Az eredeti cikk 2018.06.23-án került publikálásra a „Japan Subculture Research Center”-en. (link)

(Az eredeti bejegyzés 2017 októberében készült, és időközönként frissítésre került)

Az Abe Shinzo miniszterelnök vezette kormányzó koalíció már hetedik hete süpped a botrány mocsarában, mivel az a vád érte, hogy Abe személyesen hajlítgatta, vagy egyenesen megsértette a törvényt, hogy politikai cimborái és barátai jól járhassanak. Ráadásul saját, idősebb párttagja az LDP-ben is azt mondja, hogy „Ez az adminisztráció bármit kész volna megtenni ellenségeinek tönkretételéért, vagy a haverjainak jutalmazásáért.”

Viszont a legújabb vádak felvetik azt a lehetőséget, hogy a kabinet ezúttal túl messzire mehetett azzal, hogy megfúrt egy, a miniszterelnök barátjához köthető szexuális erőszak ügyet. Az ügy szereplője az elegáns, hipszter szakállú televíziós újságíró, Yamaguchi Noriyuki, akinek Abe két öndicsőítő könyvet is tollba mondott.

A történet május 29-én vált országos hírré, mikoris a 28 éves újságíró, Ito Shiori sajtótájékoztatót tartott a Tokió Körzeti Bíróságon, ezzel akarva újranyitni a már lezárt nyomozást ügyében…(Az első részért kattintsatok ide: Magas-beosztású politikus állhat a szégyenteljes nemi-erőszak eltusolás mögött?(magyarul) ide pedig a folytatásért: Japán nagy #MeToo pillanata (angolul)). Nem sikerült újraindítani a nyomozást, viszont szeptember végén polgári peres feljelentést tett. Múlt márciusban, a polgári bíróság gyakorlatilag bűnösnek talált egy férfit nemi erőszak elkövetésének vétségében, és megbírságolta az okozott sérelmekért – ez még azok után is lehetséges volt, hogy az elkövetés idején a rendőrség nem emelt vádat. Ito Shiori szintén nyilvánosság elé lépett teljes nevével, és egy könyvet is megjelentetett Fekete doboz (Black Box) címmel, utalva azokra a nemi erőszak áldozatokra, akik félnek Japánban, és rejtőzni kényszerülnek (csupán 1 lép elő 5-ből, és a letartóztatással végződő esetek felét is dobják az ügyészek). Emellett a kormány és a rendőrség sem ösztönzi az áldozatok ügyeinek kivizsgálását, arról nem is beszélve, hogy az áldozatokkal sem hajlandóak közölni, hogy tulajdonképpen miért is kerültek az ügyek elvetésre. Ito Shiori az elmúlt hónapok során elképesztő mennyiségű nyilvános támogatást kapott.

A történtek mikéntjéről folyamatos vita folyik, emellett Yamaguchi Noriyuki kategorikusan tagadja Ito Shiori megerőszakolását: „Nem tettem semmi olyat, amivel megsértettem volna a törvényt.” Ráadásul az e-havi Monthly Hanada(月刊花田) ultrajobbos magazinban egy hosszú cáfolatot is írt, amiben Shiori-t burkoltan, az árnyékban tevékenykedő, Abe ellenes politikai erők játékszerének állította be. A Hanada szerkesztője arról is ismert, hogy engedélyezte egy olyan cikk publikálását, amiben nyíltan tagadják az Auschwitz-i gázkamrák létezését, célozva rá, hogy nem is volt holokauszt. Egy tény azonban kétségbevonhatatlan: Nemi erőszak vádjával (準強姦) letartóztatási parancsot adtak ki Yamaguchi ellen, amit egy politikus, és az Abe kormányzat személyes jó barátja, Nakamura Itaru visszavont. Lásd lejjebb:

Ito Shiori állítólagos erőszaktevőjének le nem tartóztatása (értelmező jegyzék a The Daily Beast-ben) (angol)

A jelentések szerint Nakamura Itaru maga vonta vissza a Yamaguchi Noriyuki-ra kiadott elfogatási parancsot, aki abban az időben a Tokiói Rendőrkapitányság Bűnügyi Nyomozóirodájának vezetője volt, 2015. június 8-án.

