Az eredeti cikk 2020.12.05-én került publikálásra az „Asia Times”-on. (link)

A „gazdasági” yakuza tudja, hogy miképp szúrja ki, vagy akár maga teremtse meg a befektetési lehetőségeket; nem véletlenül számítanak a szigetország egyik legsikeresebb vállalkozóinak.

Fotó: Wikimedia Commons

Ez a cikk a második azon öt részes sorozatból, ami a yakuza továbbra is széleskörű jelenlétéről szól Japánban.

Az első rész itt olvasható (magyarul): Japánban a yakuza továbbra is él és virul.

A japán szervezett-bűnözés gyakorta jár kéz a kézben a kifogástalan hátterű elittel és más „yakuza-gondolkodású” üzletemberekkel és egyénekkel; ügyvédeket és könyvelőket is beleértve. Ezek a kyoseisha-k – együttműködő entitások – nem tartoznak a yakuza soraiba, viszont együttműködésre hajlandóak, és ezért jól meg is fizetik őket. Némely esetben akaratlanul segédkeznek, a legtöbb alkalommal viszont tudtukkal és szánt szándékkal teszik ezt.

2009-ben a Japán Lehman Brothers (LBJ) belement egy megközelítőleg 350 millió amerikai dollár értékű kölcsön folyósításába. A kölcsönt felvevő japán cég kórházak és idős emberek házának felújításával foglalkozott, ami – figyelembe véve Japán elöregedő társadalmát – igen dicséretes és potenciálisan jövedelmező vállalkozás. A kölcsönt felvevő vállalat és annak képviselői jogkövetőnek mutatkoztak, és nem egy vérbeli tanácsadó dolgozott velük.

Ráadásul a Lehman egy neves magánnyomozó irodát is felbérelt a társaság szemrevételezésére, emellett a megállapodást saját ügyvédei is áttekintették. Ám, mikor eljött a visszafizetés ideje, a pénzükből nem láttak semmit. Sose szerezték vissza.

Ez a yakuza akciója volt – az elmondások alapján „belsős segítséggel”, legalább egy elit bankár közreműködésével. Mindent egybevetve, nem zárták rosszul a napot: 350 millió amerikai dollár – ráadásul adómentesen. Maga a megállapodás és a fő társvállalat is magán viselte a yakuza intrika összes ismertetőjegyét, amit könnyedén ki is kellett volna szúrni.

A yakuza zsákmánya, ami azt illeti, sokkal tekintélyesebb összeget tett ki 350 millió dollárnál, mivel más nyugati vállalatok is beszálltak a „tuti” üzletbe, további cirka 150 millió dollárt befektetve. Így a yakuza összesen 500 millió amerikai dollár körüli összeget vághatott zsebre.

Elég érdekfeszítő, hogy a yakuza által pénzügyi és egyéb üzleti aktivitásokra használt felületek (legyen az legális vagy illegális) gyakorta törvényesek, vagy annak látszanak. Ide számítanak az engedélyezett értékpapírok és pénzügyi cégek, valamint jegyzékbe vett vállalatok széles körei is. Ezeket a cégeket olykor a yakuza nyíltan vállalva birtokolja, olykor pedig erős befolyás alatt tartja, vagy – és ez számít a leggyakoribbnak – a kulcs-pozícióban lévő igazgatók közül páran egyszerűen együttműködnek velük, saját akaratukból.

És csakugyan, pusztán a tény, hogy egy vállalat szabályozás alatt áll, vagy jegyezve van a japán tőzsdén – ráadásul a Tokiói Értéktőzsdén (TSE) – nem kellene elegendőnek lennie ahhoz, hogy egy céget tisztázzanak az alvilági kapcsolatok megléte alól. Ha a Japán tőzsdén jegyzett összes vállalat alvilági kapcsolatokra koncentráló elő-átvilágítása rendszerint elégtelen, akkor a yakuza beszivárgást célzó időszakos átvizsgálások hatékonysága még ennél is rosszabb. Az átvizsgálásokat pedig ennél is kevésbé veszik szigorúan, még Tokyo és Osaka tőzsdéin is.

Gondtalan az élet: Egy yakuza-főnök otthona. Fotó: Wikimedia Commons

A 2010-es évek elején egy, a keizai yakuza pénzügyi tevékenységeire koncentráló szakember nem-hivatalos beszámolója rávilágított valamire: Csak a tokyo-i és osaka-i tőzsdéken jegyzett vállalatok mintegy 4,5%-a rendelkezik valamilyen szervezett-bűnözési kapcsolattal; ez pedig bármely tisztességesen működő vállalatot habozásra kellene késztetnie.

