bűnözői szubkultúrája előbb vagy utóbb kileheli a lelkét.

Annyi bizonyos, hogy ezek az új szabályok ellehetetlenítik a pénzügyi haszonszerzést a szervezett-bűnözés számára, ami a yakuza piramis legalján álló néhány gengszternek kellemetlenségeket okoz, valamint megritkítja a hivatalos yakuza-tagok létszámát is.

Ugyanakkor a szervezett-bűnözés továbbra is alaposan be van ágyazódva Japánba, nem kevés yakuza-tag pedig egyszerűen illegalitásba vonul – ami viszont súlyos probléma.

Kétségtelen, hogy a súlyos jelző minden embernek mást jelent. Mégis, ha figyelembe vesszük, hogy Japán tőkével gazdagon ellátott alvilági csoportjai nagyrészt ellenőrizetlenül tevékenykednek a nemzet gazdasági és pénzügyi világában – valamint, hogy a yakuza pénzügyi erőforrásai hogyan erősítették meg az így se gyenge politikai befolyásukat – úgy talán kijelenthető, hogy ez beleesik a „súlyos” kategóriába.

Figyelembe véve a szervezett-bűnözés beágyazottságát Japán pénzügyi, politikai, közigazgatási és legális kereskedelmébe, annak kijelentését is meg lehet kockáztatni, hogy Japán Oroszország G7-es verziója – csak kevesebb erőszakkal.

Sok nyugati országnak, de még az USA kormányának sem sikerült megértenie a yakuza-t.

Túl gyakran képzelik el őket agyontetovált és levágott ujjú, göndör hajú bugrisok sztereotípiájaként, akik drogból, prostitúcióból, zsarolásból, illegális szerencsejátékból és uzsorázásból csinálnak pénzt. Mindent egybevéve a japán társadalom rikító és egzotikus részeként, ugyanakkor a dolgok grandiózus fogaskerekei viszonylatában teljességgel ártalmatlanként kezelve őket.

Egy, az identitását rejteni kívánó, visszavonult yakuza főnök, aki a vízesésen felfelé úszó pontyról mintázott tetoválását mutatja meg tokyo-i otthonában (2009). Kép: APF/Frank Zeller

Ez korábban is túlzott leegyszerűsítésnek számított, mivel az elmúlt 25 év alatt a yakuza a törvényesen működő japán gazdaság tartós és folyamatosan bővülő tartozékává vált, beleértve a pénzügyi szektor felsőbb köreit is.

Ha meg akarjuk érteni a yakuza befolyásának mértékét, és hogy ez miért is lényeges, akkor távolabbra kell látni az egyszerű, dauerolt hajú („panchi paama”) utcai bandatagoknál. Mert a yakuza-színkép túlvégén egy másik fajtája – az úgy nevezett keizai v. „gazdasági” yakuza – tevékenykedik, előzőhöz képest egy teljesen másik univerzumban, mely sokkal nagyobb veszélyt rejt magában, mégis sokkal kevesebb figyelem irányul rá.

A yakuza két évtizednyi tanulmányozására alapozva mutatnám be a szervezett-bűnözésnek a mai Japánra gyakorolt befolyását és mélységeit, valamint azt – nem elhanyagolható módon – hogy ez miért is számít.

Jómódú, változatos, remekül rejtőzködő

Bizonyos szemszögből nézve a yakuza leginkább méretes fedezeti alapra, magántőke-műveletre vagy egy jókora független vagyonalapra hasonlít. Kifinomultságát, globalitását és finanszírozottságát tekintve pedig gyakorlatilag megkülönböztethetetlenek legálisan működő ellenpárjaiktól.

Ami azt illeti, rendelkeznek egy bizonyos előnnyel, amivel számos fedezeti alap nem: Az erőszakkal való fenyegetés, valamint zsarolás útján kényszeríteni az egyes vállalatok vezetőit, hogy az ő tetszésük szerint cselekedjenek.

Egy kalkuláció szerint a yakuza legalább 50-100 millió amerikai dollár értékű tőkével rendelkezik, aminek egy jó része befektetésre alkalmas.

Miközben a yakuza bevétele szépen áramlik a jó öreg üzleti modelljeikből – szex, drogok, pornográfia, zsarolás, csalás – talán 50%, vagy ennél is több bevételük szármatik törvényes ügyletekből, úgymint: éttermek, ramenezők, hotelek, építkezési és ingatlanos cégek, különféle kölcsönzők, állatkereskedés (igen, állatkereskedés), gépjármű márkaszervizek, kórházak, nyugdíjas otthonok, utazási irodák, taxis cégek és iPhone-os játékfejlesztők.

Talán nem is létezik olyan iparág vagy üzleti szektor, amiben ne vetette volna meg a lábát a yakuza. A tény, hogy a yakuza az úgynevezett tradicionális iparágain kívül is tevékenykedik, mint az ipari hulladék elszállítás, (kikötői) rakodómunkálatok, ingatlanügyek és pénzkölcsönzés, nem kevés megfigyelő számára okozott meglepetést. Pedig nem kellene.

A keresztapák keresztapja, Taoka Kazuo, aki a legnagyobb bűnszervezet, a Yamaguchi-gumi harmadik generációs vezetője mondta a tagságának még az 1950-es években, hogy mindegyiküknek szükséges „egy törvényes üzletet is” fenntartaniuk.

