Az eredeti cikk 2020.12.05-én került publikálásra a „Asia Times”-on. (link)

Szinte lehetetlen a társadalomból kigyomlálni a yakuza-t – még ha a kormány hajlandó is volna rá.

A Tsukasa Shinobu-ként is ismert Shinoda Kenichi, Japán legnagyobb és legveszedelmesebb yakuza szindikátusának, a Yamaguchi-gumi keresztapja épp a kocsijába száll be Kobe-ban, 2011. április 9-én, miután kiengedték a börtönből. Kép: AFP / JIJI PRESS

Ez a cikk a harmadik azon öt részes sorozatból, ami a yakuza továbbra is széleskörű jelenlétéről szól Japánban.

Az első rész itt olvasható (magyarul): Japánban a yakuza továbbra is él és virul.

A második pedig itt (magyarul): Yakuza: Japán felfegyverzett kockázatitőke-befektetői

Olyan eszköz híján, mint a specifikus RICO törvény (ami kifejezetten a „zsarolással befolyásolt és korrupt szervezetek” ellen jött létre), a lehallgatások és – egész mostanáig – a vádalkuk tilalma miatt a japán bűnüldözést gyakran tartják alkalmatlannak a yakuza elleni fellépésre.

Az igazság ugyanakkor az, hogy az ország mindig is rendelkezett elegendő törvényi eszközzel a gengszterek és azok tevékenységeinek lekapcsolásához, még akkor is, ha a yakuza szervezetek semmi illegálisat nem tesznek. Az alapvető probléma korábban – és jelenleg – is, a szervezett-bűnözés elleni komoly fellépés iránti csekély, illetve nulla politikai támogatás.

Ezt lehet látni a feszesen megírt és nagy felhajtással kezelt, a yakuza-t kirekesztő törvényekben, amiket 2010 és 2012 között iktattak törvénybe a Nemzeti Rendőrségi Intézet háttértámogatásával, melyek megtiltanak mindenfajta pénzügyi vagy üzleti kapcsolatot a szervezett-bűnözéssel. Miközben úgy dicsérték a törvényeket, mint amik halálos fogást találtak a yakuza-n, a valóságban korántsem ez a helyzet. A yakuza-társadalom szegleteire valóban hatást gyakoroltak, ugyanakkor yakuza összességében alkalmazkodott hozzájuk.

A legnagyobb alvilági csoport – a Yamaguchi-gumi – vezetője, Tsukasa Shinobu 2011-es börtönből való szabadulását követően megosztotta véleményét a rendőrség és a kormány legújabb, yakuza-ellenes törekvései kapcsán: „Hozzá fogunk igazodni”.

„Hozzá fogunk igazodni.” Shinoda Kenichi, más néven Tsukasa Shinobu, a Yamaguchi-gumi vezetője, a tokyo-i Shinagawa állomáson sétál, miután kiengedték a tokyo-i börtönből, ahol 2005 óta ült. Kép: AFP / JIJI PRESS

Látszat

A cégeknek csupán egy töredékét figyelmeztették – nem büntették, csak figyelmeztették – a tiltások megszegése miatt. A Japánt már hosszú ideje figyelők a társadalom minden szegletében megfigyelhették a látszatot kedvelő magatartást. Ez tükröződik abban is, hogy a hatóságok úgy iktatták be a yakuza-ellenes rendeletet, hogy ezt nem kísérte semmilyen komolyan vehető próbálkozás annak betartatására; ez talán jó érv lehet ezen észrevétel mellett.

Erre számos magyarázat létezik. Az egyik, hogyha a politika támogatásáról van szó, a yakuza rendkívül megbízható, és nem kevésbé stabil szavazóbázis is egyben – olyasmik, mint Amerikában a politikai kampánytámogatók. Emellett olyan „szolgáltatásokat” is nyújtanak, mint a zsarolás- vagy a megszégyenítő pletykák elleni védelem – miközben a politikai ellenfelekről szolgálnak kiaknázható információkat.

A yakuza ezért cserébe állami projekteket és egyéb ellenszolgáltatásokat kap – ebbe beletartozik a komolyabb rendőrségi razziák elleni védettség is. És valóban: A Japán Demokratikus Párt 2000-es évek végi sikeres kampányát megelőzően, ami a kormányzó Liberális Demokrata Párt legyőzésével végződött, állítólag megegyezett a Yamaguchi-gumi-val: A yakuza választásokon nyújtott segítségéért cserébe, a hatalomban töltött ideje alatt a JDP egyetlen RICO típusú rendeletet se léptet életbe.

