Az eredeti cikk 2020.08.28-án került publikálásra a „The Daily Beast”-en. (link)
Abe Shinzo miniszterelnök második hivatali ideje bárki másénál tovább tartott, viszont gyomra már nincs a munkájához, ahogy a nyilvánosságnak sincs őhozzá.
Kent Nishimura/Getty Images
Japán miniszterelnöke, Abe Shinzo pénteken bejelentette lemondását állítólagos egészségügyi problémára hivatkozva, habár ebben közrejátszhat a japán börtönök kellemetlen és egészségtelen körülményeitől való félelem is.
A sajtókonferencián fájdalmas gyomorpanaszaira hivatkozott, és a fekélyes vastagbélgyulladását nevezte meg lemondásának indokául, ugyanakkor úgy hagyja ott hivatalát, hogy támogatottsága meredeken zuhan, és legalább egy bűnügyi nyomozás zajlik ellene, miközben az emberek más ügyei újranyitását követelik.
Abe esetében nem leköszönésről van szó, hanem menekülésről.
Az ügyészség nyomoz ellene a választási törvények megszegése miatt, hasonlóan azokhoz, akiket a korábban általa kiválasztott igazságügyi miniszter most Tokyo alsó bíróságain állít a törvény elé. Az ügy tanúvallomásai szintén összeköthetik Abe-t egy politikai botránnyal.
Abe törekvései, hogy védje magát a japán hatóságok vizsgálódásaitól, darabokra hullottak.
A Liberális Demokrata Párt (LDP) egyik magas rangú tisztviselője, amely pártban Abe elnöki tisztséget tölt be, névtelenség feltétele mellett elmondta a The Daily Beast-nek, hogy „ha Abe képes lett volna teletölteni saját embereivel az ügyészséget, akkor még mindig hatalmon volna. A Nemzeti Rendőrségi Intézet következő vezetőjének szánt személyes választottja Nakamura Itaru*1 e-hónapba a partvonalra szorult, Abe pedig attól fél, hogy az ügyészség vagy a rendőrség letartóztathatja őt. A lemondással nem kevés vizsgálódást úszhat meg.” Nakamura*2 volt az a magas rangú rendőrségi vezető, aki leállítatta Abe nem hivatalos életrajzírója ellen folytatott nemi-erőszak nyomozást.
Egy Igazságügyi minisztériumi forrás elmondta a The Daily Beast-nek: „A „társadalom büntetése” Abe lemondását éri, a kihágásaival kapcsolatos számos bűnügyi nyomozást pedig le fognak zárni.” Gohara Nobuo korábbi különleges ügyész szerint „nem lehet csupán véletlen, hogy ugyanazon a héten mond le, amikor Abe közreműködését központi problémaként kezelő bűnvádi eljárás is a kezdetét veszi.”
A MEGSEMMISÍTŐ TWEET
Egy idei közvélemény-kutatás szerint, Abe támogatottsága 27%-ra zsugorodott. Az elkövetkezendő napokban látni fogjuk, ahogyan a japán sajtó felhánytorgatja, hogy miket művelt Abe hatalma gyakorlása közben, és miképp vesztette el a nép támogatását. Idei év kétségtelenül számos balfogást számlál. Az olimpiai játékok rögeszmés megtartása miatt nem törődött az újfajta koronavírus növekvő fenyegetésével, hogy ezzel Tokyo-t biztonságosnak tűntethesse fel. A terve, hogy minden háztartás számára biztosítson két ingyen maszkot, miközben igen kevés volt belőlük, költséges katasztrófába torkollott. A maszkok túl kicsik és piszkosak voltak, a kézbesítésük pedig sokáig tartott. Ezeket a maszkokat az „Abe No Mask” gúnynévvel is illették, ami japánul kiejtve nagyon hasonlít az „Abenomics”-ra. Az Abenomics Abe sokat emlegetett költségvetési politikája, mely többek között gazdasági reformokat és a pénzügyi lazítás képzeletbeli „nyilait” is tartalmazta, viszont ez a nagygenerál sosem valósult meg, a politikára pedig a teljes bukás várt.
Abe bizonygatta, hogy Japán vírushoz való „ha nem teszteled, nem tudsz róla”*3 hozzáállása fantasztikusan működött, amíg meg nem bukott, a fertőzöttek száma pedig el nem kezdett újra emelkedni. Mindezt csak elmélyítette az az obszcén módon erőltetett és bizarrul „Go To Travel”-nek (Irány az utazás) elnevezett reklámkampány, ami a járvány újjáéledésének időszakában sok embernél inkább a „Go To Quarantine” (Irány a karantén) fordítást érdemelte ki.