A nyomozást vezető detektív értesítette Ito-t telefonon, aki épp az állítólagos erőszaktevő, Yamaguchi letartóztatására várt: „El kellett engednünk. A letartóztatást felülről állították le. Szörnyen sajnálom. Nem tettem eleget.”

Nakamura Itaru sokkalta fontosabb figura, mint azt a vezetői pozíciója sugallja. Korábban titkárként dolgozott Suga Yoshihide kabinetminiszter alatt, valamint barátja Abe Shinzo miniszterelnöknek is. Azonnal kivette a Takanawa rendőrőrs kezéből a nyomozást és átadta a rendőrségi központnak, amit közvetlenül ő ellenőrzött.

Az elfogatóparancsot engedélyező ügyésztől elvették az ügyet, az esetet megkapó új nyomozók pedig Ito Shiori meggyőzésére ügyvédet küldtek hozzá, hogy rávegye a feljelentés visszavonására, és hogy egyezzen meg a támadójával peren kívül. Ez egyáltalán nem szokványos lépés.

„Leveleket küldtem neki,” mondta Ito. „Eddig hat alkalommal próbáltam találkozni vele – első alkalommal még megfigyelést is végeztem, de ő nem akar beszélni velem. Csak annyit akarok tőle, hogy nézzen a szemembe és árulja el, hogy miért állította le a letartóztatást és fúrta meg a nyomozást.” Egy ízben még üldözte is őt, miközben a sofőr vezette autójához sietett – aminek majdnem gázolás lett a vége, mikor próbált sebesen elhajtani.

Csak Japánban fordulhat elő, hogy az igazságszolgáltatás érvényesítéséért egy nemi erőszak áldozatának kelljen vadásznia a rendőrségre. Egy jobb világban, a zsaruk aktívan üldöznék az állítólagos elkövetőt.

Az igazság felderítése érdekében ugyan lehetséges, hogy az ellenzéki párt tagjai rászálljanak Abe miniszterelnökre, annak helyettesére és Nakamura-ra, viszont a levegőt azért ne tartsuk vissza: Sokan vonakodnak felnyitni a fekete dobozt. Még ha a #metoo (#私も) el is kezd itt terjedni, rengeteg feszegetést fog igényelni a fedél felnyitása, viszont Ito Shiori legalább hozzákezdett… és az általa tartott sajtótájékoztató olyasvalami, ami sokat elárul a mai Japánban zajló folyamatokról. (videó link)

Hivatkozás céljából, itt a beszédének átirata japánról lefordítva, némi szerkesztéssel az egyértelműség kedvéért.

Köszönöm, hogy eljöttek.

Ito Shiori a nyilvánosság elé lépett, hogy beszéljen az őt ért szexuális erőszakról, és hogy Japánban mennyire nem vizsgálják az e-fajta eseteket.

Legelőször szeretném elmondani, hogy miért is döntöttem a sajtótájékoztató megtartása mellett.

Két évvel ezelőtt megerőszakoltak. Átélve az ezt követő procedúrát arra a fájdalmas következtetésre jutottam, hogy a japán jog és a szociális rendszer a szexuális bűntényt elszenvedők ellen dolgozik. Nagyon fontos dolognak tartom, hogy ez az ellenséges rendszer megváltozzon, ezért is döntöttem úgy, hogy az ügyemmel a nyilvánosság elé lépek.

Később kifejtem a részleteket. Kezdetekben, a rendőrség még csak nem is engedte, hogy feljelentést tegyek. Azt mondták nekem, hogy a jelenlegi törvények miatt nehéz felderíteni a szexuális bűneseteket. Emellett, a kérdéses személy, Mr. Yamaguchi akkoriban hivatalvezető volt a Washington DC-ben működő japán TBS televíziónál, és közéleti személyiség. A nyomozás során olyan inzultusok értek, amelyek áldozatként elviselhetetlenek voltak.

Azonban nem az a célom, hogy a teljes rendőrségi állományt kritizáljam. A takanawa-i rendőrség egy idő után rokonszenvezni kezdett az ügyemmel, és keményen dolgoztak az ügyem felderítéséért. Az erőfeszítéseiknek köszönhetően lezárult a nyomozás, és elfogatóparancs is született. Viszont, az akkori főnyomozó parancsba adta a nyomozóknak, hogy szüntessék be a letartóztatást, éppen mikor azt végrehajtották volna. Megkérdőjelezem annak a rendőrségi szervezetnek a létjogosultságát, ahol ehhez hasonló megbocsáthatatlan állapot fennállhat.

