Az eredeti cikk 2015.07.20-án került publikálásra a „Vice News”-on. (link)
A fiatalkorú lányok szexuális kizsákmányolása, Tokyo utcáitól egészen az irdatlan népszerűségnek örvendő AKB48 lánycsapatig, egy készségesen elfogadott iparágnak számít.
Kép: Kitamura Toshifumi / EPA
A Sadako és az ezer papírdaru gyerekkönyv egy 12 éves, leukémiás lányról szól, aki az 1945-ben Hiroshima-ra ledobott atombomba epicentrumától nem messze élt, és már csak rövid idő adatott meg neki. Így elkezdett papírdarukat hajtogatni; Japánban azt mondják, hogyha sikerül ezret összehajtogatni, akkor teljesül egy kívánságod.
Sadako abban a reményben hajtogatja őket, hogy végül életben marad – azonban meghalt, mielőtt ez sikerült volna. A könyvet egy igaz történet ihlette.
Habár az utóbbi időben a papírdaruk nem a reményt szimbolizálják, hanem a fiatalkorú lányok kizsákmányolását. Májusban számolt be az esetről a Sankei Shimbun, hogy a rendőrség letartóztatott három embert, akik Ikebukuro körzetében működtettek üzletet, ahol a férfi ügyfelek nézhették az alsóneműjükben papírdarut hajtogató kamaszlányokat. A Kurione nevű klub személyzetében két fiatalkorú lány is dolgozott a rendőrségi razzia idején.
A kuncsaftok egy részben privát szobába ülhettek be, ahol egy úgynevezett mágikus tükrön keresztül nézhettek be a darukat hajtogató lányok szoknyája alá. A belépő 40 dollár volt negyven percért, de az ügyfelek külön választhattak a lányok közül, ilyenkor 8 dollárt kellett fizetniük 5 percenként. A rendőrségi források szerint a kuncsaft akár külön szobába is vonulhatott egy lánnyal, ahol pénzért cserébe szexelhetett vele.
A Kurione elleni rajtaütés csupán a legutóbbi volt a rendőrség hadakozásából, amelyet a Japánban virágzó „JK üzlet” ellen viselnek. A JK, joshi kousei, középiskolás lányt jelent – habár némely üzlet a tini fiúkat is kihasználja. A VICE News dokumentumfilmet is készített a JK kultúráról Schoolgirls for Sale in Japan (Japánban iskoláslányok eladók) címen.
A legáltalánosabb szolgáltatás a JK o-sampo, amit „kitüntető séta középiskolás lányokkal”-nak lehetne fordítani, és melynek keretében az ügyfelek azért fizetnek, hogy egy tinilánnyal tehessenek rövidebb vagy hosszabb sétát; időnként ezek a csatangolások egy love hotelben érnek véget. Nem kevés JK üzlet szolgál kirakatként a tinédzser prostitúcióhoz és szexkereskedelemhez.
„Nem tudom, hogy a férfiak miért őrülnek meg annyira a JK-ért – talán mert gyámoltalanoknak tűnünk, vagy nem tudnak mit kezdeni a velük egykorú nőkkel,” mondja a pincérként dolgozó 19 éves Lisa, aki azzal a feltétellel vállalta a VICE News-al való beszélgetést, hogy nem használjuk az igazi nevét. Egy „lánybár” nevű helyen dolgozik Setagaya-ku-ban, ami egyfajta hostess klub. Azzal, hogy az idő jelentős részében lányokat tartanak a pénztárnál, kikerülnek a felnőtt szórakoztatási törvények hatálya alól, és egész éjjel nyitva tarthatnak.
Lisa 16 évesen Akihabara-ban álldogált egy „maid café” előtt, hogy randira hívhassák a JK tapasztalatra vágyó férfiak. A maid cafékat többnyire férfiak látogatják, és ezek a helyek konkrétan azok is, aminek hangoznak – a lányok szexis szobalányoknak öltöznek; gyakorta hívják a vendégeket „gazdámnak” is. Lisa elmondása szerint egyszerűen csak szexin akart öltözni.
Az őt megközelítő férfiaknak nem volt meghatározott korcsoportja, a 20-as évei elején járókról egészen a 80 évesekig terjedt a skála. Többnyire vacsorázni vitték el, vagy sétálni mentek, ezekért 40-80 dollárt kapott óránként. Néhányan a bugyijait akarták megvenni, amit el is adott nekik nagyjából 100 dollárért; mindig tartott magánál párat. Akkoriban Tokyo peremén élt az édesanyjával, és nem volt túl sok pénzük.
Iskola után és hétvégente járt dolgozni, és azt mondja sosem feküdt le a férfiakkal. Még a barátainak sem árulta el, hogy mit csinál.