Ugyanakkor nem a koronavírus járvány gyatra kezelése volt az, ami kisiklatta a népszerűségét, hanem a hatalma megszilárdítására tett, rosszul időzített próbálkozása a járvány kellős közepén. Hónapokkal ezelőtt a #SayonaraAbe igen népszerű hashtag volt a Twitteren.
Az Abe érát egy májusi tweet indulta meg a leszállóágán. Némileg ironikus, hogy azt a miniszterelnököt, aki rengeteg energiát fektetett a japán mainstream média kontrollálásába, pont a közösségi média küldi padlóra.
Május 9-e estéjén egy 35 éves irodista nő tweetje gyújtotta be a közvélemény eltérő véleményeinek pokoli tűzét. Az ebből kibontakozó tweet-förgeteget a politikailag többnyire közömbös hírességek és egykori ügyészek is tovább szították. Még az LDP-s tagok is kifejezték véleményüket.
A tweet tartalma meglehetősen prózai. „Tiltakozom az Ügyészségi törvények tervezett változtatásai ellen.” Május 14-ig már 8 millió tweet viselte a „Tiltakozom az Ügyészségi törvények tervezett módosításai ellen” hashtag-et.
Íme a háttér.
Abe szépen lassan kiterjesztette befolyását az állami szervekre, a közszolgáltató NHK-ra és még a médiára is. 2014-ben létrehozott egy kabinet személyzeti hivatalt, aminek révén a kormány megkapta a hatalmat több száz magas rangú bürokrata kinevezése felett. A becsvágyó kormányzati dolgozók oda is figyeltek, és azóta fáradhatatlanul dolgoznak kegyei elnyeréséért, valamint hogy meg ne sértsék. Ösztönözte őket a botrányok leplezésére anélkül, hogy közvetlenül megkérte volna őket. Szívességben részesítés gyanánt együtt borozott és ebédelt a sajtóval, de ha csalódást okoztak irgalmatlanul megfélemlítette őket. Mikor elfoglalta hivatalát a sajtószabadság rangsorában Japán a 22. helyet foglalta el. Most a 66. helyen áll.
Még a koronavírus-járvány kitörésének kezdetén Abe és az LDP kormányzati tagjai elkezdtek lobbizni az alkotmány módosításáért*3, melynek nyomán a kabinet abszolút hatalmat kapna szükségállapot idején. A kísérlet megbukott, viszont még a konzervatív PRESIDENT magazin is opportunistának és a hatalom megszerzésére tett alávaló kísérletnek tartotta. Azzal viszont már túl messzire ment, mikor nyáron megpróbálta az ügyészségre rátenni a kezét.
VÉGZETESEN MEGSEBESÜLVE
Az ügyészek elleni mozgolódás januárt 31-én kezdődött, mikor az Abe kormányzat döntésével elodázta Japán második legbefolyásosabb ügyészének, Kurokawa Hiromu-nak a nyugdíjazását. Kurokawa állítólag elég közeli viszonyt ápol Abe-val és Suga Yoshihide kabinettitkárral egyaránt. A sajtó csak úgy hivatkozik rá, mint „az Abe kormány védőangyalára.”*4
Az ügyészek nagy részének, a törvény szerint, 63 éves korában vissza kell vonulni; Kurokawa maradhatott. Abe szerint ez nem probléma, mivel a kormányzata „újraértelmezte a törvényt”, hogy lehetségessé váljon. Az ellenzék, a jogtudósok és a közvélemény is vehemensen ellenkezett.
Az adminisztráció állta a sarat, későbbiekben viszont módosítást terjesztettek be az ügyészségi törvények megváltoztatására. Ezt Kurokawa hivatalban tartásának igazolására tett visszamenőleges hatályú kísérletnek látták, valamint a japán főügyész elmozdításához vezető út megtisztításának.
A korábbi főügyész Matsuo Kunihiro több ex-ügyésszel egyetemben tiltakozó levelet írt az Igazságügyi Minisztériumnak, határozottan állítva, hogy szerintük ez a revízió az Abe kabinet kísérlete arra, hogy az ügyészekre rákényszeríthessék az akaratukat. A levél John Locke-t is idézi: „Ahol véget ér a törvény, ott kezdődik a zsarnokság.”