Szintén megkérdőjelezem azt a procedúrát, amin a nemi erőszak áldozatai végigmennek a kórházakban, csakhogy ellátásban és vizsgálatban részesüljenek, mint ahogyan azoknak a szervezeteknek az érzéketlenségét is, melyeknek információkat kellene szolgáltatniuk az áldozatok számára. Ebben a rendszerben alapvető változtatásokra van szükség.

A törvényhozás szintjén, jelenleg az országgyűlés fontosabbnak tartja az összeesküvéses törvényekről szóló vitákat, mint a nemi erőszak bűncselekményeket szabályzó törvények felülvizsgálatát, amelyek tartalmát szintén újra kell gondolni, hogy valóban kielégítőek legyenek.

Remélem azzal, hogy a nyilvánosság előtt beszélek a tapasztalataimról, segíthetek a jelenlegi rendszer javításában, és olyan vitákat indíthatok, amelyek változáshoz vezetnek. Ez volna a motivációja ennek a bejelentésnek.

Ma délután fellebbezést fogok benyújtani a bizottságnak, hogy felülvizsgálják a megszüntetett ügyemet.

Az incidens részleteit most kihagyom, mivel nehéz volna hangosan felolvasnom. A részletekért, kérem, nézzék a kiosztott szórólapokat. Amit mondani tudok, hogy szexuális aktust követtek el ellenem, függetlenül az akaratomtól, annak ellenére. Azokról az eseményekről fogok beszélni, melyek az incidenst követték.

Az incidens mozzanatai

2013 őszén, találkoztam Mr. Yamaguchi-val, az akkori Washingtoni TBS hivatalvezetőjével. Akkoriban újságírást és fényképészetet tanultam az egyik New York-i egyetemen. Egy második alkalommal is találkoztunk az Egyesült Államokban, de egyik alkalommal sem bonyolódtunk mélyebb beszélgetésbe.

Miután lediplomáztam, szabadúszó újságíróként akartam dolgozni, mert meg akartam hallgatni azok hangját és történeteit, akiknek nem ér el a szavuk az emberek fülébe. Viszont 2015 elején, visszatérve Japánba, meggyőztek a szüleim, hogy pár évig először egy cégnél dolgozzak. Ugyan azon év márciusában e-mailt váltottam Mr. Yamaguchi-val, érdeklődve, hogy van-e szabad hely a TBS Washingtoni hivatalában, mivel korábban mondta, hogy tudna nekem ott munkát szerezni. Mikor a szakmai gyakorlatomat a New York-i Nippon Televíziónál töltöttem, több helybeli ember is felvettek, szóval nem kérdőjeleztem meg Mr. Yamaguchi ajánlatát.

Mr. Yamaguchi pozitívan reagált a foglalkoztatásomat illetően: „El is kezdhet itt dolgozni, miközben hivatalosan is állományba vesszük.” „A legnagyobb akadály a vízum lesz, de a TBS segíthet szerezni.”

Több e-mail váltás után, azt mondta, hogy üzleti ügy miatt vissza fog jönni Japánba, és megkért, hogy találkozzam vele. Megállapodtunk egy pénteki napban, 2015. április 3-ára.

Akkoriban gyakornokként dolgoztam a Reuters-nél. Későig kellett dolgozni, ezért végül késve tudtam csak találkozni Mr. Yamaguchi-val. Mikor felhívtam, megnyugtatott engem és azt mondta, hogy előre megy és elkezd nélkülem enni. Ez a beszélgetés arra engedett engem következtetni, hogy valaki még csatlakozik hozzánk, minthogy kettesben sosem találkoztam vele korábban.

Azon az estén, már az egyik kedvenc éttermében evett: egy kushiyaki-t* áruló helyen Ebisu-ban. Öt kis nyársnyi ételt, két pohár sört és egy pohár bort fogyasztottam. Az étteremben könnyed társalgást folytattunk, viszont a vízumról nem esett szó, aminek eredetileg az ürügye lett volna a találkozó. Azt mondta „más éttermek is vannak Ebisu-ban, ahová be kell ugranom. A következő étteremben már van foglalásom, ahol rendesen akarok étkezni. Harapjunk gyorsan valamit és menjünk a következő helyre.” A következő hely szintén az egyik kedvenc étterme volt, ezúttal egy sushizo.