„Nem tettem, mert ostoba voltam,” mondja. „Okosnak gondoltam magam – és sokkal jobban kerestem, mint bármilyen részmunkaidős munkával lehetett volna.”
17 évesen egy, a harmincas évei elején járó férfi elvitte vacsorázni, ahol italokat is vett neki. Ezután azt javasolta, hogy menjenek el egy love hotelbe karaokézni. Azt mondta többet is fizetne az idejéért, és biztosította, hogy nem fognak szexelni. Viszont miután megérkeztek a hotelszobába, bezárta maguk mögött az ajtót, leszorította és megerőszakolta. Később, miközben a történtek után sírásban tört ki, a férfi elvette a telefonját és leírta a számát, utána elvette a személyiét is a tárcájából.
„Biztatott, hogy menjek el a rendőrségre,” mondta Lisa. „Azt mondta,’Elmehetsz a rendőrségre, és mondhatsz, amit akarsz. Én pedig elmondom nekik, hogy egy kis szajha vagy, nem fizettem neked semmit, és hogy pénzt akartál kicsikarni belőlem. Utána elvisznek a fiatalkorúak börtönébe gyerekprostitúcióért.’ Rettentő dühös voltam, de féltem is. Én voltam ugyan az áldozat, de igaza volt – nem akartam hívni a rendőrséget.”
A JK üzleteket ritkán ellenőrzik a hatóságok. Mivel, amit látszólag csinálnak teljesen legális: egy tinilánnyal folytatott beszélgetés nem minősül bűncselekménynek. A JK üzletbe a „junior idol” ágazat is beletartozik. Ezek a lányok nyilvános fotózásokon pózolgatnak férfiakkal és adnak ki DVD-ket; néhányuk még csak 13 éves.
A JK kultúra befolyása aligha korlátozódik a társadalom peremvidékére. Múlt hónapban készült egy demó a Sony Morpheus virtuális valóság headsetjéhez, amiben egy fiatal kaukázusi nő rövid gatyát és átlátszó felsőt viselve kéri a felhasználót, hogy taníthassa őt japánra, és lehessen az ő „sensei”-e (tanára).
A JK üzletág toleranciája az AKB48-ra, a jelentős népszerűségnek örvendő, csak lányokból álló „idol” csapatra is kiterjed. Az idol-ok (bálványok) fiatal csillagocskák, énekesként, színészként, modellként és TV-s személyiségként szerepelnek nagyközönség előtt, és nyilvános személyiségükkel a lányos cukiságot teszik hangsúlyossá. A csapat tagjai népszerűségük szerint vannak rangsorolva, és egyszerre 48 főt számlál. A sűrűn cserélgetett tagok provokatív pop-dalokat énekelnek, és magazinok címoldalán pózolnak bikiniben.
A tagoknak nem csak a szex van megtiltva, hanem a randizás is. 2013-ban az egyik lány, Minegishi Minami, bocsánatkérését kifejezendő leborotválta a haját, mert eltöltött a barátjával egy éjszakát, és lebukott. Abban az évben a csapat több mint 128 millió dollárt termelt. 2014 márciusára pedig 30 milliónál is több albumot adtak el. Ugyan ebben az évben rekordot állítottak fel azzal, hogy 30 milliónál is több kislemezt értékesítettek.
Japán legnagyobb újságjának, a Yomiuri Shimbun-nak van egy külön AKB48 szekciója a saját „gyerekújságában.”
Az AKB48 Akimoto Yasushi elmeszüleménye, akinek egy korábbi lánybandája a Nyanko Club (Cica Klub) is nagy sikereknek örvendett. Akimoto azzal az elképzeléssel alapította meg 2004-ben az AKB48-at, hogy ők lesznek „a bálványok, akikkel találkozni lehet”. Saját elmondása szerint egy olyan megközelíthető idol csapatot akart létrehozni, akik az alkalmankénti fellépések helyett rendszeresen, a saját színpadukon léphetnek fel. Mára az AKB48 tokyo-i előadóterme egyfajta zarándokhellyé lényegült a rajongóik számára.
Akimoto-t a japán szórakoztatóipar hajtotta fel, hogy vállalkozóként dolgozzon. Ezzel szemben a veterán japán újságíró, Shoji Kaori egészen más néven illette egy 2014-es írásában, a Japan Subculture Reseach Center-en.
Akimoto Yasushi, ahogy egy 50 évvel ezelőtt élt japán nevezte volna, egy Zegen, avagy egy olyan kereskedő, aki kizárólagosan fiatal nőkkel kereskedik. A Zegen egyfajta viszonteladó volt, aki lányokat vásárolt és adott el (gyakorta a szülök gyors beleegyezésével) a szex- és szórakoztatóiparnak. A 2. világháború utáni megszálló erők szintén kivették a részüket a Tokyo-ban és környékén tevékenykedő Zengen-ek megritkításában, habár ezek a közvetítők tovább tevékenykedtek, csak nevet használtak: „szórakoztatóipari producer”. A szex show-któl és sztriptízbároktól kezdve a bordélyokig és „bárokig”, ahogy azokat szépítés gyanánt nevezték, a Zegen rajta tartotta a kezét a megfelelő pitéken… a legjobbakat pedig a szórakoztatóiparnak tartotta meg, melyből közvetlen csatorna vezetett a yakuza-hoz.