Számos tanulságos, már-már világias példa szól egy nyomorgó, férfi-hajápolási termékeket gyártó cégről, vagy egy jól működő elektronikai kiegészítőket gyártó vállalatról, melyek a yakuza irányítása alá kerültek.

Japán egyik legismertebb nyelviskolája, ami úgy egy évtizede dőlt be, állítólag szoros kapcsolatot ápolt a szervezett-bűnözéssel – mint ahogyan egy neves otthoni szakápolással foglalkozó cég, és egy munkaerő kölcsönző is, mely bel- és külföldi befektetőknek is kedvence volt; velük együtt közel 250 millió dollárnyi vagyoni eszköz is felszívódott.

Ezen üzletek yakuza-s kötődései nem csupán jelképes, razzia jellegű kifizetések, hanem közvetlen vagy részleges tulajdonviszonyt, sajáttőke befektetést és részvények birtoklását is jelentheti; és bizonyos esetekben, a menedzsment igencsak gyakorlatias tud lenni.

Emberek egy „pachinko” szalonban üldögélnek Tokyo Shinjuku kerületében (2019.március 22-e). Fotó: AFP/Charly Triballeau

Annak dacára, hogy japán flipperiparához már hosszú ideje társul a yakuza pénzgyáros imázsa, a pachinko szándékosan lett kihagyva az elemzésből.

Nem kifejezetten nehéz yakuza kötődéseket találni a pachinko üzletben – és minimum pár pachinko üzemeltető és hardvergyártó rendelkezik, állítólagosan, mély alvilági kötődésekkel. Ugyanakkor sokkal csekélyebb a yakuza jelenlét, mint azt a kialakult kép sugallja – különösen az üzemeltetői oldalon.

Hogy ennek mi az oka? Több mint 20 évvel ezelőtt, amiről az Asia Times akkoriban be is számolt, a rendőrség sikeresen vette át a pachinko szalonokban a „biztonsági” feladatok feletti felelősséget, hogy ezáltal biztosítsanak munkát a nyugdíjba vonult rendőröknek. Ez az akció tekintélyes – ha nem is teljes körű – megtisztulási hatást eredményezett.

Ami pedig az iparág állítólagos Észak-Koreai kapcsolatait illeti: Léteznek. Habár az egyes pachinko cégektől Phenjanba áramló pénzek csupán töredékei annak, ami kettő, vagy akár egy évtizeddel ezelőtt is átcsorogtak.

Ahol az igazi pénzek vannak

Néhány keizai yakuza pénzügyi bűncselekményekre szakosodott – tőzsde manipulációra, csalásra és vállalatok átvételére: Vedd át a vállalat felett az irányítást; töltsd fel a készleteket; vegyél fel jelentős kölcsönöket a vállalat eszközeinek terhére, és soha ne fizesd vissza; vagy egyszerűen csak lopd el a vagyontárgyakat.

Azt meg kell jegyezni, hogy sok szempontból a yakuza befektetések nagy része teljesen törvényes – leszámítva a tényt, hogy a yakuza is jelen van. Ezekben az esetekben fel lehetne hozni, hogy a yakuza csupán a jobb megtérülésre törekszik – pont, mint egy átlagos befektető.

Mindenfajta pénzügyi aktvitásban láttam már közvetlen yakuza jelenlétet, ahol egy befektetési bank vagy biztonsági cég is jelen volna: Egyesülések és felvásárlások, kezdeti nyilvános felajánlások, valutakereskedelem, ingatlanbefektetési trösztök, kockázatos üzletek, tőzsdei befektetési alapok, bármi.

Gyakran az üzleti tevékenység folytatásában nincs semmi nyíltan gyanús. Olykor pedig semmilyen kifogásolható dolgot nem találni azon túl, hogy a szervezett-bűnözéshez kötődik; az ember sose tudhatja, honnan is jön a pénz.

Az Ingatlan és bírtok befektetések a legkedveltebb módjai a yakuza bevételek megforgatására, miközben olyan behajtható követelésekhez jutnak, melyekkel még több bevételt képesek termelni amellett, hogy emeli az értéküket. Néhány megfigyelő úgy véli, hogy a 2000-es évek végén beütő gazdasági visszaesés idején a Japán ingatlanpiac fő befektetői között ott volt a yakuza is. Azon kevesek közé tartoztak, akiknek volt pénzük, és meglátták a kitűnő lehetőséget.

Még egyes yakuza-tagok a megragadni-és-elfutni-vele elvet vallják, addig mások elég türelemmel rendelkezve képesek magára hagyni egy céget, hogy később aztán, fokozatosan, besöpörjék a profitot. Ha és amikor eljön a beváltás ideje, rendszerint a yakuza jut elsőként a pénzéhez – nem kevéssé az ellenállást tanúsító vállalati vezetők erőszakkal való fenyegetése révén.

Kép a Philip Kaufman által rendezett, és a Michael Crichton által a yakuzáról írt könyv alapján, az 1993-as Gyilkos Nap című filmből. Fotó: AFP

Következő cikk: Yakuza: Japán felfegyverzett kockázatitőke-befektetői.