A törvényjavaslatot Abe megvédte a parlamentben: „Nem lesz olyan eset, amikor az [ügyészi] alkalmazottak ügyeit önkényesen határoznák meg”, mondta. Az emberek csupán 16% hitt neki.
Abe rá jellemző módon egyszerűen csak átverte volna a javaslatot, ahogy azt tette más, népszerűtlen javaslataival is.
Május 18-ra a támogatottsága 34 %-ra hanyatlott. Ugyan ezen a napon az LDP belement, hogy ideiglenesen előterjessze a jogszabályt.
Ezen az estén több mint 600 ügyvéd jogi tájékoztatót nyújtott be a tokyo-i ügyészségre, megvádolva Abe-t, hogy közpénzen tartott cseresznyevirágzás-néző partit az adományozóinak; ez a botrány „Sakura-gate” néven vált ismertté.”
Abe rossz döntéseit balszerencse követte. A Bunshun hetilap beszámolt róla, hogy Kurokawa rutinszerűen mahjongozik újságírókkal, a játékokon való hazardírozás pedig a japán törvények egyértelmű megsértésének számít. Kurokawa-t megrótták és engedélyezték a lemondást.
A hatalomban töltött közel egy évtized után Abe fennhéjázóvá vált, múlt évben a parlamentben kijelentette: „Én magam vagyok az állam.” Már hosszú ideje folyamatosan nyer, de senkinek nem tart ki örökké a szerencséje. Az ügyészek aláaknázására tett törvényi kísérlet, egy eposzi háborús film címének parafrázisával élve, a törvény túl messze van. Később teljes egészében elvetették.
MÁRIS ELJÁRÁS ALATT?
A „Sakura-gate” ügyében folyó jelenlegi nyomozás nem az egyetlen Abe-t fenyegető probléma.
Belerángatták egyik közeli barátjának és támogatójának nagy horderejű tárgyalásába. Idén júniusban, az 57 éves Kawai Katsuyuki képviselőházi tagot és feleségét, a 46 éves Kawai Anri tanácsosok házának tagját megvádolták Hiroshima prefektúrában több millió yen értékű készpénz politikusoknak és támogatóknak történő átadásának gyanújával. Ezt állítólag a 2019 júliusában tartott felsőházi választáskor biztosított szavazatokért adták viszonzásul. 2019 szeptemberében Abe kinevezte Katsuyuki-t igazságügyi miniszterré; majd október 31-én Katsuyuki lemondott.
A tárgyalás ezen a héten kezdődött.
Az LDP központja közel 1,5 millió dollárt (150 millió yen-t) vagy még több kampánypénzt biztosított Kawai Anri-nak, melynek egy részét helyi politikusok megkenésére fordíthatta, hogy azok szavazatokat hajtsanak fel neki. Ha Abe, aki az LDP elnöke, engedélyezte az Anri-nak adott óriási forrás folyósítását, akkor reflektorfénybe fog kerülni.
Gohara Nobuo korábbi különleges ügyész elmondta a The Daily Beast-nek, hogy szerinte „az ügyészek nyitóbeszédéből egyértelműen kiderült, hogy Abe miniszterelnököt kapcsolatba fogják hozni az üggyel. Egy korábbi igazságügyi miniszter számára, akit személyesen Abe választott, belekeveredni egy politikai megvesztegetési ügybe – gyalázatos. Még ha Abe képes is lesz elkerülni a bűnvádi felelősségre vonást, az erkölcsi felelősséggel továbbra is tartozik.”
Gohara meglátása szerint Abe-nak az, hogy nincs már gyomra a hivatalához annak a stresszes állapotnak a része, hogy nem tudja mikor, vagy egyáltalán összefüggésbe fogják-e hozni a jelenlegi üggyel.
Viszont Abe talpát egy harmadik tűz is égeti, ami a Moritomo-gakuen ügyként ismeretes. Még 2017-ben bizonyosodott be, hogy egy 8 millió dollár értékű kormányzati földterületet értékesítettek egy jobboldali iskolafenntartónak 1 millió dollárért, állítólag a miniszterelnök és felesége, Akie szorgalmazásának hatására. Az iskolát Abe Általánosnak fogják elnevezni. A botrány napvilágra kerülésekor a pénzügyminisztérium bürokratái dokumentumokat hamisítottak és semmisítettek meg, hogy ezzel leplezzék Abe érintettségét. Egyik kormányhivatalnok, Akagi Toshio nem volt hajlandó közreműködni, és tiltakozás gyanánt 2018 márciusában öngyilkosságot követett el. Ugyanakkor terhelő bizonyítékokat is hátrahagyott, amiket özvegye idén hozott nyilvánosságra. A Morikake ügy nyomozásának újranyitását már a japánok 70%-a kívánja.
