Az eredeti cikk 2019.12.22-én került publikálásra a „The Daily Beast”-en. (link)

Ito Shiori-t állítólag megerőszakolta a miniszterelnök életrajzírója; az ügyészek dobták az ügyet, de a polgári bíróság másképp vélekedett.

A polgári bíróság döntő jelentőségű ítéletet hozott múlt hét folyamán a szabadúszó újságíró, Ito Shiori (30) ügyében, akit Yamaguchi Noriyuki (53) még 2015-ben megerőszakolt, aki pedig életrajzírója és egyben jó barátja Abe Shinzo miniszterelnöknek. A bíróság kötelezte Yamaguchi-t több mint 3,3 millió jen (~30.000$) megfizetésére az általa okozott sérelmekért.

Mióta Ito Shiori 2017-ben nyilvánosság elé lépett a megfúrt rendőrségi nyomozás után, Japán szerte élő szimbólumává vált a még mindig csak szárnyait próbálgató, helyi MeToo mozgalomnak, és története azon problémák mikrokozmoszát jelképezi, melyekkel a nőknek kell szembenézniük megannyi, Harvey Weinstein magatartásával osztozó férfi ellenében.

Ez a győzelem mégis felnyitott egy igen csúf kérdést, miszerint Yamaguchi ellen miért nem folytattak soha eljárást az állítólagos bűntette miatt. A rendőrség már rendelkezett egy előkészített végzéssel, és tervezték is a Yamaguchi letartóztatását a Narita repülőtéren, 2015. június 8-án, nemi erőszak elkövetésének vádjával, viszont az utolsó pillanatban egy magas beosztású rendőrségi bürokrata, akit úgy is ismerni, mint „Abe miniszterelnök vérebe”, leállította a letartóztatást, de végül nem csak ezt, hanem az eredeti nyomozást is megakasztotta.

A The Daily Beast már a kezdetektől beszámolt az ügyről, követve az események láncolatát és dokumentálva a gyanús fordulatokat.

A nemi erőszak során elszenvedett sérelmek miatt, Ito 2017 szeptemberében keresetet nyújtott be a polgári bíróságra, megvádolva Yamaguchi-t, a TBS washingtoni kirendeltségének korábbi vezetőjét, hogy 2015. április 4-én megerőszakolta őt, ezzel mentális és fizikális szenvedést okozva neki.

Ito állítja, hogy azok után találkozott Yamaguchi-val, hogy az segítséget ajánlott fel neki újságírói karrierjének előremozdításában, továbbá azt is állítja, hogy pár ital elfogyasztása után elvesztette az öntudatát. Később arra ébredt, hogy egy hotel szobában fekszik, miközben épp erőszakot követnek el rajta. Ito úgy hiszi, hogy bedrogozhatta. Yamaguchi később becsületsértésre hivatkozva ellenpert indított ellene, összesen 130 millió jent követelve (1,1M $) az okozott sérelmekért.

Ito Shiori szorult helyzete bejárta a világ híroldalait, emellett témájává vált a BBC, Japán eltitkolt szégyene című dokumentumfilmjének is, mivel a nemi erőszak áldozatai, más országokhoz képest, Japánban még ritkábban lépnek a nyilvánosság elé.

Jelentősége azáltal még inkább megnövekedett, hogy az állítólagos elkövető közeli barátságot ápol a miniszterelnökkel, akiről korábban két könyvet is írt; ez pedig nagy szerepet játszott a nyomozás megfúrásában. Ezek után nem meglepő, hogy ez a tisztességtelenségtől bűzlő ügy kívül-belül bejárta egész Japánt.

December 18-án, a Tokió körzeti bíróság, Suzuki Akihiro bíró elnöklésével, Ito beszámolóját a támadásról konzisztensnek és hihetőnek találta. A bíróság figyelembe vette, hogy Ito jelentette az erőszakot a rendőrségnek, egészségügyi szakemberek segítségét kérte, valamint hogy a szemtanúk vallomása és a hotel biztonsági kamerájának felvétele mind azt mutatja, hogy Ito nem volt tudatánál, ezáltal beleegyezését sem tudta adni a szexuális érintkezésbe.