A sushi étteremben a következőt mondta: „Jó dolgokat hallottam magáról, és együtt akarok dolgozni önnel.” Nagyjából egy órára rá, hogy megérkeztünk a második étterembe, hirtelen szédülés kapott el és bementem a mosdóba, ez volt a második alkalom, hogy ezen a helyen mosdóba mentem. Az utolsó dolog, amire emlékszem, hogy a fejemmel egy víztartálynak dőlök. Ezután semmi másra nem emlékszem. Amennyire vissza tudok emlékezni, összesen két adag sake-t fogyasztottam el vele a sushi étteremben. Az incidenst megelőzően sosem vesztettem el az emlékeimet alkohol hatásától.

A nyomozók később elmondták, hogy nagyjából 11 körül Mr. Yamaguchi társaságában hagytam el az éttermet. Ezután egy Minato kerületi hotelbe vitt el engem. A minket oda szállító taxisofőr elmondása szerint, többször is arra kértem, hogy tegyen ki a legközelebbi állomáson. De Mr. Yamaguchi azt mondta, hogy „Ne aggódj, nem teszek semmit. Csak a munkáról fogunk beszélgetni,” és utasította a sofőrt, hogy hajtson egy hotelhez. A sofőr vallomása alapján, magam erejéből nem tudtam kiszállni a taxiból, vagyis Mr. Yamaguchi-nak kellett vinnie. A jelenetet felvette a hotel biztonsági kamerája. Azt tervezem, hogy ezeket a vallomásokat és bizonyítékokat benyújtom a bizottságnak bűnvádi vizsgálatra.

Másnap reggel 5-kor visszanyertem az öntudatomat. Meztelenül feküdtem egy hotelágyban arccal Mr. Yamaguchi felé, aki fölöttem volt. Tartózkodnék a pontos részletektől, de amit mondani tudok, hogy szexuális aktust követett el ellenem, függetlenül az akaratomtól, annak ellenére.

Az incidens után

Több órával az esemény után felkerestem a lakóhelyem környékén egy nőgyógyászt. Mr. Yamaguchi nem használt fogamzásgátlást, és pedig nem tudtam mitévő legyek. Amint beléptem az orvosi szobába a nőgyógyász azt kérdezte: „mikor követte el a hibát?”, miközben rám se nézett. Adott egy pirulát, amit azt mondta kint használjak. Ennyi történt. Nem tudtam rávenni magam, hogy egy olyan valakinek magyarázzam el a körülményeket, aki ennyire gépiesen viselkedik. Ezért úgy döntöttem felkeresek egy non-profit szervezetet, akik szexuális erőszak áldozatait segítik, remélvén, hogy tovább küldenek egy másik egészségügyi intézménybe.

Azonban a telefonhívást fogadó személy azt felelte, hogy „először szeretnék egy interjút tartani magával.” Ez teljesen letaglózott engem. Ahhoz is alig volt erőm, hogy az ágyamból kikeljek, őket pedig végső kétségbeesésemben hívtam. De az első szó, amit ettől a szervezettől hallottam az „interjú” volt. Bizonyos vagyok benne, hogy a hasonló tapasztalatokon átesett áldozatok ennek hallatára a maradék akaraterejüket is elvesztenék. Ezen a ponton a legfontosabb, hogy egy megfelelő egészségügyi intézetben rendes kivizsgáláson essenek át, nem pedig egy interjún.

Legelőször a rendőrség nem is engedte, hogy feljelentést tegyek. A nyomozók folyamatosan erről próbáltak meggyőzni, emellett olyan dolgokat mondtak, mint: „Ilyesmi gyakran megesik, viszont az ilyen ügyeket nehéz felderíteni;” „Ez befolyással lesz a karrierjére;” „Ezek után, ebben az ágazatban soha többé nem fog tudni munkát vállalni;” valamint „Minden erőfeszítés, amit eddigi élete során tett, pocsékba fog menni.”

