Az eredeti cikk 2013.01.06-án került publikálásra a „The Japan Times”-on. (link)

Forrás: Vox.com.

Japánban szinte lehetetlen fegyverhez jutni, eladni vagy birtokolni pedig súlyos bűncselekménynek minősül. Elsütni egyet? Valószínűleg életfogytig tartó börtön. A fegyvertartást korlátozó törvényeket olyannyira komolyan veszik, hogy a rendőrség a sírig is képes üldözni az azt megsértőket – néha még azon túl is.

Erre létezik egy egyszerű, ésszerű magyarázat: „Természetesen a fegyverek nem ölnek embert: Az emberek ölnek embert. A fegyverek csak megkönnyítik az emberek megölését; Japánban ezért tiltják őket. Nekem az a munkám, hogy elkapjam és börtönbe juttassam a fegyvert-birtoklókat, többnyire még azelőtt, hogy rátehetnék az ujjukat a ravaszra.”

Ezek egy visszavonult Kanto régió béli nyomozó szavai, aki több mint 25 évnyi tapasztalattal rendelkezik az ilyen esetek felderítésében, beleértve a Lőfegyvereket (és Kardokat) Szabályozó Törvény megsértését is. Összesen négy évet töltött a Szervezett-bűnözési Felügyelet Ötös számú osztályánál, aminek egyetlen célja a droggal és fegyverekkel kapcsolatos ügyek kezelése.

A fent említett ex-nyomozó egy hosszú interjú során elmagyarázta, hogy milyen komolyan is veszik Japánban a fegyverek szabályozását. Az ő kérésére csak X Nyomozóként fogok hivatkozni rá (biztonsági okokból). A tőle kapott információkat további kutatással nyomon is követtem.

„Japánban egy civilnek sem lehet fegyvere,” szögezte le világosan. „Szigorú büntetés terhe mellett a kézifegyvereket 1965-ben betiltották, hogy megelőzzük a lőfegyverrel elkövetendő, galád bűncselekményeket. Az idő elteltével a szankciók mértéke is növekedett, és minden évben azon dolgoztunk, hogy leszorítsuk a fegyverbirtokosok számát.”

Ugyanakkor a vadászpuskák és (sportolási célra tartott) légfegyverek birtoklása megengedett, viszont a megkötések és az ellenőrzés rendkívül szigorúan van véve.

„A fegyveredet minden évben el kell vinned leellenőriztetni. Át kell menned a drogteszten, és nem lehet bűnügyi múltad. Orvosnak kell igazolnia a fizikai és mentális egészségedet, és a jártasságodat lő-pályán kell bizonyítanod. Ha bármiféle probléma merülne fel, elvesszük a fegyvert,” mondta X Nyomozó.

„Olykor a rendőrség még ki is megy kikérdezni a fegyvertulajdonos szomszédságát, hogy biztosan nem okoz problémát, vagy nincsenek-e gondjai a házastársával,” mondta.

Ennek ellenére nem pusztán a fegyverekkel való visszaélések megakadályozására koncentrálnak, hanem hogy megszabaduljanak a rendőrség által úgy nevezett nemuri-ju – alvó fegyverektől.

„Mára már nem maradt túl sok vadász, és sokan már túl öregek a fegyvereik használatához. Ha nem képesek rendesen lőni velük, akkor elveszik. Minél kevesebb fegyver fogok közkézen, Japán annál biztonságosabb lesz. Mi így álltunk hozzá,” magyarázta X Nyomozó.

A rendőrség nagyon komolyan veszi az ellenőrzéseket. 2008 júliusában, egy 45 éves fehérgalléros dolgozó próbálta hamisított orvosi igazolással megújítani shotgunja regisztrációját. A Shikoku-szigeten élő férfit végül le is tartóztatták egy alapos vizsgálatot követően hamisítás és a lőfegyvereket szabályzó törvények megsértésének vádjával.

A Nemzeti Rendőrségi Intézet 2012-es Bűncselekmények Fehér Könyve szerint, 2011-ben 246.783 engedélyezett lőfegyvert tartottak Japán szerte, és a 126 milliós népességből 122,515 engedéllyel rendelkező tulajdonost tartottak nyilván. Ugyan ezen évben, 27 embernek tagadták meg a fegyvertartási kérelmét, és 95 embertől vették el a már meglévő engedélyét. Összevetve ezeket az adatokat a 2009-ben mértekkel, akkor 299.939 engedélyezett fegyver és 142.294 fegyver-tulajdonost regisztráltak. A számok csökkenése tisztán látható, és ugyan így a velük elkövetett lövöldözések és halálesetek száma is.