A bíróság továbbá azt is megjegyezte, hogy még a hotelbe érkezés előtt Ito kérte a taxisofőrt, hogy tegye ki a legközelebbi vasútállomáson, de Yamaguchi erősködésére végül egy hotelhez szállította a párt.

Ezen ténymegállapítások mellett a bíróság elutasította Yamaguchi becsületsértési igényét, ezáltal ténylegesen is megsemmisítve annak ellenkeresetét. A bíró ezt azzal magyarázta, hogy az Ito által feltárt információk közérdeket képviselnek, amik azokra az akadályokra mutatnak rá, amelyekkel a nemi erőszak áldozatainak kell a társadalomban szembenézniük, ezáltal nem minősülnek becsületsértőnek.

Yamaguchi fel kíván lebbezni az ítélet ellen, viszont az új, terhelő bizonyítékok fényben talán ezt át kellene gondolnia.

December 19-én, miután a tárgyalás lezárult, az eseményekről a kezdetektől beszámoló Shunkan Shincho hetilap egy szenzációba hajló, robbanékony cikket közölt az ügy kapcsán.

A hetilap megszerezte az egyik, az ügyben kulcsszerepet játszó tanú vallomását, aki nyilatkozatát túl későn nyújtott be a bíróságnak, hogy azt fel lehessen használni a polgári peres eljárásban. Ez a tanú annak a Sheraton Miyako Hotelnek a portása, ahová Yamaguchi vitte a bedrogozott Ito-t. Az első nyomozás idején beszélt is a rendőrséggel, még a letartóztatási parancs kiadását megelőzően, valamint az általa adott hivatalos vallomás később bizonyítékként is szolgált.

Azonban, a visszavont letartóztatási parancs és az ügyészség felülvizsgálati testülete felé benyújtott kérelem elutasítását követően, ez a vallomás sosem látott napvilágot. A bíróság nem informálta őt az ügy állapotáról, és már csak azután szerzett tudomást arról, hogy Ito a polgári bíróságra vitte az ügyet, miután a kihallgatások csaknem véget értek.

„A nő ragaszkodott hozzá, hogy feltakarítsa a koszt. …Az volt a benyomásom, mintha egy kisgyereket hallanék. Utána vettem észre, hogy az autó padlójára hányt.” – A portás vallomása

A kihallgatások lezárultával, a portás kétségbeesésében felajánlotta a vallomását, hogy beszélni tudjon az éjszaka eseményeiről. Ezt követően Ito ügyvédje be is nyújtott egy kérelmet az iratok újranyitására, viszont azt a bíróság elutasította, ezáltal a vallomást nem használhatták fel bizonyítékként.

A Shunkan Shincho-ban megjelent interjúban, a portás elmesélte a rendőrökkel folytatott első beszélgetését. Azt mondta, hogy frissek voltak az emlékei, mikor az egyik nyomozó azt közölte vele „a taxisofőr azt feltételezi, hogy maga többet is hallhatott a beszélgetésből” – ez az a szóváltás volt, amikoris Ito próbálta kivonni magát Yamaguchi társaságából.

Aznap éjjel, a portás nyitotta ki a taxi hátsó ajtaját a hotel kocsifelhajtóján. „Szemkontaktust létesítettem Yamaguchi-val,” mondta, „és az volt a benyomásom, hogy egy félelmetes ember. Eközben a mellette ülő nőt húzta ki karjánál fogva az autóból, mialatt folyamatosan sürgette.”

„A nő ragaszkodott hozzá, hogy feltakarítsa az általa okozott koszt. Az volt a benyomásom, mintha egy kisgyereket hallanék. Utána vettem észre, hogy az autó padlójára hányt,” emlékezett vissza a portás. „Mialatt próbálta kirángatni a nőt az ő oldalán lévő ajtón keresztül, a nő az ellenkezés jeleit mutatta, megtagadva a kiszállást, miközben ragaszkodott hozzá, hogy feltakarítson. Gondoltam magamban, hogy tényleg fel akart takarítani, vagy csak kifogásként használta, hogy ne kelljen vele mennie. A férfi megragadta a karját és azt mondta „ne foglalkozz vele”.”