Azzal érveltem a nyomozóknak, hogy ellenőrizzék le a hotel biztonsági kameráinak felvételét, mert abból látni fogják, hogy az igazat állítom. Miután végre megnézték a felvételeket megegyeztek abban, hogy ezt az incidenst ügyként lehet kezelni, és nekikezdtek a nyomozásnak.

 2015. június 8-án, több nyomozó is várta Mr. Yamaguchi-t a Narita repülőtéren, letartóztatási paranccsal ellátva, aminek értelmében le fogják tartóztatni öntudatlan ember ellen elkövetett szexuális erőszak vádjával, amint megérkezik a repülője Japánba. Viszont a letartóztatási parancsot sosem hajtották végre.

Akkor éppen Németországban dolgoztam. Rögtön az elfogatóparancs tervezett végrehajtása előtt hívást kaptam az egyik nyomozótól: „Le fogjuk tartóztatni. Kérem, azonnal térjen vissza Japánba.” Éppen a visszaútra készülődtem, mikor újabb hívás érkezett a nyomozótól, amire még most is élénken emlékszem: „Elment mellettünk. Nem tehettem semmit. Fentről kaptam az utasítást.” „Azt is közölték velem, hogy elveszik tőlem az ügyet.”

Miért történt ez? Meglepő módon, az akkori főnyomozó parancsára állították le a letartóztatást. Egy, a Shunkan Shinco-val készült interjújában elismerte ez a főnyomozó, hogy „ő adta ki a letartóztatást leállító utasítást.”

A japán törvények nem védenek bennünket. A nyomozóirodának megvan az a jogköre, hogy eltusolja a saját elfogatóparancsait. Sosem felejtem el azt a fajta tehetetlenséget, amit aznap éreztem.

A reptéren történt incidens után a rendőrség megküldte az öntudatlan ember ellen elkövetett szexuális erőszakról szóló bűnügyi iratokat Mr. Yamaguchi-nak. Viszont 2016. augusztus 2-án, az ügyészek döntése alapján ejtették a vádakat Mr. Yamaguchi ellen, elégtelen mennyiségű bizonyíték indokával. Ez a folyamat több mint egy évet és 4 hónapot vett igénybe. A nyomozók feltárták azokat a bizonyítékokat, melyen engem a hotelbe hurcoltak: felhasználva a taxisofőr és a hotel éjjeliőrének vallomását, ahogyan a biztonsági kamera felvételeit is. További DNS vizsgálati eredmények is bizonyítékul szolgáltak. Nem fogadtam el az ügy lesöprését, és a saját kezembe vettem az ügyet. Végül a mai napon fellebbezést fogok benyújtani a bizottságnak a bűnvádi eljárás felülvizsgálatára.

Egy kérdésem volna minden japánban élőhöz: Tényleg hagyjuk ezt a továbbiakban is megtörténni?

Az elmúlt két évben többször is töprengtem azon, hogy miért is vagyok még életben. Az erőszak belülről ölt meg engem. A nemi erőszak a lélek gyilkosa. Csupán a testem maradt hátra a megsemmisítő érzéssel, hogy már csak egy héj vagyok.

Az incidens után újságíróként próbáltam meg érvényesíteni az igazságot. Más választásom nem maradt. Szétestem volna mentálisan, ha áldozatként tekintettem volna magamra. A munkára való koncentrálás segített megvédeni.

Később ráakadtam a World Press Photo kiállításon a Mary F. Calvert általi fotósorozatra, amit erőszak túlélőkről és családjaikról készített. A kiállításon egy olyan nő naplóját tette közzé, akit megerőszakoltak. A napló tartalmazott egy csukló vagdosásról készült rajzot, valamint egy üzenetet, amiben ez állt: „Ha csupán ilyen egyszerű lett volna.” Ez a nő végül megölte magát.

Megértem ennek a nőnek a fájdalmát. Ő már nincs jelen ebben a világban, de tanúja voltam ezeknek a képeknek, és megértettem az üzenetét. A következő gondolat született meg bennem: „Meg kell mutatnom az erőszaknak azon iszonyatát, és ennek óriási hatását, amely az áldozat életére rányomja a bélyeget.”