Ez a szennyezettség a Tokiói Értéktőzsde Anyák*¹ piacán nagyjából 15%-os volt. Az elemzése ugyan nem terjed ki a Sapporo és Nagoya tőzsdék mélyebb vizsgálatára, de mivel a jegyzéseket megelőző átvilágításokat meglehetősen lazára veszik, így mindenki levonhatja a saját következtetéseit.

Igen csak ironikus, hogy a japán szabályzók gyakorta észlelik a vállalatok helytelen magatartását, és ezeket a jegyzett cégeket még szankcionálják is. Ugyanakkor, még ha a törvénysértés gyakran yakuza-tevékenység eredménye, a szervezett-bűnözési oldalát ritkán, ha egyáltalán nyilvánosságra hozzák. Ez sejtetni engedi, hogy még a hatóságok is tisztában vannak a helyzettel.

Gondolkozz és vállalkozz globálisan

A yakuza világszerte tevékenykedik – habár ezt sokkal jobban leplezik, mint azt az 1980-as és az 1990-es évek eleji „buborék éra” idején tették. A szerző visszakövette az üzleti és pénzügyi tevékenységeiket Kínába, Hong Kongba, Szingapúrba (ez kifejezetten népszerű), Koreába, Kambodzsába, Vietnámba, Mongóliába, az Egyesült Arab Emírségekbe, Izraelbe, az Egyesült Királyságba, Hollandiába, a Karib-szigetekre, Dél-Amerikába, a Közel-Keletre és az Egyesült Államokba.

Amellett, hogy lekerülnek a japán rendőrség „radarernyőjéről”, ami igen előnyös, az üzleti lehetőségek (azon túl, hogy lehúzzák a helyi japán cégeket), a könnyebb cégalapítás és a kedvező adózás tényezői mind olyan előnyök, amik a yakuza tengeren túli terjeszkedését éppúgy segítik, mint a törvényesen működő vállalatokét.

Összeköttetésben a helyi szabályozókkal, akik vagy megfeledkeznek a problémáról, vagy egyáltalán nem is érdekli őket, ezek a tengerentúli üzletek/pénzügyi aktivitások maximalizálják a szervezett-bűnüzés számára a profitot, miközben minimalizálják a kockázatokat.

Jó pár évvel ezelőtt, a szerző megemlítette egy Délkelet Ázsiai ország vezető jogi tisztviselőjének, hogy a hatáskörében igencsak megnövekedett a yakuza aktivitása. Ő erre nevetve válaszolta: „Legalább minőségi bűnözőket kapunk.”

Még Japánon belül is akadnak olyan régiók, melyek a yakuza számára előnyösebbnek vagy biztonságosabbnak számítanak – a helyi hatóságok laza yakuza-ellenes törekvései révén.

Japán legjobb vállalkozói?

A gazdasági yakuza, mely a spektrumuk másik végét jelentve Japán legjobb vállalkozóinak sorait erősítik, tudják, hogy miképp szúrják ki, vagy akár maguk teremtsék meg a befektetési és pénzkereseti lehetőségeket. A yakuza képességei és kifinomultsága, a legtöbb tekintetben, a Wall Street legjobbjaival egyenértékű.

Az egyik yakuza-csoport segítőit Dél Koreába küldte, hogy ott egy befektetési roadshow keretében befektetőket csábítsanak Japán high-tech szektorába – azon belül is a kis- és közép méretű tech-cégek javára. 2015-ben egy yakuza-kötődésű ingatlanos cég szervezett szemináriumot az egyik Délkelet Ázsiai országban, hogy ezzel csalogassák a tokyo-i ingatlan szektorba a tőkéseket – helyi lapokban próbálták nagyméretű reklámokkal felhajtani az érdeklődést egy új, Tokyo centrumában létrejött ingatlanfejlesztéshez.

A yakuza-kötődésű cégek Tokyo metróiban is helyeztek ki hirdetéseket – olyan reklámanyagokat is beleértve, melyekkel az egyéni befektetők érdeklődését is fel kívánták kelteni olyan pénzügyi befektetésekre, melyek működését a yakuza segítette és agresszíven népszerűsítette.

Az utóbbi években igencsak dübörgő japán napenergia-ipart mintha csak ráöntötték volna a yakuza-ra – egész pontosan olyan „szolgáltatásokat” ajánlanak, melyekkel a napenergia fejlesztés számára megtisztítják a földterületet. Ez tulajdonképpen a yakuza régóta működő jiage szerepének vidéki verziója. A bérlőket kilakoltatják az ingatlanjaikból, hogy átépítés céljából egy sokkal nagyobb földterületet tudjanak létrehozni – ezt pedig gyakran klasszikus alvilági módszerekkel intézik, mint amilyen az erőszakos kipaterolás.