„Magától alig tudott állni vagy menni, alig volt magánál és teljesen kapatosan csak azt ismételte „fel kell takarítanom”, mondta a portás,” de ennek ellenére, a hotel felé húzták, és emlékszem hallottam egy hangos jajgatást, amiről azt gondoltam, hogy a nő sír.” A portás Yamaguchi arroganciájáról is említést tett, aki nem kért bocsánatot és nem is ajánlotta fel a takarítás kifizetését, ami pedig Japánban szokásnak számít, ha valaki bemocskol egy taxit.

Az ezt követő eseményeket felvette a hotel biztonsági kamerája: Yamaguchi bevonszolta az erőtlen és cselekvőképtelen Ito-t a hotel előterébe.

A portás felidézte, hogy mit mondott a rendőr:” Ilyen egyértelmű tanúvallomással ezt az ügyet megnyerjük.” Dacára a vallomásnak és más bizonyítékoknak, az ügyet végül ejtették.

Ha nemet mondanak, akkor nincs nyomozás

Ito angolul szólalt fel a Japán Külföldi Tudósító Klub sajtókonferenciáján: „Mikor a történtek után először mentem el a rendőrségre, az első dolog, amivel fogadtak, hogy ezek a dolgok gyakran megesnek, és nem tudják kivizsgálni, amit igen megdöbbentő volt hallani. Rengeteg dolog miatt használhatják ezt kifogásként. A megjegyzés után elkezdtem erőltetni a dolgot: „Tudom melyik hotelből távoztam, kérem, nézzék meg a biztonsági felvételeket,” és így is tettek. Miután megtalálták a kérdéses felvételeket elismerték, hogy ez már valami, ami bűncselekménynek minősül, viszont ekkor sem akartak feljelentést az ügyből. Újra rákérdeztem az okára, a nyomozó pedig elmondta, hogy az ügyészek nyomás alatt tartják őket. Mivel japánban a rábizonyítási arány igen magas, úgy hiszem, ennek ehhez lehet köze.”

Az ügyészek csak azokat a bűneseteket akarják végig vinni, amiknek a megnyerésében teljes mértékben biztosak – a jellemző rábizonyítási arányuk 99% – a szexuális bűntények pedig nehezebb esetek. „Ez meglehetősen meglepő volt,” mondta Ito. Azt is megjegyezte, hogy mennyire kevés női rendőrtiszt teljesít szolgálatot. 2017-ben, a rendőrség állományának kevesebb, mint 10%-át képezték a nők.

„Sajnálom, én a közlekedési részlegnél dolgozom, nem foglalkozhatok az ügyével, kérem, beszéljen az egyik férfi munkatársammal a nyomozók közül.” – Az első női tiszt, akivel Ito beszélt.

„A rendőrtiszteket jobban ki kellene képezni, hogy a szexuális bűncselekmények következtében traumatizált áldozatokat képesek legyenek jobban ellátni. Vegyük például az én esetemet. Kértem, hogy egy női tiszttel beszélgessek, ami meg is történt, viszont két óra elteltével azt mondta: „Sajnálom, én a közlekedési részlegnél dolgozom, nem foglalkozhatok az ügyével, kérem, beszéljen az egyik férfi munkatársammal a nyomozók közül.”

Mint azt Ito is megjegyezte, nem csupán az ügyészek és a rendőrség vonakodik foglalkozni a nők ellen elkövetett szexuális bűncselekményekkel. Még ha egyes ügyek bírósági szakaszba is jutnak, a túlnyomó részben férfiakból álló bírói testület jellemzően úgy fog ítélni, hogy az áldozat nem állt ellen eléggé, így az erőszaktevők gyakorta távozhatnak szabadon.

Szembetűnő hallhatás

Miután múlt héten a bíróság Ito javára ítélkezett, Yamaguchi korábban hangos és gyalázkodó védelmezői hírtelen elhallgattak. A legszembetűnőbben elhallgató egyén a Liberális Demokrata Párt törvényhozója, egyben a miniszterelnök protezsáltja, Sugita Mio, aki korábban az LGBTQ ellenes megjegyzései miatt került a figyelem középpontjába.