NEM TANUL BELŐLE
Abe idény nyáron gyakorlatilag eltűnt egy hónapra, elkerülve az összes sajtótájékoztatót és parlamenti megbeszélést. Most pedig az őt körülvevő botrányról való kérdezősködést is könnyedén kikerülheti. A héten lezajlott, láthatóan jól időzített nyilvános kórházlátogatásával elérte, hogy ne tudják a korrupciós ügyben való szerepéről kérdezgetni. A Keio kórház augusztus 24-ei látogatásával, ami a Kawai tárgyalását megelőző napon történt, a figyelem az ügyben elfoglalt szerepéről átsiklott a miniszterelnöki tisztség betöltésére való alkalmasságának kérdésére.
Abe nagy szökése ugyan nem volt annyira drámai, mint a korábbi Nissan vezér Carlos Ghosn menekülése, de így is egy derék próbálkozás.
Japán alkotmányos történetében Abe szolgált leghosszabb ideig miniszterelnökként, a hosszú regnálásának ideje alatt ugyanakkor vajmi keveset sikerült elérnie. Ha hátra is hagy valamiféle hagyatékot, az az elfogadott törvényjavaslatok mennyisége, melyek olyannyira népszerűtlenek voltak, hogy aknaként üzemelve már bármikor felrobbanthatják Japán törékeny demokráciáját. Ezen törvények közé tartozik: a drákói összeesküvési törvény, ami mintha a Különvélemény sci-fiből érkezett volna; egy elnyomó és orwelli államtitok törvény, mely betömi a sajtó és a szivárogtatók száját; valamint a Békefenntartási törvény, ami engedélyezi az állítólagosan pacifista Japánnak háború viselését.
Jelenlegi a második hivatalban töltött időszaka a 2006-2007-es katasztrofális megszorításai után. Mégis képes volt ismét a felszínre emelkedni, hála a jobboldali Nippon Kaigi sintoista szekta támogatásának, akik Abe távozása után is jelentős hatalmat fognak képviselni a parlamentben.
Azt mondják, aki nem képes tanulni múltjából arra kárhoztatott, hogy megismételje azt. Abe ostobaságának forrása talán az lehet, hogy egy neves történelmi revizionista, és egy háborús bűnös unokája, aki sosem ismerte el Japán II. világháború alatt elkövetett rémtetteit, és akinek politikai szövetségesei és kinevezettei csodálattal adóznak Hitler előtt. Olyannyira fáradhatatlanul próbálja tagadni múltját, hogy úgy tűnik, Abe képtelen tanulni saját történetéből. Egész élete egy folyamatos ismétlés.
Nagyjából úgy köszön le hivatalából, ahogyan azt 2007-ben is tette: képtelen elvégezni a munkáját, miközben a haverjai botrányaiba belekeveredve elnyeli az ingovány; népszerűtlennek, alkalmatlannak és lényegtelennek tekintik.
Nem fog hiányozni.
Saját megjegyzések:
*1 Ez a cikk magyarul is olvasható: Magas-beosztású politikus állhat a szégyenteljes nemi-erőszak eltusolás mögött?
*2 Ez a cikk magyarul is olvasható: Egy nemi-erőszak áldozat meglepő győzelme japán befolyásos Weinsteinével szemben
*3 Ez a cikk magyarul is olvasható: Japán megmutatja, hogy a koronavírus ajándék is lehet – reménybeli diktátorok számára
*4 Csak hogy legyen némi párhuzam a magyar politikával a közérthetőség kedvéért: Kurokawa Hiromu úgy viszonyul Abe Shinzo-hoz, mint Polt Péter Orbán Viktorhoz. Amíg ő hivatalban van, addig ellene nem fog semmilyen nyomozás indulni. A nüansznyi különbség a két ország között annyi, hogy Japánban még létezik olyan hatékonyságú fékek és ellensúlyok rendszere, hogy az ilyen alkotmányellenes próbálkozásokat meg tudják hiúsítani. Már amikor ez sikerül, és nem ütik át izomerőből.
