Az eredeti cikk 2017.04.08-án került publikálásra a „The Washington Post”-on. (link)
A friss hírekkel ellentétben, Japán szervezett-bűnözési csoportjai, a „yakuza”, nem fog felszívódni – ehelyett átalakul. Keresik a módját, hogy miképp szerveződjenek át becsület vezette törzsi számkivetettekből, a pénzért bármire hajlandó közönséges bűnözőkké. Az eszesebbek egyszerűen áttérnek a kevésbé feltűnő működésre, ez pedig nem feltétlenül jelent hozzáadott értéket se Japán, se a világ számára.
A leghosszabb ideje létező yakuza csoport a kyoto-i Aizu Kotetsu-kai, amit még 1870 körül alapítottak. 2015-ben ünnepelte a Yamaguchi-gumi fennállása 100. évét, ezt követően pedig, még ugyan ebben az évben, több csoportra bomlott. A bevételeiket hagyományosan a szerencsejáték, a zsarolás és a munkaerő előteremtése teszi ki. A japán kormány már hosszú ideje azon dolgozik, hogy ugyanazt a 22 csoportot ellenőrzés alatt, és a kémlelő szemek elől elrejtve tartsa, ahelyett, hogy megszabadulna tőlük. Az egész az „egyensúlyról” szól. Még az Egyesült Államok is veszélyforrásként tekint a yakuza-ra, és múlt évben szankciókat vezetett be a Kobe székhelyű, Yamaguchi-gumi szindikátus ellen.
A yakuza nem számít titkos társaságnak, és a kormány sem helyezte törvényen kívül. Ami azt illeti, könnyedén meg lehet keresni az egyes csoportok főhadiszállásának címét a Nemzeti Rendőrségi Intézet weboldalán. Ráadásul szabályozzák is őket: Irodáik vannak, névjegykártyáik és hivatalos emblémáik. Kettő, havonta megjelenő yakuza-rajongói magazin is beszámol a csoportok tevékenységéről, az egyikük, a Jitsuwa Document, e-hónapban bejelentette az „utolsó számuk” megjelenését, de ennek dacára feketén még mindig működnek; a kiadók ennek nem mondják el az okát. A tetteikről készült képregényeket pedig kapni lehet bármelyik éjjel-nappaliban.
A Nemzeti Rendőrségi Intézet, amely iránymutatással szolgál a prefektúrális rendőrségek számára, de saját jogán nem nyomozhat, vagy kezdeményezhet letartóztatást, elégedetten kürtölte szét, hogy a 20.000 fő alá esett a teljes értékű yakuza tagok létszáma, bizonyítékként szolgálva a törvények sikeres betartatására. Tény, hogy a yakuza sosem fogja már elérni a mindenkori 1963-as csúcsát (184.000 fő), de a szervezetet elhagyó emberek tényleg otthagyják az alvilágot?
Ami változott az az, ahogyan a yakuza a pénzét szerzi – amit ők „shinogi-nak” neveznek. Amellett, hogy változatosabbá teszik a bevételi forrásaikat, beléptek a kiberbűnözés világába is. A yakuza fejesek ösztönzik az embereiket, hogy tartózkodjanak az erőszaktól, valamint megtiltották nekik, hogy a bandalogójukat feltüntessék a névjegykártyáikon. Egy 2011-es interjú során Tsukasa Shinobu, a Yamaguchi-gumi feje megjegyezte, hogy a tagok számára tilos drogot árulni, csalásban részt venni, valamint lopást és fegyveres rablást kezdeményezni. Habár évekkel ezelőtt ez számított normának, egy mára visszavonult yakuza, Sakurai Kenji azt mondja: „A csalás szürke zónának számít, viszont a zsarolás mindig is elfogadott volt. Ez a mindennapi kenyerünk! Ha meg tudtak zsarolni, akkor meg is érdemelted. Viszont a közönséges tolvajlás? Elfogadhatatlan.” Egy évtizeddel ezelőtt, a yakuza letartóztatások 10%-át képezték a zsarolásos vádak, mára ezeket felváltották a csalások és lopások. A Nemzeti Rendőrségi Intézet megjegyezte, hogy a yakuza egyre inkább olyan bűncselekmények irányába gravitál, amelyek nem járnak erőszakkal. Tavaly májusban, hat különböző yakuza csoport vett részt egy 17,3 millió dollár értékű rablásban, amit japán különböző térségeiben elhelyezett bank automatákból szereztek meg, mindössze egyetlen nap leforgása alatt.