A BBC-s dokumentumfilmben, a Japán eltitkolt szégyenében, Sugita azt állította, hogy Ito „nőként kudarcot vallott, mivel addig ivott egy férfival, még el nem vesztette az eszméletét,” védelmezve Yamaguchi-t és a férfiakat, akik „az ilyesfajta esetekben az áldozatok.” A tavaly júniusi tweetje is visszatért kísérteni őt.

Sugita írásában azt taglalja, hogy Ito nem érdemli meg a hiteles áldozatként való kezelés. „ Nem nézem el a nemi bűncselekményeket. Elfogadhatatlan valakit akarata ellenére bedrogozni, vagy berángatni egy autóba, és olyan dolgokat tenni vele, mint a megerőszakolás. Szerintem az ilyesmiért járó büntetésnek sokkal szigorúbbnak kellene lennie. Viszont egy olyan gyalázatos/túlzó esetben, mint amilyen Ito Shiori-é – Dühős vagyok nőként, amiért őt is úgy kezelik, mint a többi ártatlan nemi erőszak áldozatot.”

A bíróság lényegében bűnösnek találta Yamaguchi-t azon dolgok elkövetésében, melyeket Sugita képtelen elnézni, emellett absztrakt nézőpontja, miszerint az áldozatok olykor felelőssé tehetők, szintén nem kapott valami fényes fogadtatást. A bíróság ítéletéhez a mai napig nem fűzött kommentárt.

„[Ito] nőként kudarcot vallott, mivel addig ivott egy férfival, még el nem vesztette az eszméletét.” – Sugita Mio

Annak ellenére, hogy Ito kritizálói közül többen is elhallgattak, Japán internetes népe és trolljai rögtön a helyzet magaslatára hágtak, és olyan mértékű szitok áradatot zúdítottak Ito-ra, hogy a média képtelen volt bármit is kezdeni vele. A Mainichi hírlap letiltotta a kommentálási lehetőséget Ito, a bíróság előtt tett nyilatkozatáról készült videója alatt, amit rögtön az ítélet kihirdetését követően adott. Azonban ugyanezt a videót továbbra is meglehetett tekinteni más médiaorgánumok oldalain. A hozzászólások pedig csak pörögnek: „Én is meg akarom erőszakolni,” egy átlagos komment. Mások azt is hozzátették, hogy „Ez nyilvánvalóan egy jelenkori vigasznő mesterkedése,” utalva azokra az ázsiai és európai nőkre, akiket szexrabszolgaként tartottak a japán katonák, Japán császári időszaka során. A „vigasznő” a jobbosok használatában egy olyan kifejezés, amivel önkéntes prostinak becsmérelhetnek minden független nőt, aki a férfiak pénzét akarja kicsalni.

Yamaguchi különleges elbánásban részesült?

A csütörtöki Japán Külföldi Tudósító Klub sajtókonferencián, Yamaguchi megvádolta a bíróságot az igényeinek figyelmen kívül hagyásával, és hogy állítólag ellentmondások vannak Ito vallomásában. Ito-t megrögzött hazudozónak nevezte, emellett utalt rá, hogy több sajtóorgánumot is be kíván perelni, köztük a New York Times-ot és a BBC-t is. Egyedüli akkor kényszerült megtorpanni a mondanivalójában, mikor észrevette Ito Shiori jelenlétet a helyiségben, aki hallgatta a mondandóját, közben pedig jegyzetelt.

Mikor a The Daily Beast megkérdezte tőle, mint egy veterán újságírót, aki már foglalkozott japán bűnesetekkel, hogy tud-e olyan esetről, mikor rendőrség megsemmisített egy bűnügyben kiadott elfogatási parancsot. Nem válaszolt a kérdésre; talán nem is akart. Számos forrás, köztük ügyvédek, korábbi ügyészek és a rendőrség is azt mondja, hogy majdhogynem példátlannak minősül egy kiadott letartóztatási parancs végrehajtásának elmaradása.

Történjék bármi, a japán igazságszolgáltatás jellemzően így fog eljárni bűnügyekben: A rendőrség nyomoz, bizonyítékokat talál, azután konzultál az ügyészekkel. Ha az ügyészek rábólintanak, akkor elmennek elfogatóparancsot szerezni a bíróságra. Ezután megtörténik a letartóztatás.