Ez a quid pro quo (ellenszolgáltatás) még tovább bővül a nyerhető jogi esetekbe történő belekavarással, és a puszta ténnyel, hogy a japán bürokrácia számára kínos volna elismerni, hogy a yakuza valójában milyen szinten is ágyazódott be a társadalom minden egyes szegletébe, különösen a keményen szabályozott pénzpiacokba.

Sőt, a japán politikai, társadalmi és üzleti elit (együttesen az uralkodó osztály) bizonyos köreiben a yakuza-ra úgy tekintenek, mint a Japán társadalmat stabilizáló egyik oszlopra – valahogy úgy, hogy 1950 körül egy bizonyos polgármester tekintett a szicíliai maffiára az Egyesült Államok északkeleti részén.

A kapcsolati hálójuk egészen a csúcsig elér. Az egyik korábbi miniszterelnök közös képen smúzolt a yakuza-val; később el is ismerte, hogy egy yakuza család esküvőjén vett részt. Az illető a japán politikának továbbra is jelentős figurája. Még 2018 elején, egy olyan jól ismert politikussal készítettek a japán TV-ben behízelkedő stílusú interjút, aki beismerten elfogadott 5 millió dollár értékű pénzt egy ismert Yamaguchi-gumi-s tanácsadótól. Ehhez hozzájön, hogy miután otthagyta korábbi munkáját, a politikába egy yakuza-tag személyiségével és magatartásával lépett be. És mit dolgozott előtte? A Nemzeti Rendőrségi Intézetnél volt tisztviselő.

Vagyis szinte lehetetlen a társadalomból kigyomlálni a yakuza-t – még ha a kormány hajlandó is volna rá. Először is, ott az abszolút szégyen. Ezen túlmenően: Figyelembe véve a yakuza beágyazottságának mértékét a fehérgazdaságba, eltávolításuk bomlasztó hatást váltana ki, és várhatóan több millió ember munkájának elvesztésével fenyegetne. Mindezen folyamatok összessége a yakuza társadalomban betöltött helyének megszilárdulása és állandósulása felé mutat.

Rengeteg rendőr lép be a Yamaguchi-gumi központjába, hogy házkutatást végezzenek, Kobe városában (Hyogo prefektúra) 2018. február 26-án. Fotó: AFP / The Yomiuri Shimbun.

Az Olympus botrány

2011-ben a híres fényképezőgép gyártó Olympus botrányba keveredett, mert közel egy milliárd dollár értékű, megkérdőjelezhető kifizetésekkel vásároltak fel olyan veszteséget termelő, más szektorokban üzletelő vállalatokat, amelyek semmilyen kapcsolatban nem álltak az Olympus szabályos működésével.

A sietősen lefolytatott nyomozás, amit egy korábbi felsőbírósági bíró vezetett, továbbá a kormány pénzügyi szabályozói által folytatott kivizsgálás arra az eredményre jutott, hogy itt csupán egy egyszerű könyvelési csalásról van szó, amivel elfedték a pénzügyi veszteségeket. A yakuza nem volt sehol.

Ezek az elit bürokraták valahogy mégis átsiklottak azon a nyilvánosság számára is elérhető, a szabálytalan „pénzáramlással” kapcsolatos információ felett, hogy olyan cégnél is landoltak ezekből a pénzekből, melynek a neve szerepel a NRI-től kiszivárgott, yakuza fedőcégeket tartalmazó listán. Valójában a yakuza mélyen érintett volt az Olympus botrányban, és a kérdéses kifizetések egyik legnagyobb haszonélvezője is egyben.

Egyes források szerint a Yamaguchi-gumi volt a ludas – az egyik felsővezető szerencsejáték problémájának kihasználásával sikeresen betették a lábukat az Olympusba, ezt követően pedig folyamatos zsarolással szisztematikusan lefejték a céget. Ugyanakkor, ahogy erre az egyik megfigyelő rámutatott, a japán hatóságok és szabályzók számára túlságosan kellemetlen lett volna elismerni, hogy Japán egyik zászlóshajójának számító vállalat nyakig ül a yakuza-ban. Ehhez hozzájön, hogy egy hivatalos elismerés következtében az Olympusnak le kellett volna kerülnie a Tokiói Értéktőzsdéről – ezzel pedig a tengerentúli tőzsdékről való törlést is kockáztatták volna.