Akimoto partnerével, Shiba Kotaro-val közösen alapították meg az Office 48 kezelőcégét 2004-ben. A kezdőtőke egy része állítólag a Tokyo jelentős részét uraló, a Yamaguchi-gumi részét képező Goto-gumi (mai nevén Rachi-gumi) bűnszervezettől jött. 2013 májusában, a Shukan Shincho hetilap megjelentetett egy leleplező cikket, melyben felfedték az AKB48 menedzsmentjének szervezett-bűnözéshez kötődő kapcsolatai. Ebben szerepelt egy 2003-as kép Shiba-ról, melyen yakuza-tagokkal és partnereikkel pózolt. A képen közvetlenül Goto Tadamasa felesége mellett álldogál.
A cikk szerint, amit a Vice News rendőrségi forrásai is megerősítettek, Shiba karrierje kezdetén egy yakuza támogatta cégnél dolgozott uzsorásként. A rendőrségi források szerint a yakuza-val egészen 2008 őszéig kapcsolatban állt.
Ugyan az Office 48 élvezte a maffiózók kezdeti támogatását, mostmár a japán szórakoztatóipar részét képezi, ahonnét a yakuza ellen folytatott, időszakos kiszorítási kísérletek szinte mindig kudarccal végződnek.
Ezenfelül Akimoto tanácsadóként is tevékenykedik a 2020-as olimpiai bizottságban, valamint a kormány, japán kultúrát népszerűsítő részlegében, a „Menő Japán” bizottságban is.
Noha az AKB48 top sztárjai milliókat is kereshetnek, mások fizetése még az óránkénti 10 dollárt sem éri el. Számos, a csapatból „lediplomázott”, más szóval kirúgott, lány köt ki végül a felnőttfilmeknél. Viszont az AKB48 egy aranytojást tojó tyúk a japán szórakoztatóipar számára, ezért kevesen merészelik Akimoto-t a rivaldafénybe állítani. Egy 2012-es katasztrofális interjúban, amit a CNN-es Anna Core-nek adott, a következő kérdés hangzott el: Tinédzser lányok tényleges szexualizálása, mások szerint kizsákmányolása zajlik a japán társadalomban. És a maga videóiban fiatal lányok szerepelnek iskolai uniformisba, bikiniben vagy szexi fehérneműben, ételt nyalogatva le egymás arcáról, csókolózva vagy fürdés közben. Ön, valamiképpen, hozzájárul ehhez a problémához?”
Akimoto válasza: „Nem. Ez a művészet megnyilvánulása.”
Az eset óta kerüli a külföldi sajtót.
Idén a Lighthouse (egy, az emberkereskedelem áldozatait segítő szervezet) kiadta a Blue Heart névre hallgató mangáját, amelyben a tinédzsereket akarják figyelmeztetni a JK üzletág veszélyeire.
„A JK üzlet a japán társadalom egyik mételye,” mondta a VICE News-nak a Lighthouse alapítója, Fujiwara Shihoko. „Nem mondhatom, hogy az AKB48 puszta léte hat bátorítóan rá, viszont rengetegszer halljuk ezt a nevet. Így veszik rá a pornózásra a lányokat; a volt AKB48-as XY most felnőttfilmekben (AV) szerepel. Így is lehet valaki sztár.”
Azt mondja, gyakran ajánlanak fiatal lány számára olyasfajta szerződést, mely vállaltan „tinédzser bálványokká fogja őket tenni”. Az utcán sétálva közelítik meg a lányokat, ahonnét pedig egy „modell ügynökséghez” viszik őket. Aláíratnak velük egy szerződést, majd közlik, hogy AV sztárok lesznek. Ezek a felderítők tudatosan szerveznek be fiatalkorú lányokat pornósoknak, viszont a felelősség egyedül az övék, mivel a producerek eljátsszák, hogy nincsenek tisztában a lányok valódi korával. Habár a vádemelés igen ritka, a kockázatvállalásért jól megfizetik ezeket a felderítőket.
„A japán egy olyan kultúra, ahol a szexet kereskedelmi forgalomba bocsájtják és értékesítik,” mondja Fujiwara. Sokan nem látják ebben a problémát, legyenek akár férfiak vagy nők. De amikor fiatal nőket és lányokat vernek át, tévesztenek meg és zsákmányolnak ki ezen üzlet nevében, az már emberi jogi probléma.”