A gyanúsítottat 23 napig tarthatják börtönben, minden egyes nap kihallgatásnak alávetve, végül meghozzák a döntést, hogy vád alá helyezzék, avagy sem. Ezután más vádakkal ismét letartóztathatják. Carlos Ghosn-t, a Nissan volt vezérigazgatóját, ebbe a darálóba dobták, és tartották rácsok mögött több mint 120 napig. A mai napig nem kezdődött meg a tárgyalása.

Yamaguchi esetében nem ez történt.

Yamaguchi ragaszkodik hozzá, hogy dacára a miniszterelnökhöz fűződő közeli barátságának, sosem kért a javára politikai közbeavatkozást. Azt mondja, hogy még csak nem is tudott az ellene folyó nyomozásról, mikor a takanawa-i rendőrség nyomozói vonakodva elengedték, ahelyett, hogy 2015. június 8-án bilincset kattintottak volna a kezére, mint ahogyan az tervben is volt.

A sajtókonferencián, a felszólalása nagyobb részében az ügyvédje beszélt, közölve azokat a kellemetlen dolgokat, amiket saját szájával nem akart kimondani. Az ügyvéd feltételezett „bombabiztos” állítása az, hogy Ito biztos hazudik, mivel a könyvében le is írta, hogy a rokona ügyész volt, mikor nem volt az. Ezt két órával később Ito tisztázta is. A rokona ugyanis helyettes ügyész (Fukukenji), amit japánban ritkán különböztetnek meg a rendes ügyésztől (kenji).

Segítségért való könyörgés

Talán sosem tudjuk meg teljes egészében, hogy mi vezetett a Yamaguchi ellen lefolytatott bűnügyi nyomozás elsüllyesztéséhez. A polgári bíróság nem érintette a korábbi eseményeket, emellett szinte lehetetlen beperelni a japán államot a bizalmi kötelezettségeinek elmulasztásáért.

Az Abe kormányzatnak sok évre visszanyúló históriája van a dokumentumok ledarálásában és ügyek elfedésében, így az igazság kiderítése igen nehéz lesz. Talán az utolsó szó joga Ito-t fogja megilletni, aki záró mondataiban kérlelte a médiát, mikor azok megkérdezték, hogy volt-e politikai beavatkozás az ügyében. A hangja megtört válasza közben.

„Amit kérni akarok önöktől, hogy segítsenek kideríteni ezeket a dolgokat. Egymagam képtelen vagyok minderre, és gondolkoztam azon, hogy mikor lenne az ideje még több nyomozásnak, mert [egyedül] nem megy. Szükségem van a segítségükre.”

Miközben az Abe kormányzat a legkevésbé sem tűnik segítőkésznek az ügyében, vagy általánosságban a nők esetében, talán lesznek olyanok az adminisztráción belül vagy kívül, akik hajlandóak lesznek segíteni.

Hirayama Mari, aki a Hakuoh Egyetemen a bűnügyi folyamatok és a kriminológia professzora, úgy véli, hogy ez az ítélet előrelépést jelent a nemi-erőszak áldozatok számára. „Nem lelt igazságot az ügyészség felülvizsgálati bizottságánál, viszont most világszerte csodálják. Remélem, hogy ez [az eset] inspirálóan fog hatni a büntetőtörvénykönyv következő évben tervezett reformjánál.”

Való igaz, a Tokió Körzeti Bíróság józan észen alapuló ítélete előrelépésnek számít az egyenlő jogok felé itt Japánban, megerősítve valamit, aminek már most kristálytisztának kellene lennie: Ha egy nőt a beleegyezése ellenére kényszerítenek szexuális aktusra, az bűnnek számít.

A Japánt vezető zsémbes öregembernek sikerült leállítania egy letartóztatást, de Ito valami olyasmit indított el, ami eddig példa nélküli volt ebben az országban. A nemi-erőszak nyomozás elfojtása visszafelé sült el, és egy heves mozgalmat indított el Ito vezetésével, aki többé már nem áldozat, hanem sokak szemében hős. A kormány áskálódása Ito elhallgattatására nem várt következménnyel járt: akaratlanul egy seregnyi nőnek adtak hangot, akiknek már elegük van a csendes szenvedésből, és addig nem nyugszanak, még valódi igazság nem szolgáltatik.