A yakuza-val szemben bekövetkező nézetváltás 2009 szeptemberében kezdődött el, mikoris a NRI vezetője, Takaharu Ando, nyilvánosan tett fogadalmat a Yamaguchi-gumi vezető frakciójának, a Kodo-kai-nak eltörlésére. És hogy miért? Mert a Kodo-kai nyilvánosan parádézott a TV kamerák előtt, nem mutatott hajlandóságot a rendőrséggel való együttműködésre, és ellenségesen viselkedett a nyomozókkal. Vagyis rossz precedenst teremtettek. Ez vezetett a szervezett-bűnözés ellenes rendelet megalkotásához, ami végül 2011 októberében vált országosan hatályossá. Ezzel arra bátorították a különböző cégeket, hogy az összes szerződésükbe beleilleszthessenek yakuza-t kizáró klauzulákat. A megváltozott feltételek és a rendelet hatása miatt, rövid időn belül a yakuza tagok már nehezen tudtak például autót bérelni, bankszámlát nyitni, vagy telefont szerezni.
Egy korábbi Sumiyoshi-kai-hoz köthető yakuza főnök elmagyarázta a dolgot: „A yakuza egy franchise. A hozzá köthető adósságokat a csoport erejének és fenyegetésének árnyékában tudod begyűjteni – a rettegő ember fizetni fog neked. De ha nem használhatod a csoportod nevét és a jelképét, akkor miért maradnál? Ez olyan, mintha McDonalds-od lenne, de nem használhatnád az arany íveket. Jobb lefaragni a költségekből és lelépni. Nem tűnünk el. Átszerveződünk.”
Egy veteránnak számító nyomozó, aki a szervezett-bűnözést kontrolláló részlegnél dolgozik azt mondta nekem, hogy „valamikor minden egyes rendőrőrsnek megvolt a maga yakuza irodája a területünkön belül, és nekünk az volt a munkánk, hogy szemmel tartsuk őket. Viszont mióta védelmi pénzeket nehéz szedni, és egyre több cég tagadja meg nekik a fizetést, a nagyobb csoportok újraszerveződtek. Most már vannak olyan területek, ahol nem tartanak fenn irodákat. Ezért már igyekeznünk kell a munkáért. Az okos yakuza elbújik és túlél.”
Mikor a Nemzeti Rendőrségi Intézet feje háborút hirdetett 2009-ben a yakuza ellen, az egész pontosan így hangozott: „Eltávolítjuk őket a nyilvánosság elől”. Ebben sikerrel is jártak. A yakuza megszabadul az elveitől, a becsületétől és a jelképeitől, viszont továbbra is intézik azokat a piszkos kis ügyeiket, amiben a legjobbak: nukleáris ipari munkák, nemzetközi emberkereskedelem, uzsorázás, egy élet megtakarításának kicsalása nyugdíjasoktól. Ahogy mindinkább illegalitásba vonulnak, úgy lesznek egyre romlottabbak. Igazából nincsenek eltűnőben, csak kevésbé látszódnak – pont, mint a 2011-es Fukushima-i nukleáris katasztrófa, ami felől Abe Shinzo miniszterelnök az egész világot biztosította, hogy „kézben van tartva.” Valóban, a yakuza is „kézben van tartva.”
Abban a Japánban, ahol jó, vagy egyenesen jobb dolognak számít elrejteni a problémát, mint ténylegesen megoldani azt, manapság sokkalta nehezebb kiszúrni a yakuza-t. Számukra ez győzelemmel ér fel.