Az Olympus körül csak azért törhetett ki a botrány, mert a vállalat újonnan kinevezett elnökét, az angol Michael Woodfordot ezekre a pénzügyi csalásokra előre figyelmeztették; ő pedig nyilvánosságra is hozta – ezzel egy időben pedig el is hagyta az országot. Az Olympus igazgatóinak, továbbá egyes japán sajtóorgánumok kezdeti reakciói szerint a „külföldi nem érti Japánt”, és hogy a külföldi „paranoiás”, és így tovább.

A Japán optikai óriás Olympus-nak az ex-igazgatóját, Michael Woodfordot újságírók garmadája veszi körül, miközben 2011. november 25-én az Olympus központjában tartott igazgatósági ülésre igyekszik. Mióta a cég kirúgta brit vezérigazgatóját, a botrány felszínre kerülését követően a vállalatot korábbi elnöke mellett két vezetője is elhagyta. Fotó: AFP / Jiji Press STR

Az Olympus megpróbálta lejáratni és megfélemlíteni. Egy-két héttel később az igazság egy része napvilágra is került, döntő részben a külföldi sajtó tényfeltáró munkája következtében. Többen megjegyezték, hogy Woodfold bölcsen tette – ha nem szerencsésen – hogy elhagyta az országot.

Ironikus módon, az Obama kormány egy évvel korábban nyilvánította Amerika biztonságára veszélyesnek a Yamaguchi-gumi-t – az Olympus botrány egyik főszereplőjét – és rendelettel fagyasztották be a teljes vagyonukat. Ebben az esetben Amerikának megvolt a kellő hatásköre, és össze is zúzhatta volna az Olympust, ezzel hozva a világ tudomására, hogy Japán miként dédelgeti keblén a yakuza-t. Sajnálatos, ugyanakkor nem meglepő módon, a japán Igazságügyi Minisztérium semmit sem tett.

Azóta az amerikai kormány más yakuza-csoportokat és maroknyi, külön megnevezett yakuza-tagot is tiltólistára helyezett. Az utóbbi időben pedig két Yamaguchi-gumi-s fedőcéget és számos yakuza-főnököt is szankciókkal sújtott. Ezen lépésekre a yakuza (és a japán kormány) kellemetlenségként – és csekély szégyenkezéssel – tekint; mindezen túl nehezen lehet megállapítani, hogy a yakuza-tevékenységekre volt-e valami konkrét hatással.

Mi több, a valódi tényfeltátó újságírás hiánya, és a meghatározó japán médiumok szervezett-bűnözés feltárásától való húzódozása – mert félnek a megtorlástól vagy a reklámpénzek elvesztéséről – mind a yakuza malmára hajtják a vizet.

Japán még mindig a saját Rudy Giuliani-jára vár, aki anno sikeresen hívta ki New York-ban az olasz maffiát. Tíz évvel ezelőtt, minden kritika ellenére egy energikus japán ügyész tűnt fel Tokyo-ban, és mutatta jeleit a yakuza elleni igen agresszív fellépésnek. Rövid időn belül a hátországba száműzték.

Még a 2009-2012-es, a NRI akkori feje, Ando Takaharu által vezényelt szokatlanul agresszív yakuza elleni razziák is leginkább a Yamaguchi-gumi egyik alcsoportját, a Kodai-kai-t célozták meg, akik azzal feszítettél túl a húrt, hogy rendőrtiszteket és azok családját vettél célba; súlyos megszegése ez a rendőrség és a yakuza között régóta fennálló illemszabályoknak.

A Yamaguchi-gumi kettészakadása

2015-ben a Yamaguchi-gumi, a legnagyobb és legbefolyásosabb yakuza csoport, kettészakadt, köszönhetően az évek óta fennálló belső súrlódásoknak és rivalizálásoknak. A yakuza-ellenes szabályozásoknak ehhez vajmi kevés köze van.

Fontos megjegyezni, hogy ez a szakadás nem azt jelenti, hogy a szervezett-bűnözés ereje és befolyása a szigetországban bármennyit is csökkent volna, inkább a bútorok átrendezéseként kellene tekinteni rá. Noha lélegzetvisszafojtva és rettegéssel kísérték figyelemmel a bandaháborút, a Yamaguchi-gumi kettéválása csupán maroknyi incidenst eredményezett. Ezt a mennyiséget egy tipikus chicagoi hétvégen észre sem vennék.

Következő cikk: A vállalati botrány csupán egy azon módszerek közül, amivel a yakuza Japánnak árt.

Saját megjegyzések:

Akit részletesebben is érdekel a Yamaguchi-gumi kettéválása, annak ajánlom az egyik korábbi fordításomat:

Yakuza háború egy vérfoltos lövéssel megünnepelt évfordulóval