Kép a 2010-es Emésztő Harag (Outrage) című, Kitano Takeshi által rendezett filmből. Fotó: AFP / Watanabe Toshio

Állítólag a yakuza már a kriptovaluták világában is tevékenykedik – pletykálják, hogy a 2017-es 500 millió dollár értékű „bitcoin” balhéban is benne volt a kezük.

A 2020-es évek elején a kaszinók végre a szigetországban is megvetik a lábukat, amire a yakuza már fel is készült. Hivatalosan a yakuza ki lesz tiltva – pont, mint a licitmanipulálásnál, ami, hivatalosan, már jó ideje törvénytelennek számít az építőipari projekteknél. Viszont, ami a Nemzeti Rendőrségi Intézet korábbi tisztjét, a néhai Miyawaki Raisuke-t illeti, egyszer azt mondta: „Csak egyvalaki tarthatja távol a yakuza-t a kaszinós üzletektől: a yakuza.”

Japán kalandor kapitalistái

Bizonyos fokig a yakuza látja el azt a szerepet, amit az Egyesült Államokban a kockázatitőke-befektetők. Japánnak nincs saját Szilícium-völgye, a bankok és más befektetők pedig közismerten ódzkodnak kölcsönt adni a „srácnak a jó ötlettel”.

Az 1990-es évek végén a yakuza és munkatársaik – a kyoseisha-k – még egy külön céget is létrehoztak ezeknek a „kalandor üzleteknek” a népszerűsítésére és támogatására. Ezt a szerepet, más álca mögött, még manapság is betöltik. Ugyanakkor nem altruisták (emberbarátok), ahogyan azt nem egy startup cégnek volt alkalma megtapasztalni.

Japánban egy törvényes és aktív kockázati tőkével dolgozó üzlet létrehozásával sokkal többet lehet tenni a yakuza meggyengítése érdekében, mint bármennyi új, „yakuza-ellenes” törvény elfogadásával.

Amit a kormány tud

Tisztában van a helyzettel a Japán kormány? Sokkal inkább, mint azt az ember gondolná.

A legkirívóbb a Nemzeti Rendőrségi Intézet évente közzétett Fehér Könyve, amely rendszeresen hivatkozik a yakuza gazdasági aktivitásaira, mint a Japán gazdaság alappilléreit fenyegető veszélyre.

A 2000-es évek végén az Értékpapír-tőzsde Felügyeleti Bizottság (SESC) egyik vezető tisztviselője nyugati bankárok egy csoportjának elismerte, hogy a szervezett-bűnözés súlyos károkat okoz a pénzügyi szektorban, és hogy a SESC-nek szüksége van a nyugati intézetek segítségére. Hogy egy japán tisztviselő ilyesmit elismerjen – főleg egy külföldinek – az nem kevesebb, mint megdöbbentő.

2009-ben az Osakai Értéktőzsde (OSE) szintén bejelentette, hogy szervezett-bűnözési kapcsolatokat keresve átvilágítják az összes, az OSE-n jegyzett vállalatot. Ez sokban hasonlított az OSE által 2001-ben lefolytatott „yakuza-ellenes kampányra”, amiből szintén az derült ki, hogy nem találtak szankcionálásra érdemes, yakuza-hoz köthető céget – ami nem kis teljesítmény. Mindazonáltal ilyesmit nem szokás bejelenteni, hacsak a helyzet nem kilátástalan.

A Pénzügyi Szolgáltatási Ügynökség (FSA), a Nemzeti Rendőrségi Intézet (NPA) és a Tokiói Értéktőzsde (TSE) 2000 közepén még egy bizottságot is létrehozott, válaszul a yakuza Tokiói Értéktőzsdére való beszivárgására. Ha onnan sikerrel kigyomlálták volna őket, akkor hallgattak volna, viszont számukra is nyilvánvaló volt a probléma.

A szerző 2000-ben részt vett egy megbeszélésén a Tokiói Értéktőzsdén, ahol egy vezető NPA tisztviselő látta el tanácsaival a cégeket, hogy azok miképp tartsák távol maguktól a yakuza-t. Tanácsa a következő volt: „Ne adjanak nekik teát, és ne adják át nekik a meishi-jüket (névjegykártyájukat).” Ennyi.

Következő cikk: Yakuza: Nehezen feltakarítható, makacs szennyeződés

Saját megjegyzések:

1          Az „Anyák” v. „Mothers” a Tokiói Értéktőzsde egyik szektora/piaca, ahol a start-up cégek részvényeit jegyzik és kereskednek azokkal. Maga az elnevezés egy mozaikszó (amit magyarra inkább nem kísérlek meg átkölteni), ami olyasmit jelent, hogy „a gyorsan növekvő és feltörekvő részvények piaca”.