Azáltal, hogy magam is nemi erőszak áldozattá váltam, rá kellett jönnöm, hogy mennyire is elenyésző a hangunk, és ezt a jelentéktelen hangot milyen nehéz a társadalomban meghallatni. Ezzel egy időben felismertem, hogy újságíróként is szembe kell néznem a problémával. Ha nem volnék újságíró, talán már feladtam volna. Tudom, hogy számtalan olyan nő létezik, akik szintén átestek mindezen, és akiknek csak fájdalom és megsemmisülés maradt. Tisztában vagyok vele, mint most, úgy a múltban is, hogy ezen nők közül sokan feladták már.

Mennyi médiafelület publikálta a sztorit? Mikor láttam, hogy Mr. Yamaguchi folyamatosan előadja a történet a maga oldaláról, mindezt a befolyásos kapcsolatai felhasználásával, lélegzethez sem jutottam. Hol van ebben az országban a szólásszabadság? Mit akarnak a törvények és a média megvédeni, és kitől? Ezt a kérdést akarom feltenni.

Több mint 60 különböző országban jártam, és meg is kérdezték tőlem, hogy voltam-e veszélyes helyzetben. Utazásaim során interjúztattam kolumbiai gerillákat, voltam Peru kokain-dzsungelében, és más olyan helyeken, amik veszélyesnek számítanak. Viszont szomorúan kell mondjam, hogy egyetlen helyen néztem szembe igazi veszéllyel: Japánban. A saját szülőhazámban, amely biztonságos országnak számít. Teljes szívemből kívánom, hogy senkinek se kelljen megtapasztalnia azt, amin keresztül mentem.

Ez megtörténhet magukkal, a családjukkal, barátaikkal – bárkivel megtörténhet. Ha hallgatásba burkolódzunk és elszalasztjuk ezt a lehetőséget a törvényi és a nyomozási rendszer megváltoztatására, akkor mindnyájan hozzájárulunk ezen bűntények zavartalan folytatásához.

Ennyit lett volna tőlem. Még egyszer köszönöm az idejüket.

Az események időrendi sorrendben:

• április 3 Találkoztam Mr. Yamaguchi-val
  • 20:00 Érkezés a kushiyaki étterembe
  • 21:00 Érkezés a sushi étterembe
• április 4
  • 5:00 Fájdalomra ébredtem majd ráeszméltem, hogy megerőszakoltak. A sushi éttermi idő felétől nem emlékszem semmire.
• április 9
  • Tanácskozás a Harajuku-i rendőrőrsön
• április 11
  • Interjú a Takanawa rendőrőrsi hadnaggyal a Harajuku-i rendőrőrsön (jelenleg a fővárosi rendőrkapitányságon)
• április 15
  • Kamerafelvételek megtekintése a korábban említett hadnaggyal a Sheraton Miyako Hotelben
• április 30
  • Bűnügyi panasz megtétele a Takanawa Rendőrőrsön
• 2015 júniusának eleje
  • Begyűjtött bizonyítékok, mint például: a taxisofőr vallomása, a hotel éjjeliőrének vallomása, DNS vizsgálat eredményei (alsóneműről gyűjtött minta). Az elfogatóparancs kiadása. (A nemi erőszak lehetséges lefilmezésének lehetősége miatt Mr. Yamaguchi számítógépének elkobzása szintén követelmény).
• június 4
  • Értesítés, hogy a gyanúsított letartóztatása menetrendben van, annak Narita reptérre való visszaérkezésekor. Szükséges volt visszatérésem Németországból.
• június 8
  • Értesített a hadnagy, hogy kiment a repülőtérre, de a letartóztatást fentről leállították. Szintén informált, hogy elvették tőle az ügyet. Ezt követően az ügyet áthelyezték a Takanawa Rendőrőrs hatásköréből a Tokiói Rendőrkapitányság Első Szekciójához.
• augusztus 26
  • Bűnügyi iratok megküldése Mr. Yamaguchi-nak
• 2015 októbere
  • Első interjúm az ügyésszel
• 2016 januárja
  • Yamaguchi interjúja az ügyésszel
• 2016 júniusa
  • Második interjúm az ügyésszel
• július 22
  • Mr. Yamaguchi elleni vádak ejtése

Saját megjegyzések:

^{* Kushiyaki: Nyársra húzott, grillezett ételek}