2002-ben 158 lövöldözés és 24 haláleset volt Japánban, múlt évben csak 45 lövöldözés és 8 halott, ezek közül is 33 eset volt a yakuza-hoz köthető.

„Japán egy olyan hely, ahol gyakorlatilag csak a yakuza és a rendőrség rendelkezik fegyverrel,” állapította meg X Nyomozó. „Mi alig sütjük el a fegyverünket, így a legtöbb lövöldözés yakuza-k között folyik le, és ameddig a yakuza-k egymást gyilkolják, addig a közvélemény és a rendőrség sem bánja a dolgot. De ez már nincs így, túl sok lövedék tévesztett célt.”

A visszavonult zsaru arra is rámutatott, hogy manapság még a yakuza is vonakodik a lőfegyverek használatától, mivel az érte járó büntetés túlságosan magas.

Kuwata Kaneyoshi 1997. december 26-i letartóztatása jelentette a fordulópontot. Kaneyoshi a Yamaguchi-gumi egyik magas-ragú vezetője, akit egyik pribékjével együtt illegális fegyvertartásért csuktak le. Egy kapott fülest követve, a rendőrség lezárta Tokyo csicsás negyedéből, Roppongi-ból kivezető utakat, sarokba szorítva Kuwata mercis konvoját. Az összes autót átkutatva végül találtak is egy pisztolyt, aminek következtében Kuwata-t – precedenst teremtő jogi lépésként – letartóztatták fegyver birtoklásában való bűnrészességért. Hosszú bírósági csatározásokat követően végül hét év börtönre ítélték.

A jelenlegi törvényi szabályozás alapján, hogyha egy alacsonyabb-szintű yakuza-t elkapnak lőfegyverrel és azzal egyező töltényekkel (ami súlyosbító tényező), akkor fegyverbirtoklás vádjával és átlagosan hét év letöltendő börtönbüntetéssel kell szembenéznie. Egy fegyver szimpla elsütése három évtől életfogytig tartó börtönbüntetést vonhat maga után. És ami a fentebb említett „bűnrészességet” illeti: Egy yakuza-főnök dönthet úgy, hogy a halálos ítélet sokkal helyénvalóbb, ha az alá tartozó gengszter csodával határos módon óvadék ellenében szabadlábra helyeznék, még mielőtt lecsuknák.

Egy középszintű yakuza vezető mondta nekem, hogy „fegyvert tartani olyan, mintha egy időzített bombán ülnél. Gondolod, hogy épeszű ember tartana belőle a házában?”

A rendőrség sem ad szabad kezet a fegyverek használatához. A belső felügyelet rendkívül megnehezíti, hogy fegyver, vagy akár egy szimpla golyó is bűnöző kezére juthasson.

„Mikor kimegyünk a lőtérre, csak meghatározott számú töltényt adnak,” árulta el X Nyomozó. „Miután végeztünk, összeszedtük a töltényhüvelyeket és leadtuk a fegyvert. Ha egy hüvely is hiányzott, akkor az egész rendőrőrsön kitört a pánik.”

A korábbi tiszt elbeszélésébe vegyült némi nosztalgia is: „Annak idején a rengeteg papírmunka miatt olykor nem is vittünk magunkkal fegyvert a yakuza irodák razziázásakor. Emiatt egyszer majdnem le is szedték a fejem. …A fickó a futonja melletti öltözőszekrényben tartotta fegyverét. Ezek után gondoskodtam róla, hogy minden razziára magunkkal vigyük a fegyvereinket.”

Azonban, ahogy azt X Nyomozó mondta, a rendőröknél is előfordul, hogy visszaélnek a fegyverükkel: „Néhány éve, egyik szolgálatban lévő rendőrtiszt saját fegyverével követett el öngyilkosságot – ez nyilvánvalóan nem minősült rendeltetésszerű használatnak, így ez bűncselekménynek számított.” Az illetőt posztumusz vádolták meg a közvélemény előtt, megmutatva, hogy még a holtak sem úszhatják meg a lőfegyver-törvények megszegését; plusz hogy a családját is megszégyenítsék . Ez talán túlzásnak tűnhetett, de a lényeg átment.

„Nem rabolhatsz ki éjjel-nappalit, vagy lőhetsz le valakit, ha eleve nincs (lő)fegyvered,” foglalta össze a lényeget X Nyomozó. Amerikával ellentétben, ez a japánféle „Bűncselekmény Megelőzési 101”.